Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

23. Rész

Nagy szemekkel néztem Kookra aki csak szószerint kidobta a sikátorból azt a mocskos vadállatot majd felém fordult.

Pirulva fordítottam el a fejem. Szégyeltem magam előtte.
Közelebb jött és megakarta érinteni az arcom, de elhúzódtam. Megijedtem az érintésétől.

- Tőlem ne félj- suttogta és megfogta a kezem majd elkezdett egy irányba húzni.

Nem ellenkeztem csak csendben, lehajtott fejjel mentem utána. Féltem megszólalni, féltem a reakciójától, hogy majd leszól amiért egyedül mászkáltam a sötétben.
Jobbnak láttam hallgatni, de egy kérdés nem hagyott nyugodni.

- JungKook...miért jöttél oda? Vagyis miért?- kérdeztem kicsit bénán, ami miatt megállt és hátra fordult.

- Bárkivel meg tettem volna. Arra megyek haza- vont vállat és tovább húzott.

Szóval nem vagyok "különleges". Nem is gontoltam többet, de azért jól esett volna a pici szívemnek.

- De nem mindenkit hoznék magamhoz- állt meg az ajtó előtt és a kulcsait kereste.

Ez a fiú gondolat olvasó? Kijelentésére melegség töltötte el a mellkasom.

- A szüleidet nem fogom zavarni?- kérdeztem félénken.

- Nincsenek itthon. Üzleti út- nyitotta ki előttem az ajtót én meg bentebb léptem.

Azonnal elöntött az emlékek milliói, ugyanis semmit nem változott a lakásuk. Ugyan azok a bútorok, ugyan azok a színek és ugyan az a jellegzetes illat.

- Gyere zuhanyozz le, adok ruhát- vezetett fel az emeletre valószínüleg a szobájába.

Belépve lopva körbenéztem. Kicsit megváltozott a szobája.

- Hűha- mondtam ennyit. - Kicsit meg változott.

- El telt pár év...- motyogta és a szekrényéhez ment ruhát keresni.

- Ezek még meg vannak?- nézem mosolyogva a szekrényén pihenő akció figurákat.

- Persze. 12 évi szorgos munkám van benne- bólintott büszkén.

- 12 éves korodig gyűjtötted a játékokat?- kuncogtam.

- Na! Ezek nem csak játékok. Te ezt nem érted- legyintett le amint felkacagtam.

Édes mosolyát láva vissza fordultam a szekrényéhez, és végig néztem rajta. Minden egyes kis dolgot megtartott ami régen is rajta volt, de egy kettővel kibővült.
Kicsit arrébb mentem és megláttam a falán a képeket, amik füzérré voltak fűzve.

- Kicsit lányos dolog, de a szekrényemen nem volt hely- hallottam Kookie zavart hangját veszélyesen közelről, majd megéreztem a hátamnál a mellkasát.