Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

1. Rész

- Anya hol van Jin?- kérdeztem az autók felé sétálva anyát.

- Hm..ott- ragyogott fel az arca amikor meglátta a vele egyidős férfit, aki történetesen a nevelő apám lesz. Valamikor.

- Sziasztok lányok- köszönt ragyogó mosollyal mikor oda értünk.

- Szia- csókolták meg egymást én pedig csak álltam ott mint egy darab fa. Legjobb amikor annyira elfeledkeznek a világról, hogy veled már nem is foglalkoznak.
Halkan köhintettem.

- Ah szia Aria- mosolygott rám és átölelt. - De sokat nőttél

- Jin...két hete láttál utoljára- néztem rá hitetlenkedve.

- Bizonyára azóta is nőttél- nevetett kínosan és felvette anya cuccait.

Sóhajtva raktam be a cuccom a csomagtartóba és beültem hátra.
Jin elvitt abba a házba ahol ezentúl lakni fogunk.
Nos nem is volt olyan rossz kívülről.

- Hátul van medence is- mosolygott Jin mikor felhajtott a garázs elé.

A táskámat felkapva kiszálltam.

- Tetszik?- kérdezte mikor kinyitotta a bejárati ajtót.

- Am..igen. Nagyon- mosolyogtam zavartan.

Ha azt hittem a külseje volt szép...a belsejéről nem is beszélek.

- Ez gyönyörű- esett le anya ála.

- Reméltem hogy tetszeni fog- rakta le a bőröndöket Jin. - Aria a szobád az emeleten a második ajtó jobbra.

- Rendben. Akkor felviszem a cuccaim- bólintottam

- Ne segítsek?- kérdezte nevelő apám.

- Nem. Megoldom- mentem fel.

Megkerestem a szobám és kinyitottam az ajtót.
Bámennyire találom giccsesnek és túlzásnak ezt a házat a szobámat tökéletesen eltalálta.

Boldogan dobtam le magam az ágyra. Legalább egy valami tökéletes lesz abban, hogy itt élek.
Szemeztem egy tíz percet a taskákkal majd arra a döntésre jutottam most pakolok ki mert este nem fogok tudni.

- Kopp Kopp- kopogott valaki.

- Ki az?- néztem az ajtó felé ahol Jin dugta be a fejét.

- Szia. Zavarok?- nézett körbe. - Látom elkezdtél berendezkedni.

- Igen. Most van időm, de gyere nyugodtan nem zavarsz- hívtam be.

- Este lesz egy kis vacsora ahol bemutatlak titeket a rokonságnak. Majd picit öltözz ki. A vacsora 7-kor kezdődik- mondta a terveket.

Beraktam az utolsó ruhát a szekrényembe.

- Én szétnézek előtte a városban, hogy mennyit is változott- vettem fel az asztalról a telefonom.

- De ne maradj túl sokáig mert hamar sötétedik- mosolygott és kiment.

Lementem az előszobába és felhúztam a tornacipőm. Kicsit hüvös volt így felvetten egy bőrkabátot és kiléptem a már régről ismert levegőre.
Nem mertem zenét hallgatni mert annyira nem ismertem még a helyet.
Egész sokat változott a város. Fokkal fényesebb lett. Több autó van az utakon. Sajnos több részeg jár haza esténként.
Nem mentem messzire de elég sokat láttam. Talán majd reggel megyek távolabb csak már eléggé sötét volt.

Haza felé vettem az irányt. A ház előtt láttam még egy kocsit. Egy fehér sport autó. Hm vajon kié?
Kinyitottam az ajtót és beléptem.

- Megjöttem- mentem a nappaliba ahol egy szőke hajú lány állt éppen anyámmal beszélgetve.

- Ah Aria de jó hogy itt vagy- karolt a vállam ba Jin és közelebb vitt anyáékhoz.

- Szóval te vagy Aria? Hanna vagyok a mostoha nővéred- mutatkozott be mosolyogva, de azért elég feltűnően végig mért.

- Szia- motyogtam majd ránézten az órára. - Hat óra van. Felmegyek készülődni

- Hanna mikor jön?- kérdezte mostoha nővéremet Jin

- Pár perc. De már itt is van- mosolygott és izgatottan ment ki.
Nagy szemekkel néztem anyára aki csak megnyugtatóan mosolygott.

- Szia Kicsim- hallottam egy fiú hangot. Ah szóval mostoha sógorom is lesz. De jó.

Hanna visszatért körinkbe egy sráccal az oldalán... Aki rettenetesen ismerős volt.
Az nem lehet ...

- Apa, Jenna ő itt a barátom. Jeon Jungkook- mutatta be ragyogó mosollyal Hanna a fiút.

Mi a franc? Ez nem lehet... Nem lehet Ő az. Tekintetem a fiúra emeltem.
Magas volt. Talán 170 centi körül. Haja sötét barnán meredezett az ég felé. Sötét brna szemei ugyan úgy csillogtak mint 9 évvel ezelőtt.
Jungkook...tényleg te vagy az?

Sziasztok! Remélem teszett. Ha igen ☆-oljatok vagy kommenteljetek
    By. Nini