Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

26. Rész

Sokkoltan néztem, ahogy Tae éppen egy késsel készült új vágást ejteni a csuklójára, amiből már ömlött a vér.

- Tae- rohantam oda hozzá és kivettem a kezéből a kést.

Könnyes szemmel nézett fel rám, de jelenleg csak az idegesség uralkodott rajtam.

- Mi a fenét csinálsz?! Eszednél vagy?!- kiabálltam vele, de megragadva nem sértett karját és kivonszoltam a fürdőbe.

Némán és ellenkezés nélkül jött utánam. Kerestem elsősegély dobozt majd leültettem a földre. Egy törölközőt beáztattam vízbe és leguggolva mellé letisztítottam a rászáradt vért. A légvétele kicsit szakadozotott mikor a vizes kendő a sebeihez ért, de jobban megnézve legalább 15 vágás biztos volt a karján. Vajon miért tette?

Fertőtlenítőt öntöttem egy vatta pamacsra és a sebekre raktam. Hallottam, ahogy felszisszen és a kezét is ökölbe szorította. Próbáltam, gyorsan és a legfajdalommentesen elvégezni.

Kerestem kötszert és bekötöztem a sebeit majd egy puszit adtam rá. Felnéztem a szemeibe, amiben könnyek csillogtak. Sosem láttam még sírni, se ilyen gyengének vagy sebezhetőnek.

- Én..nem emlékszek...semmire- potyogtak a könnyei és némán kezdett zokogni.

Néhány másodpercig némán néztem rá majd lassan magamhoz öleltem. Belebújt az ölelésembe és hangot adott a zokogásának.
A haját simogattam és nyugtató dolgokat suttogtam a fülébe. Minden eddigi félelmem és dühöm elszállt. Már csak a szomorúság maradt, amit a sírása válltott ki. Utáltam mindig ha sírnak körülöttem, mert én is elkezdek sírni.

Most sem volt ez másképp. A könnycseppek végig szántottak az arcomon és Tae vállán landoltak. Ezt megérezhette mert ram emelte vörös tekintetét ami a sírástól lett olyan.

- Aria én...- kezdte, de belé folytottam a szót.

- Te szeretnél felelősséget válalni a tetteidért, de nem érzed magad felelősnek mert nem emlékszel semmire.

A hangom úgy csendült fel a fürdőszobába mintha az nem is az enyém lenne. Egy ideig értetlenül nézett felém majd aprót bólintott.

- Sajnálom. Kérlek...meséld el mitörtént. Mit tettem? Annyira emlékszek, hogy elmentünk a sziklához. Utána képszakadás és arra eszméltem, hogy pofon vágsz. Nem tudtam elképzelni, hogy mit csinálhattam, de van egy sejtésem- sütötte le szégyenkezve a szemét.

- Túl sok lehetett a bor mert berángattál a házba és erőszakoskodtál míg megelégeltem és pofoncsapva elmentem- meséltem el tömören.

- Aria...ugye tudod józanon soha nem tennék ilyet és a piát is kerülöm ezen túl- nézett kétségbe esetten a szemembe.

- Én hiszek neked- bólintottam mert igaz volt.

Én szeretem Tae-t nagyon és nélküle az életemet már el sem tudtám képzelni. Teljesen beleépült a minden napjaimba a személye. Hogy reggel találkozásnál csókkal köszönt és búcsúzásnál meleg öleléssel.
Hogy minden órán ott ül mellettem és mindennel foglalkozunk csak azzal nem amivel kellene.

- Szeretlek Aria. Mindennél jobban. Nem éreztem még ilyet egy lány iránt sem. Vagyis sosem voltam még szerelmes, de te megtanítottál szeretni. Kérlek ne dobj el magatól- fogta meg a kezem és reményekkel teli szemekkel pislogott rám.

- Nem engedlek el és nem is doblak el. Szeretlek TaeHyung. Nagyon- csókoltam meg lágyan amit azonnal viszonzott is.

Perceken keresztül ültünk a fürdőbe a földön és faltuk egymas ajkait, mintha egy hónapja nem találkoztunk volna. Mondjuk a szerelmed nélkül töltött minden perc egy örökké valóság.
Sosem hittem ebben a hülyeségben, de be kell, hogy valljam igaz.
Nem tudok Tae nélkül lenni.

A csókunkat kopogtatás szakította félbe. Oda kaptuk a fejünket és Sab jött be a fürdőbe. Egy ideig mosolyogva nézett minket majd meglátta a véres törölközőt és Tae bekötött kezét. Ajajj.

Ijedten néztünk egymásra és a szabadulási terveket szőttük mikor megszólalt.

- KIM TAEHYUNG!! HOGY A FRANCBA KÉPZELTED EZT??

Ohayoo!
Ha tetszett a rész ★-olj és kommentelj!

By: Nini