Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

2.2

Egy szép reggelen arra kelltem, valaki a hajamat cirógatta. Mivel már hónapok óta kedves kis érintésekkel ébreszt az egyetlen ember akivel együtt alszom ismét mosolyogva bújtam hozzá.

- Cuki- hallottam suttogását amitől elmosolyodtam.

Lassan nyitogattam mogyoróbarna szemeim, hogy meglássam azt akitől még a nap is fényesebb mióta az életem része.

- Jó Reggelt- mosolyogtam fáradtan és mellkasába fúrtam a fejem.

- Jó reggelt Csipkerózsikám- simított végig a hátamon amitől jóleső borzongás futott végig rajtam.

Kicsit lustiztunk még. Na jó reggel kilenctől délig. De utána már muszáj volt kikelni. Hogy miért azt nem tudom, de Kook erősködött. Felöltöztünk mind a ketten és lementünk a nappaliba ülő szüleimhez.

- Mr és Mrs Cross szeretnék valamit kérni- állt meg Kook a szüleim előtt. ( Azóta a nyáron volt már esküvő is ^*^)

Akik velem együtt értetlenül néztek barátomra.

- Mond JungKook- törte meg az izgatott csendet anya.

- Még van 2 hét a nyári szünetből és a szüleim ilyenkor álltalában a temgerparti nyaralónkat ide adják, hogy bulit rendezzek, de most inkább arra a két hétre Aria-val szeretném kihasználni. Azt akarom kérdezni eljöhet-e- adta elő a szüleimnek kis monológját amitől ők teljesen padlót fogtak.

Jó oké, hogy biztos, hogy elengednek, na de hogy valaki így engedélyt kérjen a szüleimtől. 18 vagyok, de még is. És nekem ez tetszik.
Az arcomon boldog mosoly volt és Kookie mellé szögdécseltem és átöleltem.

- Na?- néztem szüleimre akik lassan el mosolyodtak.

- Igen elengedjük, de- tartott szünetet Jin és felállt. - Ha bármi baja lesz nagyon megbánod.

Kook illedelmesen bólintott és átkarolt.

- Egy hajszála sem fog görbülni. Vigyázni fogok rá ígérem.

Jin mosolyogva bólintott és magunkra hagytak. Nem tudom szabályozni a szívemet. Nagyon jól estek a szavai és, hogy ennyire fontos vagyok, neki.

Mosolyogva lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.

- Pici vagy- kuncogott. Már megint a magasságom! Le fogom ütni ezt az óris majmot. Vagy inkább nyuszit. Mindegy az a lényeg hogy egy baszott óriás.

- Nem is- dobbantottam durcásan a lábammal, de majd kitört a nyakam ahogy felnéztem rá.

- Morci törpe- borzolta össze az így is kócos hajam.

- Nyaa- hesegettem el a lezét amit csak egy jóízű nevetéssel díjazott.

A nap további része tehát pakolás volt mert már most indultunk. Míg pakoltam addig hazaugrott a kocsiáért és ő is össze dobált valami cuccot magának.

Röpke egy óra múlva dudált is én meg búcsút vettem családtagjaimtól.

- Azért nem rosszalkodni- próbálkozott apa a szigorú "mindentől féltem a kislányom" apula lenni amitől melegség öntötte el a szívem.

Másnak ez csak nyüg lenne, hogy az apja ennyire ragaszkodik hozzá, de mivel nekem sosem volt apukám ezért nem tudhattam milyen érzés is. Gondolom nekem más mint a többieknek, de én kifejezetten örültem ennek.

Boldog mosolyt villantottam Jin felé.

- Jó kislány leszek. Ígérem- hajoltam meg mosolyogva.

- Tudom, hogy mindig az vagy- mosolygott és megsimította a fejem.

Nemsokára már bőröndöt magam után húzva siettem a kocsihoz amiben JungKook ült, de mikor meglátott kiszállt és oda sétált hozzám. A szokásos nyuszis mosolya ott díszelgett az arcán amit már nagyon régóta imádok.

- Oppa!- ugrottam a nyakába és szorosan megöleltem.

- Ne eröltetsd- kuncogott és átölelte a derekam.

- De tudom, hogy cukin mondom- aegyoztam mire csak kisfiús rajongó mosollyal díjazott és megsimítva az arcom csókot nyomott ajkaimra.

Elpirulva és megszeppenve néztem a szemeibe amitől mégnagyobb lett a mosolya.

- Cuki- mosolygott.

- Nem is- fújtam fel az arcom durcásan.

- De is- öltötte ki rám a nyelvét.

- Gyerekes- forgatram a szemem.

- Kis méregzsák- kuncogott és megpuszilva elvette a bőröndöm amit hátra dobott a csomag tartóba. Épp nyitni akartam az anyós ülés felőli ajtót amikor megellőzött és kinyitotta helyettem.

- Kö-köszönöm- motyogtam zavaromba és beszálltam.

Hallottam még a pajkos kacaját, de utána beszállt mellém és azzal kezdetét vette a föld legédesebb angyalával töltött egy hetem.

Ohayoo!! 🍡🍥🍙🍱🍣🍚🐰🍛
Ha tetszett 🌠-oljatok vagy kommenteljetek!

By: Nini Chan