Reggel a nap csodálatosan idegesítő sugaraira ébredtem. Nyöszörögve álltam fel és lementem a konyhába ahol nem volt senki. Gondolom anya és Jin hamar mentek dolgozni Hanna-ék meg még alszanak. Csináltam tojást nekik is hogy ha fel kelnek legyen mit enniük.
Ittam egy bögre kávét és felmentem felöltözni.
A hajamat kivasaltam majd csak Tae-re váratam. Nem kellett sokat várni, már csengetett is. Lerohantam a lépcsőn de megbotlottam és sikeresen előre estem. Már felkészültem a halálra amikor valaki elkapott.
Ki más is lenne ha nem Kook. Persze most kell hősködnie. Amikor már úgy éreztem lábra tudok állni eltoltam magamtól.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Mintha érdekelne- forgattam a szemem és ki akartam kerülni, de elkapta a karom.
- Még mindig haragszol?- sóhajtott mintha olyan kis dolgon kaptam volna fel a vizet.
- Igen képzeld haraszok!- húztam el a kezem. - Nem fogom megbocsátani.
- Ajh ne hisztizz már, nem ilyen voltál
- Képzeld te sem ilyen voltál. Seggfej lettél aki nem törődik semmivel és senkivel. Ha ilyen vagy engem hagyj békén. Ilyen emberekre nincs szükségem- vettem le a fogasról a kabátom és kitrappoltam a házból.
Lesiettem a kapohoz és ki abartam fordulni az útra , de beleütköztem valakibe.
- Na Baba miért vagy ilyen feldult?- fogta meg a kezem TaeHyung.
- Egy köcsög van a házba- morogtam.
Mosolyogva megrázta a fejét és magához szorított. Karjaiba bújtam és megpróbáltam lenyugodni.
- Jól vagy?- kérdezte a hátamat simogatva. Mély levegőt véve elválltam tőle.
- Igen- bólintottam.
Megfogta a kezem és elindultunk a suli felé. Tényleg olyan érzés volt mintha járnánk, de nem. Csak nagyon jó barátok.
Ritka mikor kevés idő alatt sikerül megbíznom bárkiben, de az hogy elvitt arra a helyre ahová senkit eddig, nekem ez elég ahhoz hogy bízzak benne.
Remélem nem bánom meg.
Nem tudom, hogy pontosan mit érzek mikor vele vagyok, de sokat jelent nekem az biztos.Beérve a suli területére elválltak útjaink. Ő ment a büfébe valami innivalóért én meg rohantam a szekrényemhez, mert már így is késésben voltam ( Voltunk ). Ez Tae-t nem zavarta annyira, de engem annál inkább.
Sietősen nyitottam ki a szekrényem ajtaját, de kiesett belőle egy rózsa a földre.
Hát ez meg?
Lehajoltam érte és felvettem. Nem akármilyen rózsa volt hanem fekete rózsa.Aki ismer az tudja, hogy utálom a klisés vörös, avagy piros rózsát. Szeretem a különleges dolgokat, ezért a szivem eléggé el tud olvadni egy fekete rózsától, mert az nekem nem a halált vagy a haragot jelenti, hanem, hogy annak a személynek én különleges személy vagyok. Az a furcsa, hogy ezt csak egy ember tudta. Kook... De nem hiszem, hogy ő lenne.
Reggel eléggé haragban váltunk el. Nem kérne bocsánatot az biztos, amilyen makacs most is engem okol még a zsidók miatt is. Szememet forgatva szagoltam meg a kezembe tartott növényt.
Mosoly ragyogott fel szomorkás arcomon. Akárki is volt, bearanyozta a napomat.
Kivéve a tankönyveimet mentem a terembe. Tae már rég bent volt mert energia italt ( Italat xbesztix TischnerTamara _egy_kiscsibe_ k09k2403 EszterCzifra xD xD I luv oszy néni xD) iszogatva, lábát a padon pihentetve hintázott.- Mi tartott ennyi ideig Baba?- mosolygott rám és felém tartotta az italát.
- Ezt találtam a szekrényembe- mutattam a rózsám.
- Na, kinek vagy különleges?- mosolyodott el sunyin.
- Különleges neked is?- csillant fel a szemem.
- Persze. Ez így logikus- vont vállat.
- Tőled van?- kérdeztem rá.
- Semmi sem kizárt- kacsintott.
Mosolyogva pusziltam arcára. Nagy szemekkel nézett rám.
- Ez mi volt?- lepődött meg teljesen.
- Puszi- vontam vállat és elvettem tőle az innivalóját és meghúztam.
- Bad Girl- kuncogott.
- Bizony- bólintottam egyetértően.
A teremben eddig halk beszélgetés zaja hallatszódott, de hirtelen mindenki elcsendesedett. Az ajtó felé néztem és akkor léptek be Kook-ék.
Ezt mindig eljátszák?
Kicsit felkaptam a vizet. Mi a franc ez a nagyobb rendűség?? Mintha több joguk lenne bármihez is.- Mi jár a fejedben Baba?- piszkálta a hajam TaeTae.
- Hogy lehetne azt megszüntetni?- morogtam Hanna és Kook felé nézve.
- Már szinte hagyomány. Ne foglalkozz vele.
- De ez így nincs rendjén- sóhajtottam szomorúan.
- Na, emiatt ne lögatsd az orrod- puszilt a homlokomra.
Halványan mosolyogtam. Olyan aranyos néha...na jó elég sokszor és elég sűrűn.
A csengő megszólalt és mindenki a helyére ment. Tae egy jól irányzott mozdulattal az üveget a kukába dobta, ami csont nélkül bement.
- A profi- forgattam a szemeim.
- Alap Baba- tárta szét a karját.
Megkezdődött a biosz óra ahogy megérkezett a tanár. Tae feje a padon landolt, ahogy a tanár elkezdett beszélni. Éppen magyarázott valamit a rovarok párzásáról amikor Tae meglökte a lábam.
- Játszd el hogy rosszul vagy- mosolygott rám sunyin.
- Dehogy játszom- ráztam meg a fejem.
- Na, nem akarok itt ülni és azt hallgatni hogy a bogár mama és a bogár papa hogy csinálják Léci~- kérlelt és mellé még aegyózott is. Majdnem elsikítottam magam ezért a szám elé kaptam a kezem.
- Naa- kuncogott és elkedte az oldalamat csikizni.
Ettől már nem tudtam vissza fogni magam és egetrengerő kacaj tört fel a torkomból felidegelve a tanárt.
- Aria Cross! Kim TaeHyung! Hagyjátok el a termet most!- rivalt ránk. Én megszeppenve néztem a piros fejű nőre, de Tae csak lazá felállt.
- Azonnal- fogta meg a kezem Tae és húzott maga után.
- Várj a rózsám- mentem vissza a virágomért.
- Hát megkaptad?- kérdezte Kook.
Tae és én felé kaptuk a tekintetünket. Akkor ez....
Ohayoo! Remélem nem lett annyira uncsi 😞 ha tetszett akkor ☆-oljatok vagy kommenteljetek!
By: Nini <3
YOU ARE READING
Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]
FanfictionAria Cross egy átlagos 16 éves lány. Rengeteg baráttal és ráadásul népszerű is. De valami hiányzik neki. Vagy inkább VALAKI. A kiskori barátja Jeon Jungkook akivel 7 éves kora óta nem beszélt és megszakadt köztük minden kapcsolat. Vajon a fiú hogy f...