Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

18. Rész

Miután már meguntam, hogy a fél suli engem néz kikapva a torna cuccom a szekrényből lementem a tesi terembe.
Most csak a kosárcsapatoknak és a szurkoló lányoknak lesz tesi, a többi diáknak ez lyukas óra.

- Sziasztok!- mentem oda a lányokhoz.

- Sziaa- ugrott a nyakamba TaeMin.

Mosolyogva vettem a hátamra. Olyan könnyű, mintha nem is lenne súllya.

- Cross!- kiabált rám az edző. Baszki ő nem szokott ideges lenni, de ahogy közeledik olyan mintha mindjárt robbanna.
Leszállt rólam TaeMin és lehajtott fejjel vártam Sugára.

- Igen edző?- kérdeztem alig hallhatóan.

- Hol van TaeHyung? Itt kellene lenni-e, de azt mondták veled látták veszekedni. Min kaptatok össze?- kérdezte én meg erősen kezdtem gondolkozni a válaszon.

Elmondjam neki? Vajon ő is tud róla valamit? Nem! Ezt Tae-től kell megtudnom.

- Nem tudom hová ment és nem veszekedtünk- hazudtam, mint kiderült elég bénán.

- Aria- sóhajtott. - Nem kérdezősködök, de menj és keresd meg. Muszáj itt lennie mert nélküle nem tud a csapat játszani.

- Rendben- mutatott az ajtó felé én meg rohanva kezdtem Tae-t keresni.

Kerestem a suli területén mindenhol, de nem találtam. Ennyire meg bántottam? Letörten ültem le a fűbe a suli mögötti kertben ami tele volt fákkal.

- Felnézek az égre és látom már- hallottam meg az ismerős hangot az égből.

Kíváncsian kaptam fel a tekintetem és Tae-t láttam ahogy a fán ül és lefelé néz.

- Elrontottam Baby... Tudom hogy fáj.

Elmosolyodott halványan és intett, hogy másszak fel. Gondolkozás nélkül másztam fel mellé.
Helyet foglaltan ugyan azon a vastag ágon és úgy nézten a suli udvarán járkáló diákokat.

- Sajnálom..
- Sajnálom...

Egyszerre mondtuk ki ezt a szót. Szomorúan elmosolyodva néztem rá.

- Nagyon sajnálom, hogy felhoztam azt a témát. Nem kellett volna vele foglalkoznom. Sajnálom, hogy elhoztam a képet. Bocsáss meg- mondtam megbánóan csillogó szemekkel.

- Én sajnálom, hogy úgy beszéltem veled. Jogod van tudni, hisz tényleg furcsa lehet. Elmondom csak adj néhány percet míg össze szedem a gondolataim- hunyta le a szemeit.

Lehet nem láthatta, de bólintottam és vártam, hogy elkezdje a mesét.

- Aria Parks- szólakt meg kis hallgatás után. - A leggyönyörűbb lány volt az egész suliban. Nem volt kényes, nem volt elszállva magától, talán ezért olvadozott utána az egész suli. Keveset beszélt, de a szavait mindenki figyelemmel hallgatta. Senki nem látott át rajta, hogy mik is az igazi szándékai. Nem volt egy pasifaló, de két embert kiszemelt magának. Kook-ot és Engem. Nagyon értett az emberek irányitásához. Eléggé meg tudta változtatni a néző pontod. Először nállam próbálkozott. Én hülye hittem neki és engedtem, hogy irányitson. Hogy úgy ugráljak ahogy ő fütyül. Csodálatos 3 hónapot töltöttünk együtt. Aztán kiderült, hogy viszonya volt Kook-kal. Miután Kook is behódolt neki azt vártam, hogy eldob, de nem tette azt akarta, hogy hárman legyünk mert nem tudott választani. Önző módon mind kettőnket magának akart. Mi persze Kook-kal eléggé össze vesztünk és mikor szét akart minket választani, hogy ne verekedjünk meglöktük és kieesett az útra. Mielőtt bármit tehettönk volna egy őrült busz sofőr átment rajta. Azóta átkozzuk azt a napot. Miattunk halt meg- suttogta a végét lehajtott fejjel.

Teljesen lesújtva hallgattam az egészet. De még így sem kaptam minden kérdésemre választ.

- Miért néz ki úgy mint én?- tettem fel már a mai nap sokadjára ezt a kérdést.

- Fogyalmam sincs- rázta meg a fejét.

- De hogy jövök én ehhez? Vagyis van valami közöm hozzá? Csak azért kezdtél ki velem mert hasonlítunk?

- Nem akarok hazudni- kezdte és már rossz érzésem lett. - Az egész suli az első nap azért beszélt rólad mert mind emlékeznek Parks-ra és még a nevetek is majdnem ugyan az volt. Én is elsőre csak azért akartam a közeledbe férkőzni mert azt hittem ugyan olyan vagy, de mint kiderül ti ketten csak kivülről vagytok egyformák. Belülről ég és föld vagytok. Most már nem azért vagyok melletted mert egy régi szerelmemre hasonlítassz hanem mert teljesen beléd szerettem- fogta meg a kezem.

A szavai egyszerre estek jól és egyszerre rohantam volna ki a világból. Az, hogy legelőször csak egy kísérlet voltam kicsit rosszul esett, de a gondolat, hogy most már magam miatt szeret többet ér mindennél.

- És Kook...vajon ő is...

- Azt tőle kell megtudnod. Nem vagyok gondolat olvasó- vonta meg tehetetlenül a vállát.
Szóval még vár rám egy beszélgetés.

- Köszönöm, hogy elmondtad- mosolyogtam halványan.

- Nem akarok hazudni neked. Tudnod kellett- ölelt át én meg a vállára hajtottam a fejem.

- Szeretlek TaeTae- néztem rá.

- Szeretlek Jagiya*- hajolt ajkaimra és lágy csókot adott.

Megbízott bennem... Ez többet jelent számomra mindennél. A bizalom kölcsönös és az is marad.
Mindennél fontosabb nekem Tae. Akár egykor JungKook volt.

Ohayoo!  Tae szemszögéből meg vannak a válaszok, de vajon Kook? 😉
Ha tetszett ★-oljatok vagy kommenteljetek.

By: Nini

Jagiya: édesem, drágám, kedvesem