Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

31.fejezet

A szüleimmel ettem este. Az evőeszközeimmel játszottam, nem volt étvágyam, pedig a kedvenc ételemet ettük. 

"Lee Hyejin? Miért nem eszel?" kérdezte apukám.

"Semmi. Apu, anyu,felmegyek a szobámba." mondtam, felálltam és bementem a szobámba.

Leültem az ágyamra, úgy tűnt, a mosolyom soha nem jön vissza. Nem nevettem vagy mosolyogtam; mindig csak tettettem. Lefeküdtem az ágyamra, keserűen zokogtam a szánalmas szerelmi életemen. A könnyeim lefolytak a párnámon. Még soha sem éreztem magamat ennyire magányosnak. 

***

Úgy körülbelül egy hét telt el, eljött a félévi vizsgák ideje. Hangos csevegések visszhangzottak a folyosókon. A terem felé sétáltam, amikor kikötődött a cipőfűzőm. Letérdeltem, amikor valaki rálépett a szoknyámra. Megfordultam és megláttam Taehyungot, aki csak állt ott és engem nézett. 

"Oh, bocsi, nem láttalak." kért bocsánatot szarkasztikusan. 

Felálltam és ránéztem. "Azt hiszed, hogy nem tudom érzékelni a szarkazmust?" 

"Akkor tapsoljak neked?" felemelte a szemöldökét és rám nézett. Hangosan tapsolt, amivel felkeltette sokak figyelmét. 

Megforgattam a szemeimet és el akartam indulni, amikor megfogta a csuklómat és felé fordított. 

"Kim Taehyung, engedj el." mondtam és próbáltam kiszabadulni a szorításából. 

"Olyan szánalmas vagy. Megint kihasználod Seojunt?" mondta nekem. 

Elhúztam a kezemet és gyorsan befutottam az osztályba. 

*

"...Akit rajtakapok, hogy puskázik nulla pontot kap." mondta szigorúan a vizsgabiztos és elkezdte kiosztani a dolgozatokat. 

Nagyon ideges voltam. Az elmúlt napokban nem tudtam tanulni. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni. 

"Elkezdhetitek." mondta a vizsgabiztos és mindenki gyorsan az első oldalra fordított. Kivert a víz és az órát bámultam. Kezdtem ideges lenni, hiszem az idő mindjárt letelik. 

Sok küzdelem után letelt az idő és a vizsgabiztos már be is szedte a lapjainkat. Sóhajtottam, tudom, hogy megbukok. 

*

Elteltek a napok és ez az utolsó lap, kémia. Véletlenszerűen beírtam dolgokat, amiket tudtam és befejeztem a dolgozatot. Végre szabadság! 

Miután beszedték a dolgozatokat, mindenki kisietett az osztályból és hazaindult. Bepakoltam a cuccaimat és lezseren elhagytam a termet.

Úgy döntöttem, túl kora van ahhoz, hogy hazamenjek. Megünnepelhetném valakivel, hogy vége van a vizsgáknak, de nem tudom, hol van Seojun. Na meg Mina... Tudtam, hogy Taehyunggal lesz.

Felmentem a harmadikra, a zongorához sétáltam és leültem. Lenyomtam az egyik billentyűt és elkezdtem játszani a kedvencen dalomat. 

Kikönnyeztem, minden annyira bánt, hogy úgy érzem, meghalok. Olyan sok mindenről tudnék beszélni, de senkinek se tudom elmondani. 

Sóhajtottam és sétáltam egyet a harmadikon. 

De akkor, megfogta valaki a kezemet. Megfordultam, megint Taehyung volt az.

"Lee Hyejin...." mondta lihegve, úgy tűnt, egészen idáig futott. Elhúztam a kezemet, próbáltam elfutni, de elkapta a csuklómat. 

"MIT AKARSZ? CSAK ENGEDJ EL!" kiáltottam az arcába.

"CSAK HALLGASS MEG MOST AZ EGYSZER!" ordította vissza. 

Őt bámultam, miközben visszatartottam a könnyeimet. Azt vártam, hogy folytassa. 

