Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

21. Rész

Nem maradtam sokáig Kook-kal. Hazakísért és minden szó nélkül bementem a házba.

Otthon az egész házban csend honolt csak néha néha egy egy elhagyott szipogást hallottam. Ki sír? A hangot követve Hanna szobája előtt kötöttem ki.

Mi a szar? Ez a lány tud sírni?
Most meglepett.
Hezitáltam, hogy vajon benyissak-e vagy nem. Hisz nekem kellene sírnom amiért úgy beszélet velem...de sajnos én sem volta semmi.
Szusszantva kopogtam be.
Nem hallottam választ így hallgatás beleegyezés alapom benyitottam, de a látvány nem lepett meg.

Egy vörösre sírt szemű, feldagadt orrú, kócos hajú pom pom lány nézett vissza rám.
Nem érdekelt annyira mi baja lehet, de azért nem vagyok egy akkora pöcs és inkább megkérdezem.

- Mi a baj?- kérdésem kicsit érzelem mentesre sikeredett mert csak szúrósan nézett rám.

- Mintha érdekelne- forgatta a szemét.

- Igazad van, nem érdekel de nem akarom hogy sírj este mert nem fogok tudni miatta aludni, szóval ki vele. Mi a baj?- ültem le mellé.

Nem mondott semmit csak a kezembe adta a telefonját.

- Ez mi?- néztem az üzenetet.

- Olvasd el és megtudod miért sirok- szipogta és letörölte a könnyeit.

Életem Kookie❤❤: ~ Nagyon fájó szívvel irom e sorokat, bogaram, de a kettőnk útjának itt vége. Utálj, gyűlölj amiért egy üzenetet irok és nem a szemedbe mondom de gyáva vagyok. Van valaki akit vissza szeretnék kapni, de az úgy nem megy ha te magadhoz láncolsz.
Szakítani akarok. Most mondhatnám a szokásos "nem miattad, miattam" dumát, de azzal csak rosszabb lesz. Csak felejts el és keress valakit aki megtudja neked adni amit én nem tudtam.
Ezer csók és jó kívánság
                          A kis nyuszid! ❤

- Hogy ez egy mekkora egy gyáva féreg! Legalább a szemedbe mondta volna!- akadtam ki jobban mint Hanna.

- Nyugi Aria. Nincs baj. Te kellessz neki nem én. Téged szeretett mikor kicsi volt nem engem. Ezt el kell fogadnom- sóhajtott szomorúan de beletörődve.

- Én nagyon nagyon sajnálom, de tudod...

- Hogy nem tehetsz róla. Tudom- vonta meg a vállát.

- Nem ezt akartam mondani. Ha valakit nagyon szeretsz enedd el. És ha nem jön vissza akkor nem is szeretett és meg sem érdemelt igazá- öleltem át.

- Köszönöm. Amiket ma mondtam nagyon sajnálom csak féltékeny voltam. Lehet te nem látod, de az egész suli beléd szeretett Tae-vel és Kook-ak az élen. Apa imád téged hisz te vagy a jókislánya akire mindig is vágyott. Vannak igaz barátaid akik ki állnak melletted. Csodás életed van Aria- szipogta a vállamon.

- Én ezt nem érzem. Apám elhagyott minket, az egész életemet átutaztam és két tűz között örlődök. De tudod mi hiányzott az egész életemből a legjobban?- toltam el picit magamtól.

- Mi?- nézett rám könnyes szemmel.

- Egy szerető nővér, aki elmondja mit, hogy csináljak. Aki az első randimon segít kiválasztani a ruhát, aki ha egy fiú megbánt velem együtt eszik fagyit és szindja a srácot, aki mindig ott van vekem ha kell. Aki a jó útra terel. Nekem nem népszerűség kellettek csak egy szerető nővér. De te sosem gondoltál rám úgy mint a húgodra- hullajtottam egy könnycseppet.

- Ezt nagyon nagyon sajnom. Nem tudom mennyire segít, de mostantól megteszek mindent. Ígérem- ölelt magához szorosan.

- Szeretlek Unnie- bújtam hozzá.

- Én is szeretlek Dongseang- simogatta a hátam.

Kis idő múlva már nem is hulajtott egy könnycseppet sem. Büszke vagyok rá, hogy ilyen hamar túl lépett Kook-on. Azért remélem nem fog azonnal új kapcsolatot kezdeni.

- Csörögsz- mutatott a zsebemre amiben a telefonom volt. Kivettem és mosolyogva láttam meg Tae nevét.

- Szió- vettem fel mosolyogva.

- Hm úgy hallom jó kedved van- nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam az a csintalan mosoly ott bújkál a szája csücskében.

- Bizony. Kibékültünk Hanna-val- néztem a nővéremre aki a fület szintén a telefonra tapasztotta mert nem akart lemaradni egy hangról sem.

- Ezt örömmel hallom, de most még boldoggabbá teszlek. Ezt hallgasd... Mi nyertünk!

Kijelentésére felsikoltottam.

- Jajj büszke vagyok rátok nagyoooon- ugráltam.

- A ti érdemetek Baba. Nincs kedved megint kijönni a sziklához este? Majd nállam aludni?- tette fel a kérdést amire először rá akartam vágni az igent, de aztán kicsit tovább gondoltam.

- A nővéredet nem zavarnám?- néztem segítség kérően Hanna-ra aki csak a fejét fogta.

- Minek zavarnád? Amúgy sem lesz itthon szóval miénk lenne a ház- felete lazán mire egy szót sem tudtam kinyögni.

Ketten...Tae-vel...abba a hatalmas házban...este...te jó ÉG!!

Válaszolni akartam valami kifogást, de Hanma kikapta a kezemből a telefonom és válaszolt helyettem.

- A húgom csak annyit akart mondani, hogy örömmel tölti veled az estét csak már nagyon izgul és nem tudott olyan hamar válaszolni, így meg kért hogy tegyem meg én. 7-re gyere érte. Pussz- rakta le én meg kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Mi az?- nézett rám kérdőn.

- Nem tudom, hogy mit akar, de tuti, hogy nem társasozni. Én még AZT nem akarom- fogtam a fejem.

- Te hülye vagy. Tae, lehet kívülről nem látszik, de ő nem olyan. Most menjünk szépen pakoljunk össze mert hat óra és sehogy sem állsz- tolt át az én szobámba.

Azonnal a szekrényembe vette magát. Előkerestem egy taskát amibe beledobáltam a tisztálkodáshoz szükséges dolgaimat.
Hanna össze válogatta a dolgaimat és a kezembe adott egy ruha össze állítást amit vegyek fel.

- Biztos jól nézek ki?- rágcsáltam alsó ajkam ahogy a tükörben néztem magam.

- Igen. Na ne rágycsáld, az TaeHyung dolga- csapott gyengéden a számra.

- Na ne mondj ilyet. Így is ideges vagyok- sóhajtottam majd hallottam, hogy egy kocsi megáll a ház előtt.

Felvéve a táskám Hanna lekísért és kiléptünk az ajtón.
Ahjaj mi lesz velem...T.T

Ohayoo! Ha tetszett ez a rész ★-oljatok és kommenteljetek

By: Nini