Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

24. Rész

Hirtelen minden elsötétül. A Tv-már nem világitott, az utcákon is a lámpák teljes sötétségbe borultak.
Mi csak ültünk ott egy pocky-val a szánkba és reméltük egymásra nézünk, mert nem lehetett látni semmit.

Végül ő törte meg a kellemes, de kellemetlen pillanatot azzal, hogy elhúzódott. Már nem éreztem légvételét az arcomon, csak a halk sóhajait, ahogy gondolkozott, hogy lehetne ezt megoldani, és valójában mi is történhetett.

- Kook ne hagyj itt- bújtam egy takaróba.

Köztudott félek a sötétben, de nem kicsit. Ha egyedül vagyok otthon és elmegy az áram rohamot kapok és csak gyógyszer segíthet.
De a gyógyszeren kívül van más megoldás is...

-------Visszaemlékezés-------

Kook-al ketten voltunk otthon. Anyáék elmentek a boltba nekünk nasiért mert szokásosan megettünk mindent. Úgy gondolták nem csinál semmit, hisz sosem voltunk azok a rossz gyerekek és most amúgy is filmeztünk.
Valami mesét néztünk amikor elment az áram.

- Kookie- remegtem és a takaróba bújta.

- Nyugi csak sötét van- mondta hanyagul.

- Félek- hullottak már a könnyeim.

- Na, ne félj itt vagyok- simította meg a karom, de csak hevesen vettem a levegőt és a fejem is majd szét ment.

A könnyek megállíthatatlanul folytak a szemeimből és reszkettem.

- Ari ne félj itt vagyok- ölelt át szorosan én meg mint egy cica bújtam hozzá. A légvételem kezdett rendeződni és már a könnyek is elapadtak.

- Köszönöm- fúrtam a fejem a mellkasába.

- Nem fognak bántani. Amíg velem vagy nem fogbántani senki.

Annyira szeretem ezt a fiút, hogy szavakba nem lehet önteni.

----------------------------

- Tudod, hogy ilyenkor sosem- ült szorosan mellém és átkarolt.

A vállára hajtottam a fejem és csak folytattam a könnyeim. Olyan rossz érzés fog el ilyenkor.

- Kook...cs-inálj világos-ságot- szipogtam halkan megtörve a csendet.

- És lőn világosság- mondta, de semmi. - Franc pedig régen ment.

Elképzeltem cukin elkeseredett arcát amitől halvány mosoly jelent meg az arcomon.

- Te mosolyogsz- hallottam halk hangját kis hallgatás után.

- Honnan tudtad?- lepődtem meg.

- Érzem mikor milyen kedved van. Hülyeségnek hangzik, de igaz. Mikor szomorú vagy érzem és én is szomorú leszek, mikor boldog vagy, akkor nekem is muszáj mosolyognom. Ha ideges vagy akaratlanul akarok szétverni valamit stb- sorolta nekem meg leesett az állam.

- Ez...olyan mint a vörös fonál?- gondolkoztam el.

- Pontosan, nem tudom miért, de mióta vissza jöttél, nem tudlak elhagyni. Mondjuk nem mintha akarnálak, de az a fonal mindig vissza ránt- hangjában izgatottságot és némi szomorúságot véltem felfedezni.

- De az a fonal elszakadt- suttogtam, de a ház csendjében tökéletesen lehetett hallani.

- De nem késő összekötni.

- De a csomó megmarad- ráztam mag a fejem és ezután már csak a falon lógó óra kattogását lehetett hallani ami néhány másodperc múlva megszólalt, a már jól ismert dallamon.

- Éjfél...- lehelte Kook majd szinte láttam magam előtt, hogy lehunyja a szemét ahogy én is mindig tenni szoktam.

Lehunyjuk a szemünket és kívánunk. Kiskorunkban mindig egymást kívántuk, hogy sose veszítsük el. Mióta vissza jöttem nem tagadom sokszor, na jó minden áldott nap éjfélkor azt kívántam, hogy bácsak újra egymásra találnánk és minden legyen olyan mint rég. Talán az angyalok ott fennt meghallgattak?

*Reggel*

Valószínüleg elaludhattam Kook vállán mert reggel betakarva ébredtem a kanapén. Álmosan pislogva néztem körbe és a fotelban alvó Kook-ot láttam.
Elmosolyodva álltam fel és betakartam a pléddel ami rajtam volt.
Nyomtam egy puszit a homlokára és kimentem a konyhába.

Mivel csinálnt nekem nagyon finom vacsit ( Vagyis akart de én csináltam meg, de nagyon finom lett) ezért gondolkoztam mit tudnék neki főzni. Végül melegszendvics mellett döntöttem és tejes tea-t csináltam. Mintha szagot kapott volna megjelent a konyha asztalnál félig csukott szemekkel, kócos hajjal és éppen a levegőt szaglázta amitől cukin mozgott a nózija és tényleg olyan volt mint egy nyuszi.

- Mit főztél?- kérdezte reggeli, rekedtes, sexy hangon.

- Melegszendvics. Jó, nem jó, ez lesz- mondtam halvány mosollyal.

- Értettem főnök asszony- kuncogott és leült az asztalhoz majd belekóstolt a teajába. - Ezt mivel csináltad?

- Mivel finom- mosolyogtam huncutul.

- Arii~ ehhez reggel van- kuncogott.

- Bocsi, tejjel csináltam- raktam elé a tányérját.

- Tejjel? Teát?- lepődött meg.

- Aha- vontam vállat.

Elkezdtünk enni közben minden megszólalásából viccet csináltam.

- Ari állj le- nevett már a fejét az asztalra ejtve.

- Jó kedvem van. Baj?- kérdeztem kuncogva majd a tányérokat a mosogatóba raktam.

- Nekem nem- kuncogott majd átkarolta a derekam.

Teljesen megdermedtem majd éreztem a fülemhez hajol.

- Ha ilyen vicceske leszel válalnod kell a következményeket- suttogta a fülembe.

Nagyot nyeltem.

- M-milyen következményeket?- mostam lassan a tányért.

- Hogy már 10-re otthon kellett, volna lenned, de már fél 12 van és te sehol- engedett el.

- Mi? De hisz az előbb... Baszki te ezt honnan tudod?- nézetem rá nagy szemekkel.

- A nővéred írt. Majdnem a rendőréset hívta rád, de mondtam, hogy itt vagy- vont vállat. - Nem kellett volna?

Gyilkos tekintetem láttán kicsit elbizonytalanodott.

- Mindegy. Am haza tudnál dobni?- kérdeztem félve.

- Menj öltözz át, persze- bólintott majd felrohantam és felvettem a tegnapi ruhám mert Tae kocsijában maradt a cuccom.

Akárhányszor rá gondolok, már nem az jut eszembe, hogy mennyire szeretem hanem, hogy mit művelt velem.
De jelenleg van nagyobb gondom is. Ha hazamegyek egy konkrét pitbull fog várni, nem a nővérem az biztos.

Lesietve beültünk a kocsiba és elfuvarozott hazá ig, de a ház előtt ismerős autót láttam.
Oh bazd meg...

Ohayoo! Remélem teszett a rész. Ha igen ☆-oljatok és kommenteljetek

By: Nini