Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

3.fejezet

"Lee Hyejin..." szólt az igazgató.

"Igen." Válaszoltam halkan.

"Kim Taehyung."

"Mi van?" Mondta.

Az igazgató sóhajtott és mondta, hogy üljünk le.

"Megtudhatnám, hogy mi történt?" Kérdezte az igazgató.

Taehyung rám mutatott és én visszamutattam rá. "Egy műgyíkot rakott a táskámba." mondtam.

"Ő meg hozzám vágta."

"Te kezdted! Mégis ki mondta, hogy rakjad bele azt a gyíkot a táskámba?"

"Fogd be, az a te hibád volt! Nem hallgattál rám!"

Egymás torkának estünk, felálltam és ráordítottam és ő is ezt csinálta. 

"Hagyjátok abba!" ordította Ms. Gil, de mi nem is hallottuk őt, mert túlságosan el voltunk foglalva a veszekedéssel. 

"Azt várod, hogy megengedem, hogy lemásoljad az én-"

Nem tudtam befejezni a mondatot, mert befogta a számat, majd rápillantott Ms. Gilre, aki homlokát ráncolva bámult minket.

"Hogy lehettek ilyen tiszteletlenek?!" mondta amikor végre szóhoz jutott. "Iskola után kitakarítjátok a mosdókat. Addig nem mehettek el, amíg nem végeztek. Megértettétek?!"

"De Ms. Gil-"

"SEMMI DE. MOST KIFELÉ!" ordította.

Taehyung kinyitotta az ajtót. Kiviharzott, udvariatlanul becsapva az ajtót maga után.

Kínosan Ms. Gil és az igazgató felé fordultam. "Bocsánat." kértem bocsánatot illedelmesen és lassan elindultam kifelé. A szemem sarkából láttam ahogyan Ms Gil és az igazgató rázzák a fejüket.

Elhagytam az irodát és Taehyung után futottam. 

"HÉ!!" Ordítottam, ami hallatán megfordult. 

"Mi van."

"Teee..." Mondtam levegő után kapkodva. "Te komolyan..."

"Elég alacsony az állóképességed..." Mondta.

"Hééééé! Te! Miattad kell kitisztítanom a WC-ket! Tudod mennyire undorítóak a mosdók? Ahjjj," nyafogtam.

"Tch, gyenge." Kuncogott egy kicsit és elindult az osztály felé. "Nem érdekel," mondta, hátat fordítva nekem.

Megforgattam a szemeimet  a homlokomat ráncolva. 

Aztán rájöttem, hogy nagyon lassan sétált. "Miért mész így? A nagymamám is gyorsabban sétál mint te."

"A nagymamád halott."

"DEHOGY IS!" ütöttem meg a kezét. "A nagymamám még mindig él, a saját szülővárosában. Majd meglátogatom valamikor."

Önzően kuncogott egyet. "Ha te mondod."

"Nem fogok gyorsan sétálni. Kémia óra van és nem csináltam meg azt a kutatást sem. Mrs Jin zsémbes és biztos ki fog oktatni, amiért nem csináltam meg a házit, szóval inkább bolyongok egyet a suliban."

"Utána kellett nézni valaminek? Minek?" Kérdeztem.

"Wow, te sokkal rosszabb vagy mint én."

Mivel nem csináltam semmit kémiára, hát, nem tudtam, hogy kellett, ezért úgy döntöttem, hogy inkább sétálgatok az iskolában. Igazából, nem tudom, hogy miért döntöttem úgy, hogy vele tartok. 

Lementünk a művészeti szobába, nagyon ciki volt. Senki sem volt ezen a szintem, csönd volt és nem is beszélgettünk. Egyszercsak megláttunk egy hangversenyzongorát.

Odafutottam és leültem.

"Te tudsz játszani rajta?" felemelte a szemöldökét és rádőlt a zongorára.

"Igen," mondtam és rátettem az ujjaimat a billentyűkre.

Eljátszottam egy dalt, amit régebben tanultam. Becsuktam a szemeimet és akadály nélkül játszottam. Még csukott szemmel is tudtam, hogy melyik billentyűket kell lenyomni. 

Tudtam,hogy lenyűgöztem- a tekintete üres volt és szája nyitva volt.

"Csukd be a szádat, mert bele fog repülni egy légy." mondtam, miután végeztem.

Láttam, hogy engem bámul. Elfordította a fejét és kifejezéstelen lett. "Menjünk" mondta.

"Hova?" Kérdeztem és lecsuktam a zongorát miközben felálltam.

Nem mondott semmit, kíváncsi voltam, hogy hova megy. 

A raktárhoz értünk, messze az osztályoktól. Ugyanazon a szinten volt, a 3. emeleten. 

"Ez," mondta,"a titkos rejtekhelyem."

"O...ké..." Mondtam kínosan mielőtt beléptem. A raktár tele volt dobozokkal, nagy rendetlenség volt. Üres dobozok és néhány cigaretta is volt a földön, valamint néhány papír és írás a falakon. Biztos vagyok benne, hogy ő csinálta őket. Egy szemétdomb volt. De elég meleg volt, egy tökéletes hely, amikor hideg van. 

"Amikor először jöttem ebbe az iskolába, nem volt senkim." mondta hirtelen. "Megtaláltam ezt a helyet és itt voltam minden nap szünetekben. Addig, amíg nem találkoztam Jiminnel és Jungkookkal. Most néha ők is eljönnek ide cigizni."

"Te cigizel?" ziháltam. 

Vigyorgott egyet, kivett egy cigarettát a zsebéből és a szájához emelte. Már majdnem meggyújtotta, amikor megütöttem a kezét, a cigaretta és az öngyújtó is leesett a földre. 

"Ne most, nem bírom a füst szagát." mondtam, majd keresztbe tettem a kezeimet.

"Szóval, most miért mondod el ezeket nekem?" kérdeztem.

"Nem tudom, csak kedvem tartotta" válaszolta. 

Hirtelen közel jött hozzám és mély hangon suttogta: "Ez a mi titkunk, ne mondd el senkinek."

Kinyújtotta a kisujját és várta, hogy én is ezt tegyem.

Meglehetősen furcsán éreztem magamat. Mindig veszekedtünk, de szerintem rossz gyógyszert vett be. Lassan felemeltem a kisujjamat és összekulcsoltam az övével, automatikusan mosolyogtam. Ő is elmosolyodott, most láttam először mosolyogni. 

Bár mindig mosolyog, mindig csak gonoszságból vigyorgott.

De most láttam mosolyogni. Olyan ártatlanul nézett ki, mint egy kisfiú.

Elengedtem az ujját és ráültem egy kupac dobozra.

"Bejöhetsz ide, amikor csak akarsz, hogy kiereszd a haragod, szomorúságod, bánatod, akármit." mondta, ez látszólag nem az a Taehyung volt, akit én ismerek.

Csengettek és kimentünk a raktárból. 

Sétáltunk. Nem tudtam nem arra gondolni, ami történt. Hirtelen megállt és felém fordult. 

"Mi?" mondtam.

"Akarod nézni ahogy pisilek?" Válaszolt. Rájöttem, hogy a fiú mosdó felé tartottunk. 

Gyorsan megfordultam és sietve mentem vissza az osztályba.

Ahj kínos.