Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

25. Rész

Ijedten néztem az autót amit Kook is észre vehetett mert elég furcsán nézett rám majd ra is kérdezett.

- Kié a kocsi?- állt meg a ház előtt.

- Tae nővéréé- mondtam el.

A piros sport kocsi ott állt a ház előtt, de nem láttam, hogy lenne benne valaki, így aki vagy akik jöttek mind a házban vannak. Lehet Tae is...

- Bekísérlek- simította meg a kezem Kook és kiszállva átjött az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót.

Mély levegőt véve kiszálltam és elindultunk a bejárathoz. Ideges voltam, hogy ki is lehet bent, de attól még jobban féltem, hogy mit fogok kapni Hanna-tól.

Kinyitottam az ajtót és halk beszélgetés fogadott. Leöltöztünk majd nem hagytam, hogy Kookie elmenjen. Nélküle nem élném túl.

- Sziasztok- köszönt anya mikor beléptünk a nappaliba.
Anya, Jin, Hanna és csak Sab.
Megnyugodva fújtam ki a tüdőmbe rekesztett levegőt.

- Sziasztok- mosolyogtam Kook meg illedelmesen meghajolt.

- Szia Aria. Ezt Tae kocsijában hagytad- adta a kezembe a táskám és megölelt.

Viszonoztam az ölelését, de a fülembe suttogott úgy, hogy csak én halljam.

- Ha végeztél a szüleiddel beszélj vele. Van mit- vállt el tőlem és újra mosolyogva köszönt el a család többi tagjától és kiment.

Megragadtam Kook kezét és gyorsan mentünk volna fel a szobába. Még szép is lett volna ha sikerül.

- Állj!- szólt utanunk anya. Mi megdermedtünk és felé fordultunk. - Ide mind ketten.

Elé álltunk és teljesen olyan volt mint kiskorunkban. Lehajtott fejjel, szégenykezve készültünk fel a lebaszásra.

- Miért mentél el Tae-től és miért mentél Kook-hoz?- csapott a közepébe egyből.

- Tae-vel kicsit...össze kaptunk és jobbnak láttam, ha én elmegyek.  Sétáltam volna haza, de találkoztam Kook-al. Elbeszélgettük az időt és végül hozzá mentünk- fejeztem be a teljes hazugságot.

Ez nem hazugság, csak részben mert Tae-vel tényleg össze kaptunk és tényleg találkoztam Kook-al, csak hát nem mindent mondtam el.

- Biztos?- nézett Kook-ra aki bólintott.

- Legközelebb hívj minket mert nagyon aggódtunk- ölelt meg.

- Ígérem- viszonoztam az ölelését majd felmentem Kook-al. Míg lezuhanyzotam és átöltöztem most rajta volt a sor körbenézni a szobámba.

Néha kuncogott vagy mosolygott, de volt mikor csak szomorúan nézett valamelyik tárgyra.

- Kookie- szólaltam meg mikor végeztem mindennel.

- Igen Ari?- fordult felém mosolyogva.

- Eltudsz dobni Tae-hez?- kérdeztem halkan.

- Nem fogom hagyni, hogy egyedül legyél azzal a vadállattal- lett ideges egy szempillantas alatt.

- De meg kell vele beszélnem- suttogtam. - Kérlek Kookie. Nem akarok veled is veszekedni.

Szemeiben láttam nagyon gondolkozott majd bólintott. Lassan átöleltem köszönés képp. Viszonozta majd a hajamba puszilt.
Régen rengeteget ölelgettem és ez már hiányzott, nagyon.

Végül lementünk a kocsihoz és beülve feltűnően lassan ment.

- Most félsz vagy azt várod én ijedjek be?- néztem rá apró mosollyal.

- Azt várom mikor mondod forduljak vissza- bólintott.

- Olyan nem lesz- mondtam határozottannés csendben maradtunk míg oda nem értünk

- Köszönök mindent JungKook- öleltem át.

- Semmi Ari. Ha hazaértél hívj vagy mután beszéltetek, vagy ha baj van akkor is oké?- kötötte a lelkemre.

Mosolyogva bólintottam majd kiszálltam. Néztem míg kifordul a srakon majd az ajtó elé álltam és kopogásra kész voltam mikor az ajtó kinyilt és Sab jött ki.

- Szia. Hol van TaeHyung?- kérdeztem félénken.

- A szobájába...nem igazán jól- motyogta.

Arcán lehetett látni, hogy eléggé ki van készülve. Vajon mi lehet Tae-vel?

- Köszönöm- simítottam meg a vállát és elmentem a szobájához.

Az ajtó mögött teljes csend volt. Kicsit kezdtem félni mi lehet vele. Kopogni nem akartam, mert akkor fenn áll az esélye nem enged be, de benyitni meg...aish.

Erőt vettem magamon és egy hirtelen mozdulattam benyitottam, de nem várt látvány fogadott.
ÚR ISTEN!

Ohayoo! Ez a rész picit rövid lett, de csak, hogy a következő hosszabb legyen xD.
Ha tetszett ☆-oljatok vagy kommenteljetek.

By: Nini