"Ezt meg kell nézned." mondta és egészen a második emeletig rángatott. Akkor rájöttem, a fiúmosdó felé megyünk. 

Hátraléptem. "Megőrültél?!"

"Higgy nekem, ezt nagyon, nagyon szeretnéd látni." 

Kicsit elbizonytalanodtam, de mégis beléptem. 

"Látod az első fülkét?" suttogta nekem. Bólintottam. "Tedd a füledet az ajtóra és hallgasd mi van bent." 

Azt tettem, amit mondott. Hangokat hallottam, mintha valakik csókolóznának, nagy levegővételeket és suttogást. 

A szemeim kikerekedtek és Taehyungot bámultam, aki csak vigyorgott.

"Akarod látni, ki az?" suttogta. 

Hezitáltam, de kíváncsi voltam. 

Hirtelen Taehyung berúgta az ajtót, ami kiesett a helyéről. 

Nagy meglepetésemre megláttam Seojunt, aki valami csajjal volt bent. Még pislogni se tudtam, miközben őket bámultam. Seojun elengedte a csajt és engem bámult. 

Nagyon le voltam sokkolva, majdnem el is estem.

"Jól szórakoztatok, huh?" mondta Taehyung és vigyorgott.

Láttam, hogy Seojun nagyon mérgesen néz Taehyungra. A lány, akivel Seojun volt, az egyik lány volt a könyvtárból. Gyorsan begombolta az egyenruháját és kifutott a mosdóból.

"Ez nem az, aminek látszik édes." mondta Seojun. 

"NE HÍVJ ÍGY. UTÁLLAK!" kiáltottam és kifutottam, Taehyung szorosan mögöttem. 

Felfutottam a harmadik emeletre és bementem a raktárba. Tudom, hogy ez Taehyung búvóhelye, de nem tudom megállni, hogy ne ide jöjjek. Lassacskán az összes ember, akit szeretek, cserben hagy. 

Egy halom újságpapíron ültem, az arcomat a kezeimbe temettem és úgy zokogtam. Igyekeztem beleszeretni Seojunba. Hogyan fogom most elfelejteni Taehyungot? 

Akkor megmozdult a kilincs. Taehyung belépett és leült mellém. Arrébb ültem, de még mindig eltakartam az arcomat. Kínos helyzetbe hoztam magamat. Rá se tudok nézni. 

"Most már tudod, hogy ki is ő." mondta Taehyung.

"Mindegy, csak hagyj egyedül."

"Elnézést? Ez az én búvóhelyem, te vagy az, akinek el kéne mennie." mondta Taehyung ridegen. 

Megforgattam a szemeim, felálltam és elindultam az ajtó felé. 

De akkor Taehyung megfordított és jó erősen megölelt. 

Próbáltam kiszabadítani magamat, de még mindig nagyon erősen fogott. Feladtam és rájöttem, hogy szükségem van rá. Megöleltem én is és folytattam a zokogást.

"Miért bántod így magadat, huh?" mondta és gyengéden megsimogatta a fejemet. 

Nem tudtam válaszolni neki, csak tovább sírtam.

Amikor egy kicsit jobban éreztem magamat, újra leültem ő is leült. "Bocsánat mindenért. El vagyok rontva." mondtam.

"Csak szimplán hülye vagy, nemde?"

"Igen, az vagyok. Nem tudok mit csinálni." 

"Héhé, nem próbáltalak felzaklatni, hogy jobban sírjál." mondta. "Szívd fel a könnyeidet, vagy megrúglak." 

Gyengén elnevettem magamat és letöröltem a könnyeimet. Tényleg mosolygok? 

"Most hazamegyek, köszönöm." mondtam és elmentem.

***

Beléptem a szobámba és ledobtam magamat az ágyra. Már nagyon régen mosolyogtam Taehyungra. Hiányzott nekem, de Taehyung még mindig nem szakított Minával, ami azt jelenti, hogy tartanom kell a tisztességes távolságot. 

Minden rajtam múlik.