Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

10. Rész

Megállt.

- Mi jár a fejedben?- nézett a szemeimbe és lehelletét már az arcomon éreztem amitől kirázott a hideg. A szívem heves tempójától majd eltöröttek a bordáim.
Gyönyörű sötét szeimeibe nézve megráztam halványan a fejem.

- Ne talán, félsz?- vonta fel a szemöldökét.
Halványan bólintottam.

- Mitől félsz?- tette fel a kérdést amire azonnal megfogalmazódott több válasz, de nem mertem eggyet sem kimondani. Inkább a jól bevállt hallgatásnál maradtam és bólintással jeleztem hogy igen félek.

- Mitől félsz csillagom?- simított egyik kezével az arcomra amitől kirázott a hideg.

- Ne...bánts- suttogtam elég hangosan ahhoz hogy ő meghallja de 10 centivel alrébb nem hallotta már senki.

- Jegyezz meg valamit- hajolt a fülemhez és lágyan suttogva folytatta. - Megcsókolnálak, de nem teszem. De lányokat sosem ütök.

Azzal eltávolodott tőlem és egy lépést hátrált végre levegőt adva nekem.
Lefagyva néztem rá. Me...megakart csókolni? Nem Aria csak félre hallottad. Biztosan csak félre hallottad.
Mély levegőt véve zsebre dugott kézzel és lehajtott fejjel mentem tovább. Azt hittem megüt, de nem tette. Köszönöm Kim TaeHyung.

- Bocsáss meg és köszönöm- szólaltam már meg a házunk előtt hosszas hallgatás után.

- Meg van bocsájtva kis csillag és ne köszönj semmit- mosolygott felém amit viszonoztam is.

- Reggel itt leszek- ölelt meg szorosan. Nyaka köré fonva a karjaim viszonoztam majd elengedve intettem és bementem a házba.

- Ki volt az a fiú?- várt az ajtóban Jin.

- Szia neked is Jin. Jól vagyok köszi a kérdést. Nem történt semmi. Te hogy vagy? Milyen volt a napod?- néztem rá morcosan és a mellkasom előtt keresztbe font karokkal megálltam.

- Jó bocsánat. Szia Aria hogy vagy? Mi volt a suliban? És ki az a fiú?- utánozta a tettem amitől már mosolyognom kellett.

- Nagyon jól vagyok köszönöm. Egész érdekes napom volt- vontam meg a vállam és szorosan megöleltem.

- Mesélsz?- mentünk a nappaliba.

Leültem a kanapéra és röviden elmeséltem mi volt a suliban.

- Ez szuper. Akkor a pénteki meccsen is szurkolni fogtok?- lelkesedett be.

- Igen. Már meg is van mit adunk elő- tapsikoltam.

- Ez nagyon szuper, de arra nem tértél ki ki az a fiú- tért vissza az eredeti témához.

- Ahj a neve Kim TaeHyung. A padtársam és a kosárcsapat kapitánya- mondtam el a réstleteket amit tudnia kell. A többit elég ha később megtudja.

- Értem. És...nem volt egy helyes fiú sem?- érdeklődött finoman.

- Jin azt nem mondom el- kuncogtam fel.

Igaz hogy egy helyes fiú sem volt vagyis ez nem igaz, de a tanáraimat csak nem mondhatom mert valami diliházba küldenének. Mondjuk nem is olyan öregek... De persze akiket láttam még Tae-t nem mondhatom mert őt már ismertettem vele, Kook meg a lehetséges rokona ha együtt marad Hanna-val.

- Na ez nem ér- fújta fel az arcát.

- Sziasztok- jött haza Hanna és Kook. Vajon mennyi időt tölt itt?

- Hanna nem láttad Aria melyik fiút nézte ki maghgghg- akarta be is fejezni de befogtam a száját igy markomba beszélt.

- Am...nem- vonta meg a vállát. Szerencsére őt nem érdekli annyira.

- Tudod Jin Ari az idősebb pasikat szereti vagy a rossz fiúkat- nézett a szemembe Kook.

Anyádat...

-------Visszaemlélezés-------

Az ovi udvarán álltam Minhoo-val szembe. Sok gyerek körénk gyült. Minhoo megfogta kezem. Tudni illik az oviban Minhoo volt az akinek ha beszóltál, vagy nem tetszett akkor simán leütött. Csak a baj volt vele. Senkivel sem beszélt csak ha muszáj volt
De én kivétel lettem. Mikor Kook-al játszottunk mindig odajött hozzánk és beszállt játszani. Kook nagyon nem bírta amit nagyon nem értettem mert egész aranyos volt viszont igaz picit ijesztő, de cuki. Nagyon megtetszett Minhoo, de ez Kooknak nem tetszett és mindig hisztizett. Lehet úgy tartja a mondás hogy előbb a barátok majd a szerelem mert a szerelem mulandó, de a barátok örökre ott lesznek veled. Persze örökre...
Az egyik lágy megállt mellettünk és oda adta a kezünkbe a két csipszből alkotott kör "gyűrűket" hogy húzzuk fel egymás ujjára.
Megtettük majd megcsókolhattuk egymást. Minhoo puszit adott az arcomra amitől teljesen elpirultam de Kook jött oda hozzánk.

- Ne puszilgatsd a barátnőmet- lökte el ami Minhoonak nagyon nem teszett. Mag akarta ütni Kook-ot de közéjük álltam és a keze az én arconat találta el.
Sosem bocsátottam meg neki hogy meg akarta ütni a legjobb barátomat.

----------------------------

- Oh igazán? Akkor mit tudsz Kim TaeHyungról?- kérdezett újra Jin miután hagytam levgőhöz jutni és elvettem a kezem.

- Tipikus bájgúnár rossz fiú. A helyedben nem engedném a közelébe- felelte Kook amitől már kezdett betelni a pohár.

- Ha féltékeny vagy ne így fejezd ki- mondtam gúnyosan.

- Mire lennék féltékeny? Hogy csak te is egyike leszel azoknak a lányoknak akiket megfektet? Szégyen- rázta meg a fejét

- Nem szégyen inkább kihívás- rántottam vállat.

- Nem mondtad hogy egy vérbeli ribanc is lettél New Yorkban- köpte felém a szavakat amitől a kezem már az arcán csattant.

A nappaliba a levegő megfagyott. Még Jin sem és Hanna sem vett levegőt. Mintha Kook szemébe megbánás csillant volna. Sajnálom de az enyémekben meg könnyek.

- Rohadj meg Jeon Jungkook- motyogtam folytott hangon és felrohantam a szobámba magam után becsapva az ajtót.

Miért bánt folyamatosan? Miért nem olyan mint régen? Kit álltatok...semmi sem lesz már olyan mint régen...

Ohayoo! Remélem tetszett a rész! Ha igen ☆-oljatok vagy kommenteljetek.

By: Nini