Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

Extra #1

( Az elején el szeretném mondani egyetlen extra rész lesz. Tudom kettő vokt tervben, de egyben jobb lesz szerintem)

Hanna POV:

-------A-bál-előtti-idő-------

Izgulva ültem a nappaliba már felöltözve és elkészülve mert ha anyáékkal össze veszek nem lenne jó itt maradni. Így nem kockáztatok.

A csengő megszólalt én pedig remegve mentem ki.
Kinyitva az ajtót TaeTae és az én drága szerelmem mosolygott rám. Akaratlanul is viszonoztam a mosolyukat és beengedtem TaeHyungot, hagy menjen fel Aria szobájába.

- Szia Szivem- mosolyogtam Jiminre.

- Hanna Baba- mosolyodott el édesen és megölelt. Belebújtam az ölelésébe és megfogtam a kezét. Láthatta rajtam, hogy majd kiugrik a szívem a helyéről.

- Semmi baj nem lesz- simította meg az arcom és lág ycsókot adott remegő párnáimra. Viszonoztam gesztusát és mély levegőt véve bementünk a konyhába ahol apuék beszélgettek.

Megköszörültem a torkom és mind ketten felkapták a fejüket.

- Üdvözlöm Mr. Park. Mit keres itt?- kérdezte nevelő anyám meglepetten.

- Üdvözlöm Miss Cross- hajolt meg párom illedelmesen.

- Valamit el akarunk mondani- csuklott el a hangom és lassan összekulcsoltuk ujjainkat Jiminnel.

Apáék szeme kikerekedett. Nem tudtam mit gondolhatnak, de ahogy apa az asztalon dobolt ujjaival semmi nyugodság nem volt benne. Ajajj.

- Hanna beszélhetnénk?- kérdezte apa és felállt az asztaltól majd egyenesen felénk jött.

- Most mond- néztem a szemeibe.

- Négy szem közt- mondta egyre idegesen.

- Jimin is hallhatja- makacskodtam.

- Jó te akartad. Soha többé nem akarom ezt a férfit a közeledbe látni világos?! Ő a tanárod nem valani iskola társad. Az OSZTÁLY FŐNÖKÖD! Hogy gondoltátok hm? Majd minden jó lesz? Ha kiderül mit csinálsz?- kiabállt és Jiminre nézett aki csak csendben állt és lehajtotta s fejét. Apa folytatni akarta, de Jimin megszólalt.

- Ne kiabáljon vele- hangja nyugodt volt. Mindig imádtam benne, hogy sosem volt ideges. - Tisztában vagyunk mindennel. Nem kell minket emlékeztetni rá, de ha valakit tiszta szívből szeretünk akkor határokat szabni az érzelmeknek lehetetlen. Ha volt már szerelmes tudja milyen.

Apa egy ideig némán nézett párom szemébe. Azt vártam, hogy meglágyul, de nem.

- Nem mondom el még egyszer- sóhajtotta és elment. Kétségbe esetten néztem arra a nőre aki anyám helyett anyám lett, de ő sem tett semmit.

- Nagyon köszönöm- nézeten rá könnyesen és kirohantam a konyhából. Ezt nem hiszem el. Én őszintén elmondok mindent, de az egyik lebasz és eltilt Jimintől a másik meg nem szól semmit. Kurva jó szülők mondhatom.

Beszálltunk Jimin kocsijába.
Ott már kiengedtem minden csepp könnyemet.
Nem tartottam vissza csak zokogtam.

- Nem akarlak elhagyni- sírtam és átnyúlt hozzám majd egy szoros, szeretet teljes ölelésbe vont. Annyira imádom, hogy akár egy öleléssel képes megnyugtatni. Most sem volt máskép. Néhány perc múlva már nem folytak a könnyeim, pedig csak ölelt, de nem szólt semmit.

Szép lassan simogatta a hajam és megszólalt.

- Nem kellessz szakítanunk és nem is fogunk. Ezt garantálom- puszilt fejem búbjára és elengedett. Hátra dőltem az ülésben és csendben meredtem magam elé.

Lassan odaértünk és kezdetét vette az este.

***

Viszonylag élvezetes volt. Megnyertem a királynői címet, de ez egy lökés volt Aria és Kook számára, hogy végre kezdjenek már egymással valamit.

Mosolyogva néztem ahogy táncolnak. Sajnos én és Jimin nem táncolhattunk így mert bárki megláthat minket.
Menni akartam inni mikor párom átölelt hátulról.

- Jimin ezt nem lehet- próbáltam kibontakoznu az öleléséből, de nem engedett.

- De Hanna. Már lehet- hangjából hallottam a felhőtlen boldogságot és a hezembe adott egy papírt. Megfordultam, hogy vele szembe legyek és elolvastam mi az.

Egy felmondási lap volt. Kikerekedett szemekkel néztem rá, de csak mosolygott mit a vad alma. Újra könnyek szöktek a szemembe, de most az öromtől. El sem hiszem, hogy miattam megtette. Boldogan ugrottam a nyakába.

- Szeretlek- mondtam ki hangosan.

- Mindennél jobban- mosolygott és lágyan megcsókolt. A körülöttünk lévők csak meglepetten néztek ránk, de nem nagyob érdekelt. Megragadtam a kezét és a táncolókhoz húztam. Még mindig lassú számot játszottak ezért átkaroltam a nyakát és hozzábújva lassan lépkedtünk a zene ütemére.

Egyszer találkozott a tekintetem húgoméval. Szerintem, mindketten ugyan arra gondoltunk.
Hogy milyen szerencsétlenül szerencsések vagyunk mi ketten.
Ez az egy mondat elmondja az egész eddigi együtt töltött harcunkat. Ketten csináltuk a hibákat de ketten is hoztuk helyre.
Az a sok dolog ami eddig törtét egy fotos része volt az eddigi életemnek. De vajon 50 év múlva is így fogunk táncolni az öregek otthonának a bálján?
Az még a jövő zenéje Hanna. Előbb élvezd ki a jelent és utána ráérsz gondolkozni a jövőn.

Ohayoo!
Bejelnetem hogy.....*dobpergést*... BEFEJEZTEM!!  🎉🎋🎋🎁🎊🎈🎌🎌. El sem hiszem 😍😍
Köszönöm szépen a sok kedves kommentet és vote-ot vagy kis csillagocskát. Ezek tartották életben ezt a sztoryt. Nem lett valami hosszú, de akkor is az én életem egy szakasza lett. Köszönöm szépen ha végig "szenvedted" velem ezt az utat míg eljutottam eddig a részig. Imádlak. Igen téged aki ezeket az utolsó sorokat olassa. Hamarosan jövök több, izgalmas, hosszabb storykkal. Addig is légy jó és válogasd meg milyen útra lépsz 😉

By: Nini *hatalmas ölelés mindenkinek*