Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

15. Rész

- Valójában ő az én mostoha húgom. Vagyis apám lánya, de biológiailag semmi közünk egymáshoz- mondta ki engem meg pofon csapott a felismerés.

- Ko-komolyan?- dadogtam.

- Igen. Tudod, hogy nem csalnálak meg. Csak nem akart leülni a hideg padra és az ölembe ült. De nem tagadom. Akkor tényleg megcsókolt, de én nem akartam. Amióta az eszemet tudom minden egyes lányt elüldözött mellőlem. Nem hagyom, hogy téged is elvegyen tőlem- magabiztossága miatt picit megremegtem.

- Ch balfasz. Ezt elcseszted és soha többet ne menj a közelébe- horkantott Kook majd elém állt így védve engem.

- Kook neked sem elég egy? Miért ütöd bele az orrod mindenbe? Te láttad és te tudod, hogy ő nem a barátnőm, henem csak a mostoha húgom. Ha hazudozol nem lesz nagyobb az esélyed nála- köpte a szavakat Tae.

- Fiúk hagyjátok abba!- szóltam rájuk még azelőtt, hogy elkezdtek volna jobban veszekedni. - Ne okold Kookot magad miatt. És amúgy is, elegem van hogy nem tudok veletek egyszerre egy helyen lenni mert még egymáshoz sem szóltok, de már veszekedtek. Amíg ezt nem hagyjátok abba addig ne gyertek a közelembe- dobtam el a rózsám és idegesen eljöttem onnan.

Hiszek Tae-nek...de akkor is fáj.

TaeHyung POV:

- Na kössz szépen- förmedtem az elégedetten mosolygó Kookra. - Miért kellett beleszólni? És miért vigyorogsz így? Mindkettőnket megutált.

- Nem. Nem utál egyikőnket sem. De hamarabb közel fog hozzám kerülni mint hozzád- vonta meg a vállát azzal a gusztustalanul gúnyos mosollyal.

- Tudtommal leribancoztad, ami kurvára nem ő hanem inkább Hanna. Nem vetted még észre, hogy mást néz míg veled van?- vontam fel a szemöldököm, de láttam kezd felmenni neki a pumpa.

- Nem ribanc a barátnőm- morogta folytott hangon. - Aria sem ribanc csak felidegesített és ezért beszéltem vele így.

- Ez akkor sem helyes. Hisz egy kis szerencsétlen vagy, hogy képes vagy eldobni magatól.

- Te nem tudsz semmit! Nem tudod, hogy mi van velem és vele!- kiabállt rám és meglökte a vállam.

- Nem fogok leállni veled verekedni. Ha ennyi eszed van ne csodálkozz, hogy nem fogod vissza kapni- forgattam a szemem és mentem arra amerte Aria ment.

- Kim! Ezzel még nem végeztünk!- kiabált utánam.

- Tudom Jeon! Tudom!

Meg kell találnom. És elmondanom mit érzek.

Aria POV:

Hazamentem és kissé idegesen vágtam le a kabátom majd mentem volna a nappaliba ha nem esek fel valamiban.

- Az anyádat Kook, hogy neked is itt kell tartani a kosárlabdád!- szitkozódtam majd felállva felkaptam a labdát és kimentem a hátsó kertbe. A medebcét kikerülve mentem az udvar végében lévő kosár palánkhoz. Ahogy láttam bent a képeket Jin régen kosarazhatott, így gondolom ezért volt ez itt.

Ugyan úgy ahogy régen elkezdtem levezetni a feszültséget és kosárra kezdtem dobálni.
Mivel az elején nagyon ideges voltam így a labda nem ment be egyszer sem, de ahogy az agyam és a gondomataim Tae körül kezdtek forogni egyre több kosarat sikerült bedobnom.

Ha rágondolok miért leszek nyugodtabb? Miért leszek kevésbé ingerültebb? Miért van ekkora hatással rám? Miért szeretem? És ő miért nem szeret?
A gondolatra keservesen sóhajtottam egyet és újra eldobtam a labdát de az a palákrók vissza pattant, de nen hallottam volna hogy mögöttem leesett volna.
Értetlenül néztem hátra és Tae-t láttam picit kipirulva, labdával a kezében nézett rám.
Elfordítottam róla a tekintetem és a palánkot néztem.
Nem tudtam mit mondhatnék neki. Hiszek neki, de olyan zavaros ez az egész. Talán ő tudna segíteni?
Tavább nem tudtam gondolkozni mert megéreztem jellegzetes, finom illatát körülöttem, ami mint egy védőburok körülvett és megvédett a világ szörnyüségeitől.
Egyik kezemet megfogva a labdára rakta kezét pedig a kezemre helyezre. Ugyan ezt tette a másikkal is. A szívem heves tempóban vert és szinte levegőt sem vettem.
Meglöktük a labdát ami csont nélkül ment be a gyűrűbe.

- 3 pont az Aria-Tae csapatnak- suttogta a fülembe amitől a hideg futkosott a hátamon. Olyan furcsa mély, de lágy a hangja.
A lábaim remegni kezdtek.

- Tae...Hyung...- leheltem a nevét. - Mit keresel te itt?

- Na éppen nagyon romantikus akartam lenni- kuncogott majd újra komoly lett. - Haragszol Baba?- lépett elém és felemelte az államnál fogva a fejem, hogy elvesszek aggódó szempárjába.

- Nem- ráztam meg a fejem, de kezei közé fogta az arcom, így már véglegesen nem tudtam szabadulni.

- Akkor?- simogatta arcom.

- Utálom, hogy veszekedtek. Tudod nekem Kook volt a kiskori legjobb barátom és nagyon közel voltunk egymáshoz, de a költözés miatt elválltak útjaink és eléggé megváltoztunk mind a ketten. Most olyan mintha már nem is ismerném- motyogtam és kigördült az első könnycsepp sötét szemeimből, de azt Tae ujja azonnal feláztatta ahogy a többit is.

- Ne hullajtsd az angyal könnyeid emiatt. Tudom, hogy Kook egy szemét lett. Mindig az kell neki aki nekem is. De nem érdekel. Bárhogy küzd nem engedlek el. Szeretlek Aria. Ma, holnap és mindörökre. Sosem tekintettem egy lányra sem úgy mint akivel talán több is lehet nem csak egy éjszaka. Úgy akartam leélni az életem, hogy lányról lányra szállok, majd mikor öreg leszek keresek egy fiatal nőt magamnak, de amikor megpillantottalak aznap az ajtóban eléggé nagy hatást tettél rám. Nem éreztem még ilyet. Segíts megérteni az érzéseimet- suttogta ajkaimra az utolsó mondatot.

Lassan de magabiztosan vette birtokba puha párnáival enyhén elnyílt ajkaimat.

Igaz, hogy a báránynak mindig a legvadabb oroszlán kell, mert benne csak ő látja a jóságot ami a rideg és vad külső alatt lakozik.
Taeből előbújt az ártatlan kis cica aki a vad külső alatt volt és eddig rettegésben élt, hogy ha felszínre jön eltapossák.
Segíteni fogok ennek a kis cicának bármi törtenjen.

Ohayoo! Sajnos az egész rész úszik a nyáltól szóval sorry!!
Ha tetszett ☆-oljatok vagy kommenteljetek

By: Nini