Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

35. Rész

Kis ideig csendben voltam és próbáltam össze szedni a gondolataimat.

Na szóval. Az én drága nővérem csókolózott egy tanárral, aki méghozzá az osztály főnökünk, de még a matek tanár is. Ez csak nekem sok egyszerre??

- Mi-Mit csináltatok még?- néztem rá félve mert tovább nem mesélt.

- Mi szokott következni csók után?- hajtotta le a fejét nekem meg itt telt be a pohár.

- TE LEFEKÜDTÉL VELE?- akadtam ki és észre sem vettem, de ordítani kezdtem.

- Ne kiabálj már!- fogta be a számat. - Nem akarom, hogy az egész suli tudjon róla. Igen mi lefeküdtünk és tudjuk, hogy nem helyes, de szeretjük egymást- mondta úgy mintha csak a középkorban lennénk és csak egy paraszttal feküdt volna össze. De ez bizony a kurva nagy valóság, hogy megdugta Hanna-t egy tanár és azt állítja nem lesz semmi baj. Hol él ez?

- Hann...van fogalmad róla mi a LEGJOBB eset ami történik? Hogy őt kirúgják téged meg eltanácsolnak, de tudod hogy ezért le is csukhatják? Még kiskorúnak számítasz ő meg felnőttnek. Ergo pedofil az oszink!- sziszegtem visszafogott hanggal mégis erélyesen

- De nem lesz semmi ilyesmi mert titokban tartjuk. Azt hittem te meg fogsz érteni. Hát tévedtem- nézett rám  szomorúan és kicsörtetett a mosdóból.

Csak ott álltam kitudja meddig és csak rajtuk járt az eszem. Ha ezt apáék megtudják eléggé ki fognak akadni. Csak kiakadni? Az lenne a legjobb. Mély levegőt véve mentem ki de beleütköztem valakibe akinek kiütöttem a kezeiből a könyveket.

- Nem tudsz vigyázni?- nyávogta egy teljesen kivakolt, kívül-belül szőke lány .

- Bocss- mondtam ennyit és elakartam menni, de 6 méteres műkörmös kezeivel a hajamba mart és vissza rángatott maga mellé.

- Össze szeded a könyveim- rángatta befont hajam

- Megvesztél?! Engedj már el te ribanc!- ordibáltam a hajamat fogva és próbáltam szabadulni, de a vaskörmei amik kb a fejembe vájódtak nem engedték. 

- Minek neveztél?- csattant az arcomon a másik keze. - Szedd fel a cuccom és örül, hogy csal ennyit kaptál- lökött le a földre a fejemet a falhoz vágva.

A fájó ponthoz kaptam, de még akkor sem voltam hajlandó a cuccaihoz nyúlni.

- Süket vagy?!- lépett tűsarkújával a kezemre, amiből kiserkent egy pici vért. Fájdalmasan felnyögtem és összehúztam magam.

- Nem fogom felvenni- morogtam de az oldalamba rúgott.

- De igen különben...- kezdte volna fenyegetést, de közbe vágtak.

- Hagyd békén Taeyeon- kiabálta Taehyung a folyosó végéről. Mindketten egy emberként kaptuk felé a fejünk. Ő meglepetten és hálásan. Megmentett...

- De kicsim ő kiverte a kezemből a könyveket és nem veszi fel- nyávogott Taeyeon és oda szaladt Tae-hez majd a nyakába ugrott.

- És? neked is van kezed és feltudod venni- rázta le magáról a kelletlen ribit majd oda jött hozzám.

- Gyere- nyújtotta felém a kezét amit remegve bár, de elfogadtam.

Felhúzott a földről és összekulcsolta ujjaink. Nagy szemekkel néztem rá, de ő csak szúrós szemekkel nézegette valószínűleg a jelenlegi barátnőjét.

- Miért nézel így rám szerelmem?- nézett mosolyogva TaeTae-re és megsimította az arcát.

