Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

16.fejezet

A szünet után folytatódott a nap, mint általában. De akkor rájöttem, hogy közelebb kerültem Seojunhoz. Mivel nem nagyon ért koreaiul, fordítanom kellett neki azokat a dolgokat, amiket a tanár mondott és angolul beszélgettünk. Jó dolog, hogy tudok angolul, régebben a szüleim angolórákra küldtek. 

***

Megszólalt az utolsó csengő, végre vége van az iskolának. Gyorsan összepakoltam a cuccaimat, alig vártam, hogy hazaérjek.

Ki akartam sétálni a teremből, amikor valaki megállított.

"Hé Hyejin" szólított Seojun.

"Hmm?"

"Nem szeretnél velem ebédelni?" kérdezte.

Rájöttem, hogy elfelejtettem zsebpénzt kérni anyukámtól, mert Taehyunghoz siettem.

"Nem... elfelejtettem pénzt hozni. Talán valamikor máskor." mondtam és megfordultam, hogy elsétálhassak.

Seojun mellettem sétált. "Akkor meghívhatlak?"

"Nem, én-"

"Ajj gyere, menjünk!" mondta és megragadta a kezemet, gyorsan kifutottunk az iskolából.

Még mindig a kezemet, amikor megkérdezte: "Hol akarsz enni?"

"Uhh... mindegy." mondtam és lassan elvettem a kezemet.

"Oh,bocsánat" mondta és félénken elmosolyodott.

Kerestünk egy helyet,leültünk és elkezdtünk enni, nagyon éhesek voltunk, mivel nem ettünk szünet óta.

A tésztámat ettem, amikor Seojun hirtelen rám nézett.

"Mi?" kérdeztem.

A szám szélére nézett. "Valami van ott, azon az oldalon." Mondta és próbáltam letörölni. Felvett egy szalvétát és megtörölte a számat. Kínosan éreztem magamat és automatikusan az ételemre néztem, nem tudtam ránézni.

Hirtelen megszólalt a telefonom. Jött egy üzenetem kakaotalkon. 

"Milyen szép egy randi huh."- Taehyung

Körbenéztem, őt keresetem, de sehol se volt. 

"Mi a baj?" kérdezte Seojun.

Felvettem a táskámat. "Um, Seojun, mennem kell. Majd holnap visszafizetem, oké? Köszi!" mondtam és kifutottam.

Kimentem, de Taehyung még mindig nem volt sehol. 

"Hol vagy? Ne kémkedjél, utálom, ha az emberek követik, hogy hol vagyok!" -Hyejin

Nem kaptam választ. Sóhajtottam és elindultam haza.

Éreztem, hogy valaki követ. Hátranéztem, nem volt ott senki. 

Hirtelen, valaki nekinyomott egy falnak. 

Már majdnem sikítottam, de a kezével befogta a számat. Nagyon komolyan nézett és nem is pislogott. 

A mogorva tekintetét felváltotta egy boldog arckifejezés és rám mosolygott azzal a doboz alakú mosolyával. "Hello bolond Jinnie" 

Taehyung végre elengedett, ekkor egy nagy levegőt vettem. "Hé! Ez mire volt jó?" kérdeztem, miközben a port töröltem le a kezemről.

A kezeit beletette a zsebébe. "Egy viccesebb mód mások üdvözlésére." mondta és enyhén kuncogott. 

"Mit csinálsz itt?" kérdeztem.

"Zavarni akartalak." gúnyolódott.

"Ez annyira jellemző rád, Kim Taehyung." mondtam, majd megforgattam a szemeimet és elsétáltam, rájöttem, hogy követ engem.

"Milyen volt a randid? Hamar közel kerültetek egymáshoz, ha? Miért érintette meg az arcodat? Mit ettetek? Fizetett helyetted?" támadott le Taehyung kérdésekkel.

Megálltam és felé fordultam. "Miért kérdezel tőlem ennyi kérdést?" 

"Szeretném tudni, a móka kedvéért." mondta

"Féltékeny vagy rám és Seojunra? Tetszem neked, ugye, Kim Taehyung" 

"Hé! Miért tetszenél nekem. Nem is vagy szép, vagy vonzó..." mondta.

A mosolyom eltűnt és elfordultam, folytattam a sétálást, lassan. 

Összezavarodott a reakcióm miatt. "Hé, nem sértődtél meg, ugye?" 

"Nem... Tudom, hogy nem vagyok szép, szóval tényleg nem érdekes." mondtam sétálás közben. 

Hazaértem és Taehyung még mindig követett. Hátrafordultam. 

"Menj haza." mondtam halkan.

"Miért vagy szomorú? Megsértődtél, mert megsértettelek?" kérdezte.

"Nem..." mondtam és kinyitottam az ajtót.

Bementem és be akartam zárni az ajtót, amikor hirtelen megállította.

"Engedj be." mondta

"Nem, menjél haza." mondtam.

Bejött és ledobta magát a kanapéra.

Sóhajtottam. Nem lehet megállítani ezt a gyereket. Szerencsére még nincsenek itthon a szüleim. Úgy döntöttem, megengedem, hogy itt legyen és becsuktam az ajtót. 

"Vedd le a cipődet, gyerek." mondtam, felmentem a szobámba és ő követett.

"Hé! Nem mondtam, hogy bejöhetsz a szobámba!" ordítottam.

Nem figyelt rám, elbűvölte a sok plüss, ami a szekrényemen volt. "Egy oroszlán!" Kiáltott fel és megmutatta a játékot, mint egy kisfiú.

Mosolyogni akartam, de még mindig mérges voltam, amiért rondának nevezett. 

Leültem az ágy szélére és megállt előttem. "Még mindig mérges vagy?" Kérdezte és eldöntötte a fejét. 

Felemeltem a szemöldökömet és keresztbe tettem a kezeimet. "Nem tudom."

Lebiggyesztette a száját. Furcsán éreztem magamat, még soha sem mutatta meg az aranyos oldalát. "Hadd vidítsalak fel."  mondta.

"Igenigen, mindegy" válaszoltam, nem valami vidáman. 

"Nagyon menő! Ígérem!" mondta és felhúzta a pólója ujját a jobb kezén, egészen a könyökéig, ahol 2 anyajegy volt. 

"...Látod ezt a két anyajegyet, ugye? Amikor itt megfogom a kezemet, egy elefánt lesz belőle!" Mondta és megmutatta nekem.

Tényleg olyan volt, mint egy elefánt, elég cuki volt. Elkezdett furcsa elefánthangokat kiadni, csak nevetni tudtam rajta.

Mosolygott. 

Hallottuk, hogy kattan a bejárati ajtó zárja. Francba.

"Itthon vannak a szüleid?" Kérdezte Taehyung.

----------------------------------------------

//fordítás//

Írói megjegyzés~

[Ha nem tudjátok elképzelni Taehyung elefánt anyajegyeit, akkor nézzétek meg a képet xd] Vagy meg is kereshetitek heheh.

És köszönöm azoknak, akik olvassák ezt a történtet! :D