Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

28.fejezet

Arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Kinyitottam a szemeimet és próbáltam emlékezni, hogy hol is vagyok- A park. 

Kiástam a telefonomat a zsebemből, hunyorogva néztem meg, ki hív. 

"Anyu~"

A szemeim kikerekedtek, gyorsan leraktam. Ránéztem az órámra, már 12 múlott 15 perccel. Taehyung feje még mindig az enyémen pihent, még mindig aludt. 

Felébresszem? Már nem vagyok a barátnője, már vége van. 

"Taehyung?" szólítottam, miközben megráztam a vállait. Egy kicsit megmozdult. "Ébredj fel, vége van a 'büntetésemnek'." mondtam.

Lassan kinyitotta a szemét és egyenesen felült, sóhajtva.

Megigazítottam a hajamat és a kabátomat, fel akartam állni, de megállított, szóval újra leültem. 

Lefeküdt és a fejét ez ölembe rakta. "Még 5 percet." mondta álmosan és lehunyta a szemeit. 

"Héé..." mondtam, megijesztve őt. "Már elég későre jár, a szüleim meg fognak ölni." 

Nem válaszolt semmit. Akkor még 5 perc. 

Az arcát vizsgáltam és mosolyogtam. Úgy néz ki, mint egy kisgyerek, amikor alszik. A hajával játszottam, megcsíptem az arcát, de meg se mozdult. Az 5 perc gyorsan eltelt. 

Megráztam, amitől fel is ébredt. "Letelt az 5 perc." mondtam. Végre felkelt, megdörzsölte a szememét és ásított. 

"Menjünk." mondtam és felálltam vele.

Együtt sétáltunk álmosan. Hirtelen megfogta a kezemet. Ránéztem a kezemre, majd felnéztem Taehyungra. 

"M-miért....?" dadogtam. 

"Tudom, hogy elmúlt éjfél. Csak legyél a barátnőm addig, amíg elérjük a házadat." mondta és elmosolyodott, erősen fogta a kezemet. 

Elpirultam és elfordítottam a fejemet. Ez egyáltalán nem olyan, mit egy büntetés, nemde? Várj, nekem nem kéne... ah mindegy.

Elértük a házamat és felé fordultam. 

"Köszönöm, hogy hazakísértél. Jó volt a barátnődnek lenni egy napra, de csak egy hülye büntetés volt." mondtam.

Kuncogott, elfordította a fejét és lassan elengedte a kezemet. "Héé, teljesen belém estél, ugye?" mondta és megütötte a homlokomat a kezével. 

"Áu!" dühösen ránéztem. "Dehogy is! Tűnj el." mondtam és megforgattam a szemeimet. 

Elnevette magát és elsétált. 

Amikor ki akartam nyitni a kaput, visszafutott hozzám.

 "Még egy dolog, mielőtt elmegyek." mondta. Ránéztem összezavarodva. 

Erősen megölelt. Semmilyen érzelem látszott az arcomon és reméltem, hogy nem érzi, hogy mennyire zakatol a szívem.Mi a baj ezzel a gyerekkel? Visszaöleltem, pár másodperc múlva elengedett. 

"Köszönöm a mai napot, jó éjszakát." mondta gyorsan és elfutott. 

A hátát néztem, ahogyan elsétált és rájöttem, nem tudom abbahagyni a mosolygást. 

'Nem ő az, aki teljesen oda van értem?' gondoltam és még mindig mosolyogtam, amikor beléptem a házba.

***

Beleharaptam a szendvicsembe, miközben a könyvemet olvastam. A szüleim velem szemben ültek és ők is reggeliztek. Felnéztem, majd kínosan újra lenéztem a könyvemre.