Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

29. Rész

Mire Kookie csengetett sikerül mindenkinek teljesen elrontania kedvem. Anya is beszólt, hogy ha van valakim miért Kook-al találkozok.
Elegem lett és addig ki sem mentem a szobából míg nem csengetett.

Lementem a lépcsőn és ajtót nyitottam.

- Szia- mosolygott rám amit eröltetten viszonoztam.

- Mi a baj?- kérdezte aggódva.

- Semmi, lényegtelen- legyintettem és felvettem a kabátom.

- Mehetünk?- kérdezte amire csak egy bólintást kapott.

Minden szó nélkül indultunk el. Nem akartam szólni, hogy elmegyek, mert akit érdekel az úgy is hív, hogy hol vagyok vagy hogy mikor jövök.

- Veszekedtél valakivel?- kérdezte ezzel megtörve a csendet JungKook.

- Ah mindegy. Csak anya meg Hanna- vontam vállat.

- Tae mit szólt, hogy velem jössz?- jött néhány centivel közelebb.

- Nem mondtan el neki- motyogtam lehajtott fejjel.

- De miért?- lepődött meg és egy másodpercre meg is állt.

- Nem akartam bajt. Amúgy is félre érenél, csak barátok ként vagyunk itt. Tulajdonképpen hol is?- álltam meg és felé fordultam.

Elmosolyodva mutatott mögén. Megfordultam és az arcom felragyogott mintha a világ legjobb dolgát látnám.
Nos számomra a vidámpark az volt.

Kiskorunkban rengetegszer hoztak ide anyáék. Mindig a hatalmas hullám vasútakra vágytunk, de soha nem mehettünk fel mert mindig azt mondták veszélyes.

- Na jó lesz?- állt mellém Kookie. Csak levakarhatatlan vigyorral bólogattam.

Felémnyújtotta a kezét. Ranéztem majd az arcára. Bizonytalanul fogtam meg a kezét. Elmosolyodott és elkezdett vezetni a pénztárhoz.

Kért két belépőt és már venni akartam a pénztárcám, de megállított.

- Eszedbe ne jusson. A vendégem vagy- rakta a csuklómra a karszallagot.

- De utálok tartozni- nyafiztam majd felraktam neki is a sajátját.

- Majd megfizeted máshogy. Pénzt nem fogadok el. Na gyere- ragadta meg a kezem és elindultunk belfelé.

Nem az volt a bajom, hogy nem hagyta, hogy fizessek, na jó tulajdonképpen az volt, de ha ő fizet akkor ez olyan mint egy randi és akkor én most megcsalom Tae-t. Nem ez nem randi! Vagy csak magamat bíztatom. Míg nem csinál semmi félre érthetőt, addig ez nem egy randi.

- Na mit nézzünk meg először?- fogtam még mindig a kezem, de próbáltam elhúzni.

Valószínüleg rájött, hogy nem nagyon akarom, hogy a kezemet fogja és inkább zsebre vágta a sajátját.

- Nem tudom. Mindent nézzünk meg. Menjünk... Tudod vannak azok a pörgő csészék- ugrándoztam izgatottat és a kezét húztam.

- Semmit nem változtál- nevette el magát és megfogva a kezem siettünk az említett játékhoz. Leültünk egy szélsőbe egymás mellé. Néhány perc múlva el is indultak körbe körbe.

Összekulcsolt ujjaink kevésnek bizonyultak mert én nem ilyen gyors és pörgősre emlékeztem hanem valami lassú szarra. Na persze. Muszáj voltam Kook-hoz bújni, hogy ne essek ki. De nem azért tettem, mert hozzá akartam csak az életemer bem kockáztatom.
Nem azért mert melegséggel tölt el ha mellette vagyok, az illatta mindig megnyugtat meg mellette biztonságba érem magam. Áh dehogy szért.

A menet végén lehunyt szemeimet lassan nyitottam ki és egy mosolygó Kookiet láttam.

- Na kibírtad?- mosolygott édesen amitől muszáj voltam elmosolyodni.

Bólintottam és felálltam, de az előző menet után kicsit megszédülten és vissza huppantam, de most nem a helyemre hanem az ölébe estem.
Arcom enyhe pirosas színt vett fel és szégyenlősen néztem rá.
Elmosolyodott és kisepert egy hajtincset a hajamból majd megfogta az álam. Tekintetem a szeme és az ajkai közt cikáztak és elkezdett közelebb hajolni hozzám.
A szívem hevesen vert, de vágytam rá. VÁGYTAM JUNGKOOK-RA, de már nagyon.
Már csak néhány cm volt amikor már megakartam mozdítani a fejem és...

Ohayoo! Szokásos hülye befejezés  😅😅
Remélem nem öltök meg!
Ha tetszett ☆☆-oljatok és kommenteljetek.
Még így a végére bocsánatot szeretnék kérni amiért csak most van rész, de nem tudtam megirni mert hulla voltam meg egyéb gondok. Mostantól nem ígérem a napi részeket, de álltalában sietni fogok vele. Ne haragudjatok.

By: Nini