Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

5. Rész

Mikot azt hittem kivülről nagy az iskola nem hittem hogy belülről meg kétszer akkora. Teljesen letaglózva álltam az ajtóban. Hogy a francba fogok én itt eligazodni?

- Gyere- bökte meg nevetve az arcom Kook mikor látta az álam legalább a földet súrolja.

Elindult a hosszú folyosón melynek széleit szekrény sorok díszítették. Egy picit alacsony férfihoz vezetett, de még így is magasabb volt tőlem.

- Mr. Park- szólt JungKook az ismeretlek tanárnak.

- Áh Kook, szia. És te lennél az új diákom, Aria?- fordult felém mire bizonytalanul bólintottam.

- A nevem Park Jimin, de az osztálynak csak Jimin, viszont ha a folyosón vagyunk vagy más tanárok vannak a közelben akkor jó lenne a Mr. Park. De nem vagyok annyira öreg csak kicsit furán nézhetnének rám- magyarázta mire megértően bólintottam.

- És akkor...Mr. Park lesz az én...?- akadtam meg mert nem tudtam pontosan.

- Osztályfőnököd és Matek tanárod

- Ah értem- bólintottam.

- A szekrényed kulcsa és száma és az órarend- adott a kezembe egy kis kulcsot meg egy lapot amin különböző órák voltak
- JungKook megkérhetlek, hogy vezetsd körbe majd?- fordult Kook felé.

- Persze- vonta meg lazán a vállát.

A beszélgetést a csengő vágta ketté így mennünk kellett a teremhez.

- Na figyelj mielőtt bemész- állított meg az ajtóban. - Egyedül fogsz ülni és nem oda mész aki mellett nincs hely, rendben?- utasított.

- Miért is?- vontam fel a szemöldököm.

- Mert csak ne. Jó?- kérdezte újra.

- Míg nem mondassz nyomós okot addig nem vagyok köteles teljesíteni- vontam meg a vállam.

- Te semmit nem változol- fogta a fejét.

-------Visszaemlékezés-------

- Ari ne!- fogta meg a kezem Kook mielőtt oda mehettem volna ahhoz a fiúhoz, aki folyton csak a bajt csinálta.

- Engedj el, miért ne menjek? Olyan magányos- húztam ki a karom.

- De bántani fog- kapta el újra a kezem.

- Hagyj békén! Tudok magamra vigyázni!- fújtam fel az arcom és duzzogva elmentem.

Majd én eldöntöm kivel barátkozok.

----------------------------

- Az lehet, de még mindig tudok magamra vigyázni- néztem fel rá mérgesen.

- Ari, ez nem a New York-i iskola, ahol te vagy a méhkirálynő és a többiek a dolgozók- pöckölte meg a homlokom.

- Miből gondolod, hogy méhkirálynő voltam?- fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt.

- Ch ne hazudj. Látszik rajtad, de itt Hanna az és te csupán egy dolgozó leszel- vonta meg a vállát.

Leesett álal néztem rá. Most ez komoly? Nyugi Aria...nyugi...

- Azzal barátkozok akivel akarok. Nincs jogod megmondani- tagoltam lassan majd kifújva a levegőm bementem a terembe.

Mindenki felém kapta a fejét. Amilyen gyorsan csak lehetett körbenéztem ki mellett nem ül senki. Hanna mellett volt egy hely, de az kizárásos alapon csak JungKook helye lehet és a terem végében ült egy srác.
Sötétbarna haja volt, fekete bőrkabát, lehetetlenül szűk nadrág, lábait az asztalon pihentette és a székével hintázva. Szájából nyalóka lógott és unottan kattogtatott egy öngyújtót.