Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

22.fejezet

Ez egy nagyon kimerítő nap volt, a programok 7:30-kor véget értek. Megettük a vacsoránkat az iskola ebédlőjében, majd 8:30-kor megfürödtünk. Mivel sokan voltak, csak 9:45-kor kerültem sorra. 

Miután végeztem, gyorsan megszárítottam a hajamat a törölközővel. Felvettem egy sima fehér pólót és egy kék rövidgatyát, amit általában alváshoz veszek fel. 

Visszamentem a pályára a sátramhoz. 2 másik lánnyal voltam egy sátorban- Minával és Shinhyevel. Bementem a sátorba, mindkét lány aludt, mivel előttem zuhanyoztak. 

Befeküdtem közéjük, becsuktam a szememet és el is aludtam.

***

Körülbelül hajnali kettő volt, amikor arra ébredtem, hogy ki kell mennem a mosdóba. Mivel sötét volt az iskolában, nem mertem egyedül menni. Megpróbáltam felébreszteni Shinhyet, de nem ébredt fel. 

Balra fordultam, hogy felébresszem Minát. 

"Choi Mina, héé, nagyon ki kell mennem a mosdóba. Csak kövess, gyors leszek." 

Ahelyett, hogy felkelt volna, elhallgattatott és újra elaludt. 

Sóhajtottam. Nagyon sürgős volt. Összeszedve a bátorságomat, elővettem a zseblámpát és úgy döntöttem, hogy elmegyek mosdóba.

Az iskola sokkal ijesztőbb volt, mint gondoltam. Egy lámpa sem égett, sötét volt és csöndes. Senki sem volt bent, még ügyeletes tanárok sem- mind elaludtak. 

Gyorsan a mosdóhoz sétáltam, felkapcsoltam a villanyt és bementem az egyik fülkébe.

Miután végeztem, megmostam a kezemet és felkötöttem a hajamat. 

Ki akartam menni a mosdóból, amikor lépteket hallottam. Azt hittem, hogy képzelődöm, de egyre hangosabb és kivehetőbb lett. Vonakodtam, hogy visszamenjek-e a sátorba. Kicsit féltem. A lábaim remegtek a félelemtől. 

Vettem egy nagy levegőt és végre kiléptem a mosdóból. Nem jutottam sokáig, amikor megláttam egy alakot pontosan előttem. 

"ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁGGHH!" kiáltottam, eltakartam a szemeimet a kezeimmel, beparáztam, azt hittem, hogy egy szellem áll előttem. 

"Megőrültél?" mondta.

A szívem kihagyott egy ütemet. Megdörzsöltem a szemeimet és felnéztem. Aissh, ez a barom. 

"Ah, megijesztettél!" lebiggyesztettem a számat, felnéztem Taehyungra és megkönnyebbülten sóhajtottam. "Miért vettél fel egy kapucnis pulcsit? Azt hittem, hogy egy szellem vagy!" 

Kuncogott. "Nem akarom, hogy észrevegyenek." 

Megráztam a fejemet és megláttam, hogy fog valamit- egy doboz cigit. Amikor meglátta, hogy észrevettem, eldugta a háta mögé.

"Taehyung? Megint cigizel?" kérdeztem.

Elnézett.

"Megígérted, hogy nem fogsz cigizni." mondtam és keresztbe tettem a kezemet. 

"Shhh, valaki még meghallja." suttogott és körbe nézett. 
"És miért érdekel, hogy cigizek, vagy sem. Megvannak a saját problémáim." 

"Mert a barátom vagy." mondtam. "És megígérted. Az ígéreteket nem lehet megszegni." 

"Hah, tévedsz. Az ígéretek azért vannak, hogy megszegjük őket." mondta és elsétált a lépcsőhöz. 

Követtem. "Ez alatt mit értesz?" 

"Emlékszel, amikor az anyukád megígérte, hogy láthatod a nagymamádat? Már nagyon vártad, de anyukád mégsem tartotta be az ígéretét." mondta és meggyújtotta az öngyújtóját, hogy lássa, hova megy. 

Csöndben lenéztem, igaza van. 

"Miért követsz?" kérdezte, amikor elértük a harmadik emeletet. 

"Nem tudok aludni." válaszoltam.

Elértük a búvóhelyét- a raktárat. Bementünk és felkapcsoltuk a villanyt. 

Leültem egy kupac kartonpapírra és ő leült velem szembe, szintén egy kupac kartonpapírra.

Sóhajtottam és felnéztem, amikor rájöttem, hogy Taehyung a lábaimat nézi és nyel egyet. 

"Hé! Mit nézel annyira?!" kiabáltam.

"Öm, semmi. Ki mondta, hogy ilyen rövid gatyát vegyél fel estére." mondta és félrenézett. 

Megforgattam a szemeimet és megpróbáltam valamivel eltakarni a lábaimat, amikor Taehyung levette a kabátját. "Fogd meg és takard be ezzel a lábaidat." mondta. 

Elvettem tőle a szürke kabátot és visszaültem, eltakarva a lábaimat. 

"Hogy van a kezed?" kérdezte.

"Jól, köszi." mondtam és mosolyogtam egy kicsit. 

"Bolond Jinnie, hogyan égetted el magadat?" kérdezte. Megharaptam a számat. "Öm, hát, csak azt néztem, hogy nem-e aludt el a tűz, de véletlenül meglöktem az edényt, így a forró víz ráömlött a kezemre, szóval, ja." 

"Te túlságosan is hülye vagy." mondta és megforgattam a szemeimet. 

"Akkor nem fogsz cigizni, ugye?" kérdeztem. 

"Mivel te itt vagy, nem fogok. Miért nem törődsz inkább azzal a szépfiú Seojunnal." mondta és rádőlt a polcokra.

"Ó, fogjad be." mondtam. "Miért említed meg mindig? Miért veszekedsz vele mindig? Nem tudnád abbahagyni?"csattantam fel, de kontrolláltam az indulatomat.

"Oh wow." mondta. "Nézd ki védi a pasiját. Milyen édes. Honnan tudod, hogy én kezdtem el a veszekedést?" 

Ránéztem mérgesen. "Abbahagynád?!" 

"Mit? Örülnöd kéne, hogy támogatlak titeket." mondta szarkasztikusan. 

Felálltam, ránéztem, de nem volt mondanivalóm. Túl mérges voltam, kitrappoltam a raktárból és visszamenetem a sátoromba. 

Lefeküdtem, majd rájöttem, hogy még mindig nálam van Taehyung kabátja.

Olyan illata van, mint neki. 

Sóhajtottam és a kabátot ölelve aludtam el.