Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

26.fejezet

Felébredtem, kinyitottam a szememet, próbáltam hozzászokni a világossághoz. 

Hol vagyok? Ja persze, Taehyungnál. 

Hirtelen éreztem, hogy valami csikizi az orromat. Újra kinyitottam a szememet és megláttam Taehyungot, aki egy toll porolóval csikizi az orromat. 

"HÉÉÉ!" ordítottam és megvakartam az orromat. "Az tiszta kosz!"

Kuncogott. "Kelj fel, idióta. Csináltam reggelit."

"Reggelit?" mondtam. "Álmodom, vagy tényleg csináltál reggelit?"

Újra a fejemhez emelte a porolót. "Fogd be, már kilenc van, menj és mosakodj meg, bűzlesz." mondta és elment. 

Ledobtam a porolót a földre és tüsszentettem. Az orrom nagyon viszketett. 

Nagyon összezavarodtam, nagyon szokatlanul viselkedett Taehyung. Korán felkelt, hogy reggelit csináljon. Ignoráltam a gondolataimat és bementem a mosdóba.

Miután végeztem, lementem az ebédlőasztalhoz. Éreztem a frissen készült palacsinta illatát. Az asztal aprólékosan volt megterítve, mint egy hotelben. 

"AZTA! Tudsz palacsintát csinálni?" mondtam neki meglepődve. Leültem az egyik székre és ő is leült, velem szembe. 

"Igen, szakértő vagyok reggeli készítésben." mondta és vigyorgott. 

"Igen, persze." mondtam. "Láttam a palacsintaport, oké?" 

Félénken elmosolyodott. 

Mindketten csöndben ettük a reggelinket, amikor úgy döntöttem, kérdezek tőle valamit. 

"Miért....aludtál az ágyam mellett tegnap?" kérdeztem, próbáltam elfelejteni, hogy a kezemet fogta.

Sokáig rágta a palacsintáját, mielőtt lenyelte, hogy beszélhessen.  "Öm, biztosan alva jártam. Talán csak az ágyamban tudok aludni, sehol máshol." 

Bólogattam és folytattam az evést. 

**

Reggeli után leültünk a nappaliban és pihentünk. 

"Ma haza fogsz menni?" kérdezett engem. 

"Hát, muszáj lesz." válaszoltam.

"Oh..."mondta és csend lett az egész házban. 

"Mit fogsz csinálni, ha a szüleid a nagymamádról akarnak beszélni?" kérdezte hirtelen Taehyung, amitől eléggé elérzékenyültem. 

Sóhajtottam. "Csak... csöndben leszek és beszélek ha kell." 

Elmosolyodott és leült mellém. "Ne legyél szomorú. Mivel hamarosan elmész, miért nem játszunk valamit?" mondta és elővett két controllert.

Kuncogtam. "Te, ellenem? Tudod, hogy jó vagyok az ilyen játékokban?" kérdeztem és elvettem tőle az egyiket. 

Úgy döntöttünk, hogy egy autós játékkal fogunk játszani. Az első körben legyőzött, de rögtön megvertem a második körben. 

Egy órán keresztül játszottunk, amikor észrevettük, hogy holtverseny alakult ki- nyolcszor nyertem és ő is. 

"Rendben, miért nem fogadunk? A győztes kitalál egy büntetést és a vesztesnek teljesítenie kell." ajánlotta fel Taehyung. 

"Oké, gyerünk!" beleegyeztem és csak a TV-re koncentráltam. 

A játék elkezdődött. Az első körben már sokkal előtte voltam, de később megelőzött. Erősen nyomtam a gombokat, gyorsan hajtottam és kielőztem őt. A cél felé közeledtem. Tudtam, hogy megnyerem. 

"Több szerencsét következő-" mondtam, de az autója gyorsan kielőzött és előbb elérte a célt, mint én. 

"HAHAHAAAH! Vesztes!" Kiáltotta és kidugta a nyelvét. 

Megforgattam a szemeimet. "Meg foglak ölni, ha valami hülyeséget találsz ki." mondtam és keresztbe tettem a kezeimet. 

Kicsit ideges lettem, miközben vártam, hogy elmondja, mit talált ki büntetésképp. 

"... a büntetésed az....hogy legyél a barátnőm egy napra. Csak egy napra." mondta.

Bámultam őt, teljesen összezavarodtam.

"MEGŐRÜLTÉL?!" kiáltottam és megütöttem a mellkasát. 

Idegesen kuncogott. "Oké, nézd. Nem mintha flörtölni akarnék veled, vagy valami." mondta kínosan. 

Megráncoltam a homlokomat és vártam, hogy tovább mondja. 

"Csak azt szeretném, hogy eljátsszad a barátnőmet, csak egy napra, csak Seojun előtt, csak a suliban." mondta.

"Miért Seojun?" kérdeztem. 

"Mert emlékszem, amikor beszélgettetek a lépcsőnél, azt mondta, hogy legyél a barátnője, hogy elkerülhess engem. Teljesen felesleges volt és most bosszút állok." Taehyung mondta és a kezét ökölbe szorította. 

Ránéztem, mielőtt hatalmas nevetésben törtem ki.

"Mi van?" kérdezte.

Csak nevettem. "Oké, szóval mi a célja ennek a bosszúnak? Seojun féltékeny lesz? Ahj, menj már." mondtam és tovább nevettem a hülyeségén.

Megforgatta a szemeit. "Hogy érezze azt, amit én is éreztem." mondta.

Abbahagytam a nevetést és újra ránéztem.

"Mit értesz azon, hogy érezze azt, amit te is éreztél?"  

Elfordította a fejét. "Semmit. A szüleid biztosan aggódnak, menned kéne." mondta. 

Bólintottam és elindultunk az ajtó felé. 

"Ne felejtsd el a büntetésedet oké, bolond Jinnie." mondta Taehyung, miközben kinyitotta az ajtót és kiléptem.

"Igen, persze. Mellesleg, köszi mindent." mondtam és mosolyogtam.

Bólintott, majd becsukta az ajtót és elmentem. 

***

Eljött a hétfő és felnyögtem a gondolat miatt, hogy iskolába kell mennem. 

A jó hír az, hogy a szüleim abbahagyták a veszekedést. 

Beléptem az iskolába és végigsétáltam a folyosón, a szekrényemből kellett pár dolog. Hirtelen megláttam Seojunt, aki felém közeledett. Nyeltem és elfordultam. 

Amikor pár méterre volt tőlem, valaki megfogta a vállaimat és nekilökött egy szekrénynek. A hátam olyan egyenes volt, hogy szinte beleolvadtam a szekrénybe. A jobb kezével a szekrénynek támaszkodott, az arca közel volt az enyémhez.

"Reggelt, édes." üdvözölt Taehyung és vigyorgott.

Összezavarodottan bámultam rá. "Mi baj van veled?" suttogtam és rájöttem, hogy Seojun lefagyva állt, engem és Taehyungot nézve.

Rájöttem, hogy ma a barátnőjének kell lennem. 

Taehyung még mindig a szemembe bámult. Csak színészkedik, de miért ver ilyen gyorsan a szívem?

Ráharaptam az ajkamra és Seojun elsétált. Mély levegőt vettem és Taehyung végre lemászott rólam.

"Édes?! Meghalok, olyan ciki volt." mondtam Taehyungnak.

Vigyorgott. "Szép munka, még folytatjuk."