Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

19. Rész

Csendesen üldögéltünk a fán, teljesen egymásba feledkezve és teljesen elfelejtve, hogy tulajdonképpen hol is kellene nekünk most lenni. Csak Ő volt és én. A madarak halkan csiripeltek körülöttünk. A diákok kíváncsian pislogtak felénk, de egy két beszólással Tae elintézte őket. Imádom mikor ilyen kis vad és szexy. A nyugodt légkört JungKook rontotta el. Persze, ki más is.

- Nem akarom elrontani a meghitt hangulatot, hogy végre kibékültetek, de mindkettőtöket vár az edző és már vagy fél órája el kellett volna kezdeni a meccset- szólt fel nekünk kissé ingerülten.

- Baszki- néztünk egymásra TaeHyung-gal és ő azonnal leugrott majd a kezeit nyújtotta felém.

Kis hezitálás után leugrottam és az ölében kötöttem ki. 

- Nem volt fent tériszonyod- mosolygott le rám.

- Mert melletted nem félek- vontam meg a vállam picit pirulva.

- Jajj, de gusztustalanul édesek vagytok. Na nyomás a torna terembe- parancsolt ránk Kook.

- Ha féltékeny vagy Jeon ez van, de ő az enyém- karolt a vállamba Tae és elindultunk a tesiterem felé.

- Amúgy- suttogta a fülembe TaeTae. - Szexy vagy pom pom lány ruhában.

Kijelentésére a lábujjamig pirultam és akaratlanul néztem végig magamon. Nekem nagyon tetszett a sulis ruhánk hisz eléggé az én stílusomat képviseli. Hajam lófarokba fogva ért le a vállamig.

- Édes vagy- kuncogott és beléptünk a torna terembe. Minden szem rám és a két oldalamon lévő fiúra szegeződött. Kook sóhajtott egyet és oda állt a csapatához. Mi Tae-vel a saját csapatunkhoz mentünk. A lányok és a kosarasok egyaránt megkönnyebbültek mikor kézen fogva mentünk és nem haragban. 

- Végre. Hol a francban voltatok ennyi ideig?- jött oda az edző.

- Bocsi Suga, de volt egy kis megbeszélni valónk. De most már itt vagyunk és kezdődhet a meccs.

- Szerencséd van- morogta és belefújt a sípjába.

- Ügyes légy- fogtam meg a kezét páromnak.

- Igyekszek- adott lágy csókot ajkaimra és egy biztató mosoly kíséretében felment a pályára.

- Oké lányok- hívott minket egy helyre Emily. - Míg játszanak, teli torokból üvöltjük a játékosok névét és egyéb biztató szarokat. Majd az első negyedben lépünk fel mi.

- Jó. Mindenkinek a fejében van a tánc, igaz?- tördeltem az ujjaim idegesen.

- Igen- felelték egyszerre.

Középre raktuk a kezünket majd a csapatunkkal egyszerre kiáltottunk fel. Össze mosolyogtunk és mindenki beállt a helyere.
Suga megfújta a sípját és feldobta a labdát. A meccs elkezdődött.

A két csapatkapitány ugrott a labdáért. Kook a magassága miatt hátra tudta ütni a csapatának. Az egyik srác megfogta és elkezdte felvinni a mi térfelünkre. A labda az összes ember közt átment, de Kook az egyik dobást elvétette és egyenesen Tae-nek ment. Azonnal sietett vele a másik irányba. Az ellenség hiába próbálkozott nem tudták elvenni a labdát. A többi csapattársa feltartóztatta a másik csapatot míg nem Tae egy gyönyörűt zsákolt. A tömeg ujjongani kezdett velünk az élen. A maradék negyed így telt el míg nem, a fiúk leültek pihenni.

6:4-re vezetünk.
Boldogan álltunk be a helyünkre és megszólalt a zene.

Az első mozdulatok mind bizonytalanok voltak, de ahogy a tömeg kezdett lelkesedni úgy fogyott el minden bizonytalanságunk és már csak magabiztosan mozogtunk. Néhány perc múlva a zene megállt és már csak az üvöltő tömeget lehetett hallani. Ránéztem a csapatra és mind ámulva néztek minket. A szememmel Tae-t kerestem akit hamar meg is találtam. A falnál, lazán támaszkodva, egy üveg vízzel a kezében elismerően bólintott és sunyi mosoly kíséretében kacsintott. Halványan elpirulva hajoltunk meg és vissza engedtük a pályát a kosarasoknak. Éreztem míg elmegyünk mellettük valaki a derekamra simít. Nem kellett oda néznem, hogy tudjam Tae volt.

- Mi a franc volt ez?- jött oda hozzánk Hanna és két talpnyalója.

- Mi lett volna? Szurkolás- vontam vállat és beleittam a vizembe.

- De ez itt nem szokás! Itt nem szokás ilyen táncot előadni! Ez érvénytelem!- hisztizett.

- Nyugi már hisztike! Mint látod a népnek tetszett. Fogadd el, hogy mivel már itt van Aria jobbak leszünk- karolt a vállamba Spencer.

- Minden miattad van! Először belepofátlankodsz az életembe, elveszed az apámat, a barátom többet van veled mint velem és még a sulit is ellenem fordítod! Rosszabb vagy min Parks!- ordította és meglökte a vállamat aminek következtében sikeresen hátra estem a falnak.

Nem szóltam semmit, mert ilyen esetben jobb hallgatni mintsem olyat mondani amit később megbánnál.

- Na mi az, nem mondasz semmit? Szánalmas vagy Húgi! Nagy a szád, de csak ugatsz és nem harapsz- nevetett gúnyosan.

- Nem- mondtam csak ennyit és felnéztem a szemeibe.

- Mi nem?

- Nem vagyok a húgod. Soha nem is leszek az! Egy nővér nem ilyen! Nézz már magadra! Az agyadra ment a hülye felsőbbrendűség érzése és már olyanokat is bántasz akik kurvára nem tehetnek semmiről. Nem tehetek arról, hogy anyám az apádat választott, nem tehetek arról, hogy Jin szeret engem, nem tehetek arról, hogy Kook-kal régen jóban voltunk, nem tehetek arról, hogy megszülettem. Nem tehetek semmiről! Minden az akaratom ellenére történt! De igen játszunk olyat, hogy készítsük ki Aria-t. Csak szólok sikerült!- kiabáltam vele, ami miatt az egész meccs leállt és még a tanárok is nagy szemekkel néztek felénk. Senki nem értett semmit csak Kook és Tae. 

- Bocsi lányok. Fejezzétek be nélkülem- néztem a lányokra sajnálóan és kimentem a torna teremből.

Hogy hová is mentem? A lábaim csak vittek egyre messzebb a suli területéről. Még halottam, hogy a meccset folytatták. Szerencsére senki nem jött utánam. Remélem Hanna rájön arra, hogy hibázott. Ha meg nem az sem zavar. Nekem ő nem is volt soha és nem is lesz a nővérem. Örökre egyke leszek. Avagy nem leszek fontos soha senkinek akik számomra valaha fontosak voltak.

Ohayoo! A következő részben kiderül Kook "titka" is 😉
Ha tetszett a rész ★-oljatok vagy kommenteljetek.

By: Nini