Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

0. Rész

Aria Pov:

- Aria!- szólt anyám a földszintről. - Ugye felkeltél már?

- Még öt perc- morogtam és újra a takaróm puha börtönébe száműztem magam.

- Aria a gép délkor indul. Nem fogom megvárni míg egy órával előtte szeded össze magad és majd utána rohangálunk vissza mert mindent itt hagytál. Keljél fel és készülődj!- jött be a szobámba és széthúzta a sötétítő függönyt, ami eddig tökéletesen megvédett a nap idegesítő sugaraitól.

- Jól van anya. Megtennéd, hogy kimennél?- pislogtam álmosan.

- Készülődj- szólt rám utoljára és kiviharzott.

Sóhajtva keltem fel és felhúztam az ágy mellett tartott .nyuszis papucsom, amiben elcsoszogtam a fürdőig.
Ha a suli legnépszerűbb diákjai közé tartozol akkor elengedhetetlen, hogy minden egyes bulin ott legyél. Sajnos mivel a tegnapi volt az utolsó napom a New York-i suliban így muszáj volt elmennem és rendesen bepiáltam. Nem szoktam sokat inni, de ezt csak így lehet kibírni.
Anyám 7 éves korom óta úgy rángat mint egy rongyot. Persze én mosolyogva tűröm, de mindennek van egy határa. Koreában születtem. Imádtam ott lenni. Volt akivel a minden napjaim boldogan teltek. Majd apám elhagyott minket és lelépett egy hülye kis cafkával magára hagyva anyut. Nem akart abban a házban maradni mert nagyon sok emléket hagyott maga után az apám így a költözés mellett döntött. Nehezen hagytam ott azt az országot. Nagyon imádtam ott élni. Minden olyan nyugis volt. Akkor még nem kellett megjátszanom a boldogságot, hogy nincs semmi baj. Akkor voltak igazi barátaim, nem olyanok akik csak azért lógnak veled hogy megdöntsenek vagy szedj nekik össze valami jó pasit.
Anya tehát elvitt Olaszországba. Ott se ő, sem én nem találtam a helyem így azt az országot kilőttük. Majd következett Kenya. Arról inkább nem beszélek. Egyikünk helye sem volt.
Majd sorban Washington, Boston, Las Vegas majd New York ahol anya tökéletes munkát talált én pedig egy tökéletes iskolát ahol nem kínzás volt az ott töltött idő. Szerettem ide járni. Népszerű voltam, a tanárok imádtak, de hiányzott valami. Az igaz barátok. Egy olyan ember sem fordult meg mellettem, aki nem csak haszonból lenne velem. Igaz, ez a hírnév átka. Ha tagja vagy a "menő" társaságnak akkor mindenki fél tőled. Főleg ha te vagy a méh királynő.
És hogy miért költözünk? Egyszerű. Anya új férjet talált. Nem mondom hogy egy álomapa akire mindig vágytam, de anya boldog vele. Nekem több nem kell. A pasi Koreai így úgy döntöttek nekem is jobb lenne ha végre haza mennénk. Arra nem gondoltak, hogy talán engem is meg kellene kérdezni, de mit mondhattam volna. Ha nekik jó, nekem is.

Megmostam az arcom és a fogam, begöndörítettem a hajam és halvány sminket raktam fel. Szerencsére ez nem vett el túl sok időt így.
Vissza mentem a szobámba és kerestem valami elfogathatót.

Elkezdtem gyorsan összepakolni a cuccaim. Nem igazán hatott meg a költözés így unottan dobáltam a cuccaim a hatalmas bőröndbe. Az utolsó dolog, amit beleraktam egy kép volt.
A hét éves, gondtalan énem mosolygott vissza rám egy csodálatos fiúval az oldalán. Vajon újra találkozni fogunk...

- Aria indulunk- jött be anya a szobámba. - Jól vagy?

Hogy lennék? Életem legfontosabb személyét otthagytam. Ráadásul el sem búcsúztam. Gyűlöl, amit meg is értek.

- Persze- bólintottam halványan mosolyogva és a képkeretet elhelyezte a ruhák tetején majd becsuktam a bőröndöt
Megbeszélték hogy csak ruhákat és kisebb érték tágyakat vigyünk. Ami nem fontos azzal ne fáradjunk.

Pontban délkor felszálltunk a gépre. Én azonnal a zenébe zárkóztam ezzel kizáva anyámat ha esetleg beszélgetést akarna kezdeményezni.
A gép felszállt ezzel autómatikusan csukódtak le a szemeim és újra álomba zuhantam.
Arra éredtem hogy ereszkedni kezdünk.
Anya szokásosan a kezemet szorította. Hiába utaztunk már annyiszor mindig ezt csinálja, de nem bánom. Így legalább érzem hogy picit is, de fontos vagyok.
Néhány perc múlva már le is szálltunk és a bőröndjeinkkel együtt kerestük drága "mostoha apám".
Vajon veled is össze fogok futni... JungKook?

Sziasztok! ☺ Nem tudom mennyire tetszett ez a pici bevezető, de ez a történet nagyon rég érlelődik a fejemben. Amennyiben tetszett ★-oljatok vagy kommenteljetek.
( Bocsi ha van benne helyesírási hiba 😔. Mostanában igyekszek)