- Vége- mondott megmentőm ennyit és kezemnél fogva vitt a legközelebbi férfi mosdóba. Szólni akartam, hogy én ide nem jöhetek be, de inkább csak szép  csendben lehajtott fejjel lépkedtem vele a mosdókagylóig. 

Levette a pulcsiját és egyszerűen letépett a pólója aljából egy darabot. Ellenkezni akartam, de megfogta a kezem és a csap alá tartotta. Ráengedte a hideg vizet amitől már picit felszisszentem. Hamar lemosta a vért a kezemről és lágyan rákötötte a póló darabot. Állam alá nyúlt és felemelte addig lehajtva tartott fejem. Könnyektől csillogószemekkel néztem sötét íriszeibe amikben most jobban eltudta rejteni az érzelmeit mint eddig bármikor. 

- Kö-Köszönöm- szipogtam és megtöröltem könnyes szemeimet a kezemre kötött póló darabban.

- Nem tesz semmit- suttogta és látszólag nagyon akart valamit mondani, de vagy nem merte vagy jobbnak látta ha én azt nem hallom.

- Tae... Sajnálom...- lépem elé és próbáltam elkapni a tekintetét.

- Nincs mit sajnálnod baba- nézett végre rám, de furcsa fény csillant szemeiben. Mintha beletörődés lenne. De mibe? Nem kellett sokat várnom mert folytatta. - Elfogadtam. Elfogadtam azt, hogy neked meg van a választottad és az nem én vagyok. Rájöttem arra, hogy ha össze fekszek mindenkivel abból csak baj lesz és meg is lett a legnagyobb probléma. Először, hogy teljesen elvesztettelek. Dühös voltam rád, de rájöttem nem tudom megszabni, hogy kit szeress. Ha nem engem bele kell törődnöm, de addig hajszoltam az iskolában  a lányokat, míg az egyik terhes nem lett. Azt hittem az első gyerekem tőled lesz nem pedig egy olyan lánytól akivel összesen egyszer beszéltem. Elrontottam tudom. Nem kellett volna olyan dolgokat rád ordítanom amik nem igazak. Sajnálom Aria. Meg tudsz nekem bocsátani?- nézett egyetlen egyszer rám és akkor könnyek csillogtak eddig erős és sötét tekintetében. Akkor jöttem rá mit is csináltam.

Meg törtem lélekben egy fiút aki tényleg szeretett. Tönkretettem egy kisbaba életét de a szüleiét is. Most jöhet az a duma hogy milyen rossz vagyok, hogy nem kellene élnem, de ezeket a szavakat, nem magamnak kellene mondanom, hanem azoknak az embereknek kellene a fejemhez vágnia akiket bántottam.

- Tae..én úgy sajnálom. Kérlek bocsáss meg nekem- öleltem át és mellkasába fúrtam arcom majd kiengedtem égő könnyeimet.

- Ne sajnálj semmit Aria. Ez a karma- simogatta a hátam.

- Tudnánk előröl kezdeni mindent mint barátok?- néztem rá félve miután eléggé eláztattam pólóját. 

- Erre vágyom amióta elváltak útjaink- ölelt meg szorosan és az eddig szomorú könnyeim átváltoztak boldog könnycseppekké. 

Megtaláltam azt hiszem a lelki társam. Segíteni fogom mindenben amiben csak tudom. Igaz nehezen indult a kapcsolatunk, de egy csodálatos barátra leltem benne. Egy tökéletes lelki társra akire mindig számíthatok. Szeretlek Kim TaeHyung.

OHAYOO!

Rég volt rész, de elhoztam nektek ennek az ff-nek az utolsó előtti részét. Még lesz egy és egy kis Extra is ;)
Ha tetszett *-oljatok vagy kommenteljetek. ( Bocsi, hogy az emoji csillag most nem olyan, de nem telefonról írtam)

By: Nini