Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

17.fejezet

Hallottuk, hogy kinyílik az ajtó. Francba.

Taehyung és én lefagytunk.

"Itthon vannak a szüleid?" kérdezte Taehyung.

"Hyeejinn?" hallottam, hogy anyukám hív a nappaliból.

Felugrottam az ágyról és pánikoltam. Hallottam a lépeit, ahogy a szobám felé közeledtek. 

"AZ ÁGY ALÁ!" suttogtam Taehyungnak, aki rögtön elbújt, amíg elővettem egy könyvet és úgy tettem, mintha olvasnék. 

A kilincs megmozdult és anyukám belépett a szobába. "Hyejin? Milyen volt a suli?" 

Felnéztem. "J-jó, korán itthon vagy ma." mondtam, kicsit dadogtam, mivel eléggé ideges voltam.

Anyukám közelebb jött és leült mellém az ágyra, nyeltem egyet.

"Jó hírem van!" mondta. 

"Mi az, anyu?" 

"Meg fogjuk látogatni a nagymamádat ezen a hétvégén!" mondta és a szemeim kikerekedtek. Felkiáltottam izgatottan.

"Tényleg?! Ezen a hétvégén? Nem dolgozol? Te jó ég!" megöleltem, nagyon boldog voltam.

"Igen." mondta anyukám és megsimogatta a hátamat. "Nem kell felhívnod nagyit, mert már elmondtam neki és ő is várja, hogy találkozzatok." 

Elengedtem és rámosolyogtam. Anyu megcsípte az arcomat. 

"De miért vagy ilyen korán itthon?" kérdeztem.

"Mert befejeztem egy kupac munkát, szóval nem kell dolgoznom és meglátogathatjuk nagyit. De most el kell mennem a boltba, vennem kell pár cuccot vacsorára." mondta anyukám.

Bólogattam és kiment.

Visszatettem a polcra a könyvet és ledobtam magamat az ágyra. Sóhajtottam és becsuktam a szememet. 

Hirtelen, hallottam valami hangot, ami az ágy alól jött, mintha valaki horkolna. Kinyitottam a szemeimet. 'Taehyung!'

Benéztem az ágyam alá. Láttam Taehyungot, aki már rég elaludt, miközben a plüssoroszlánomat ölelte.

Hogyan tud ez a gyerek ilyen szituációban aludni.

Azon gondolkoztam, hogy felébresszem e, vagy felébresszem valahogyan viccesen.

"AAAAAAAAAAAAGGGGGGHH!" ordítottam és rögtön felébredt a sokktól, beleütötte a fejét a fém rúdba, ami az ágyam alatt volt.

"Áuu..." mondta és én a földön fetrengtem a röhögéstől. Kimászott és leült az ágy mellé, miközben a fejét vakarta ott, ahol beütötte. A másik kezével még mindig az oroszlánt ölelte. 

"Miért sikítottál?" kérdezte, a szemei csak félig voltak nyitva. 

"Viccből." mondtam és vigyorogtam. Ő megforgatta a szemét. "Most hazamehetsz, anyukám elment a boltba. Menjél, mielőtt hazaér." 

Nyafogott, még midig a fejét fogta. 

"Hé... A fejem fáj miattad, te hülye." mormogta, még mindig álmos hangon. 

Közelebb mentem hozzá és megmasszíroztam a fejét. "Tessék, jobb?"  

Felemelte az ujjait, egy "oké"-t mutatott, amikor a szemei becsukódtam és nem tudott normálisan ülni.

A feje

(Itt van egy kis probléma. A fejezet vége kitörlődött és mivel nem írták újra, csak a tartalma van meg. Szóval csak ezt fogom leírni. Az írással inkább nem próbálkozom meg, mert sok jó nem sülne ki belőle. xd Remélem nem baj. ^^)

Vége: "A feje" itt lett vége, de eredetileg "a fejét a vállamra hajtotta" lett volna. Hyejin elpirult és megmondta Taehyungnak, hogy menjen haza, de mielőtt Taehyung elment volna, elvette Hyejin egyik oroszlánját. A következő nap Hyejin egyedül evett szünetben, amikor Taehyung leült mellé, Minával, Jungkookkal és Jiminnel együtt. Aztán Seojun is leült, de Taehyungot nagyon irritálta, szzóval Taehyung bunkó volt vele. Hyejin kiállt Seojunért és veszekedett Taehyunggal. Taehyung rá is mérges lett és ráordított, amitől csönd lett az egész ebédlőben. A fejezet azzal végződik, hogy Hyejin sírva fut ki az ebédlőből.