Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

30. Rész

Kattanást hallatottunk és az egész játék elindult újra.
Sikítva kapaszkodtam meg Kook-ban aki szorosan fogott.

A francba már, hogy sosem jön össze. Akárhányszor próbálkoznánk mindig történik valami. Komolyan mondom már csak úgy random megcsókolom, de szinte biztos, hogy akkor is történne valami.
De basszus miket beszélek én? Nekem barátom van és nem akarom megcsókolni Kook-ot mert szeretem Tae-t.
Oh a francokat nem akarom megcsókolni. Már nagyon nagyon rég vágyok rá és nem érdekel más. Tudod ez szemétség, de nekem is kijár a boldogság nem? Jézusom, mekkora egy ribanc vagyok...

Újabb gyomorforgató menet után, már nem volt kérdés, hogy kiszállun-e. Abban a pillanatban mikor megállt, mintha üdöztek volna kirohantunk és mindkettőnkből megkönnyebbült sóhajt szaladt fel, amikor megéreztük a lábunk alatt a biztos talajt.

- Abba többet sose- mondta a játék felé mutatva ijedten.

- Egyetértek- nevetten halkan.

- Na hova?- indultunk el egy irányba.

Nézelődtem és megláttam egy kb akkota plüss nyuszit amekkora én vagyok. Jó mondjuk a 150 centimet nem nehéz felül múlni, de akkor is.

- Akarok egy olyat- mutogattam ugrándozva a nyuszkó felé.

Az én nyuszim, aki jelenleg Kookie értette és mosolyogva ment oda az árushoz. Az volt a feladata, hogy három poharakból álló piramist ledöntsön. Kapott négy labdát.

- Egyet megpróbálsz?- nyújtott felé egy labdát.

- Nekem kell az a nyuszi, szóval inkább rád bízom- tiltakoztam mire nevetve adott nekem igazat.

Eldobta az elsőt ami telibe talált, de még a második is. Lélegzet vissza folytva vártam a következőt, de az csak a harmadiknak a tetejét találta el. Maradt egy utolsó labdája amit eldobott és ledöntötte az utolsót is.

- Jujjcii- csillogtak a szemeim ahogy a bácsi oda adta nekem a nyuszkóm.

- Pró vagyok- nevetett Kookie.

- Igen az vagy- álltam lábujjhegyre és adtam az arcára egy kis puszit.

Mikor eljutott a tudatomig mit is tettem talpig elpirultam. Megfogtam a nyuszim kezeit és a hátamra raktam majd a mancsait a nyakamnál körbe fogtam így könnyebb lesz vinni.
Kookie egy meglepődött mosollyal jött utánam.

- Na Ari hova?- kérdezte mellém sérálva.

- Kísértet ház?- vetettem fel az ötletem.

- Nem fogsz félni?- vonta fel a szemöldökét.

- Most a vidámparki kísértet házról beszélünk. Kérlek, abba senki sem fél. Na gyere- siettem előre ő meg követett.

A nyuszikát leadtuk a többi cucchoz majd bementünk.
Végülis nekem volt igazam.
Az elején beöltözött vámpírok, művér ami valószínüleg ehető volt mert lenyaltam a kezemről és finom volt.

- Te mit csinálsz?- kérdezte Kookie nevetve.

- Eszek- mosolyogtam picit véres arcal.

Nevetett majd megkóstolta a sajátját.

- Basszus ez finom- lepődött meg.

- Én mondtam- kacagtam és mentünk tovább.

Még egy adag vérfarkas és vámpír akiknek kiestek a szemfogai. Baszki most komolyan ettől ijedjek meg? Újabb adag "kaja" és végül az utolsó szoba. Bementünk a közepébe, de semmi nem történt.