Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

12. Rész

Tae tetőtöl talpig feketébe öltözve, lazán támaszkodott a piros sport autónak.

- Wow feltűnő- néztem a kocsit.

- A nővéremé nem nevet- mosolygott majd végig mért. - Gyönyörű vagy- kacsintott csillogó szemekkel.

Legalább olyan piros lett az arcom mint a kocsi.

- A nővérednek van izlése

- Van hát- nyitotta ki nekem az ajtót én pedig mosolygva pattantam be. Megkerülte az autót és beült a volán mögé.

- Hová megyünk?- érdeklődtem.

- Titok még Baba- indította be a motort és elkezdett vinni egy számomra ismeretlen helyre.

Egész úton csendbeb bámultam ki az ablakon és a mellettünk elsuhanő fákat néztem. Már rég elhagytuk a várost, de nem kezdtem pánikolni. Ezt ő is észrevehette mert éreztem néha a pillantása az útról rám tévedt.
Bíztam benne hogy nem akar elrabolni, esetleg megszöktetni. Meg amúgy is érdekelt hová akar vinni így nem foglalkoztam hogy az a hely pontosan hol is van.

Egy erdő szerű helyen megállt. Velünk szemben egy hosszú ösvény vezetett a végtelen magasba a fák között.

- Tériszonyos vagy?- nézte az elfehéredett arcom. Aprót bólintottam.

- Vigyázok rád- fogta meg a kezem ahogy kinyitott a nekem az ajtót miszerint nincs hátrálás.

Remegő lábakkal kiszálltam és összefontuk ujjainkat. Még a hátsó ülésről kivett egy takarót és elindultunk fel a hegyekbe.

Elég hosszú volt az út de egyik pillanatban elhagytuk az ösvényt és teljesen már helyre kezdett vezetni.

- Tae hová megyünk?- kezdtem félni.

- Nyugi csak bízz bennem és hagyd hogy vezesselek- puszilt a homlokomra és miután sikeresen látta hogy zavarba hozott elégedett mosollyal húzott maga után.

Felértünk a hegy eddig számomra ismeretlen helyére. Anyával, Jinnel és Kookal sokat jártunk ide de mi a rendes ösvényen mentünk.

Itt nem volt sima a terület hanem egyes helyeken lyukak, göröngyök és egyéb kimélyedések csúfitották. Valószínüleg nem sokan jártak erre. Ahogy kiértünk a fák közül elénktárul az egész város. Sokkal szebb volt a kilátás mint az eredeti magaslesről.

- Ez...- suttogtam teljes áhitattal a kivilágított várost nézve itt nem voltak korlátok így nem mertem közelebb menni, de nem is tudtam volna. A lábaim földbe gyökereztek.

- Gyönyörű- fejezte be helyettem Tae és hátulról átölelve magához húzott. Belesimultam a karjaiba. Nicsak, pont ide illek.
A fejem hátra hajtottm a mellkasának.

- Ez csodaszép- csillogtam a szemeim.

- Ez is- mondta és sikerül elszakítanom a tekintetem a csodálatos látványtól és a szemeibe tudtam nézni amik történetesen rajtam pihentek.
Mikor eljutott az agyamig a mondata jelentése fülig pirultam.

Halkan kuncogva terítette le a pokrócot és megfogva a kezem lehúzott maga mellé.

- Imádok ide jönni mert- törte meg a kellemes csendet.

- Nyugodt- fejeztem be helyette. Összenéztünk és halványan mosolyogva bólintott.

- Soha senkit nem hoztam ide. Nem akartam hogy megtudják, mert akkor mindenki ide jönne és nem lenne varázsa a helynek.

- De a varázsa a nyugalmában és a csodálatos kilátásában rejlik. Együtt ez a kettő olyan mint egy álom. A városban nincs egy nyugalmas hely sem- szomorodtam el.

- Csak hívj ha nyugalomra vágysz. Azonnal jövünk ide- fogta meg a kezem.

Nem tudom miért, de a közelsége annyira megnyugtat. Mintha nem is az az ember lenne akit én legelőször láttam.

- Miért nem ilyen vagy a suliban?- dőltem hátra és a csillagokat kezdtem nézni.

- Mert ott elvagyok könyvelve rossz fiúnak. Nem akarom lerombolni azt amit egyszer már felépítettem. Most a képzeletbeli gimislánc tetején vagyok veled együtt. Szóval bélén hagynak- vonta meg a vállát.

- De... Még most is minden lánnyal csak ágyba bújsz majd eldobod őket?- kérdeztem félve. Féltem hogy a válasz igen lesz és utána kiderülne én is csak így végezném de nem akarom.

Nem vagyok tisztában a jelenlegi érzéseimmel. Mondhatnám azt más iránt érzek dolgokat nem Tae iránt de az egy kicsit hazugság lenne mert ott sem tudom mit érzek. A szívem össze van zavarodva de egy embert kell választania és jelenleg...Tae felé húz nagyon. Ő kedves, megértő és törődik velem. Elég sok téren hasonlóak is vagyunk. Mintha én lennék csak fiúban és kicsit rossz csontabb.

- És hogy hogy csak anyuci van?- fordult felém.

- Mi?- kaptam oda a fejem.

- Azt írtad mikor mondtam hogy kéreszkedj el anyucitól és apucitól hogy csak anyuci van. Mesélj mi lett az apuciddal?

- Am...elhagyott minket. Én itt születtem, de amikor apa hétéves koromban elhagyott minket anya itt hagyta az országot persze magával rángatva engem. Míg kicsi voltam nem nagyon zavart az utazás de mikor elkezdtek barátaim lenni zavart hogy néhány hónap után elmegyünk mindig. A végén már nem akartam barátokat mert fájt elveszíteni őket, de most szerencsére anya megtalált Jin és vissza jöhettem. Szerettem itt élni- mosolyodtam el nosztalgikusan.

- Wow. De te Kook-ot ismered valahonnan?- nézett rám kérdőn.

- Am...erről inkább most nem szeretnék beszélni- sütöttem le a szemem.

-Ha nem akarsz nem eröltetem- simította meg a karomat.

- Köszönöm- mosolyodtam el és közelebb bújatam hozzá mert picit hűvös volt. Átkarolta a vállam és mellkasára húzott.

Mosolyogba bújtam karjaiba. Nem hiszem el hogy Kim TaeHyunggal fekszek a csillagos ég alatt ölelkezve. Hány lány álmodna erről. A gondolattól halkan felkuncogtam.

- Mi az Kis csillag?- simogatta a karom.

- Hány lány mondhatja el hogy a suli rosszfiújával, Kim TaeHyunggal ölelkezve feküdt a csillagos ég alatt?- kérdeztem rá.

- Egy. És a legtökéletesebb- piszkálta a hajam.

- Zavarbahozol- kuncogtam fel.

- Ez a célom baba- puszilt a szám sarkába amitól még pirosabb lettem.

Nyakába bújva szívtam be az illatát és lehunytam a szemeim. Éreztem egyenletes légzését amit az én tüdőm is felvett. Egyenleteas szívverését másolta az enyém és így zuhantam álmoba.
Mint kiderült a külső mást rejt mint a valóság.
Az ördög valójában egy démon testbe csomagolt angyal.

Ohayoo! Nem tudom mennyire lett jó, de remélem nem lett túl nyálas, vagy egyéb dolgok.
Ha tetszett ☆-oljatok vagy kommenteljetek.^^

By: Nini