Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

34. Rész

- Az az...- nyögdécselte a szavakat, de rendes mondatot nem tudott mondani.

- Hanna nyögd már ki!- szóltam rá türelmetlenül.

- Oké figyelj mert csak egyszer mondom el- vett egy mély levegőt és belekezdett a letaglózó mesébe.

Hanna pov:

Táskámat felkapva rohantam matek órára mert eléggé késésben voltam. Futva tettem meg a suliig az utat majd kicsit lihegve nyitottam be a terembe, ami nagy meglepetésemre teljesen üres volt.

- Hanna?- hallottam meg a matektanár egyben az oszy hangját, vagyis még sem volt üres a terem.

- Jimin. Hol van az osztály?- kérdeztem és ledobtam a táskám a helyemre.

- Neked nem szóltak? Elmarad az első óra- mosolygott rám.

- Oh de jó- dörzsöltem álmosan a szemeim. Még sminkelni sem volt időm.

- Mit csináltál este, hogy nem volt időd aludni?- emelte rám a telefonjából a tekintetét.

- Próbáltam megérteni a matek rejtelmeit- ültem le a helyemre és az államat az asztara rakva őt figyeltem.

- Mi okoz benne nehézséget?- rakta le a kezében tartott készüléket és felült a tanári asztalra.

Sötét íriszeinek a figyelmét végre teljesen nekem szentelte és várta a válaszom

- Minden. A sok szám meg hogy betű is kevetedik benne. Most akkor matek vagy magyar?

- Legalább te meg tudod fogalmazni, mit nem értessz. De amit most veszünk az tiszta?

- Am mit veszünk most?- simítottam zavartan tarkómra mert fogalmam sem volt.

- Egyenletek- válaszolt röviden.

- Abba van szám meg betű is. Nem tudom- ráztam kétségbe esetten a fejem.

- Aranyos- motyogta apró félmosolyt engedve ami eléggé meglepett. - Mi lenne ha átjönnél este és fejtgetnénk a a matek rejtelmeit?

Ajánlatán kicsit meghökkentem, de vajon mi baj lehet belőle?

- Rendben, hányra?- feleltem halál nyugodtan.

- Am 5?

Kérdésére bólintottam hogy az az időpont tökéletes lesz. Időközben megjöttek az osztály többi tagjai is és mielőtt Jimin ki ment volna oda jött hozzám és a fülembe suttogott.

- Ki ne vakold az arcod mert így sokkal szebb- suttogta és vállamra simíva tovább ment.
Én csak lefagyva néztem magam elé mi a franc??

Mint ahogy kérte egész nap smink nélkül voltam. A délutáni edzést lemondtam és matek cuccal a kezembe csengettem be az oszyhoz.

Kicsit vártam, de hamar ajtót nyitott. De arra nem számítottam, hogy félig kigombolt ingben, alsóban és elaludt hajjal fogja ezt tenni.
Teljesen megszeppentem, de neki is leesett, hogy ezt nem így kellene.

- Szia Hanna, gyere csak be- nyitotta ki nagyobbra az ajtót, hajába túrt és elkezdte begombolni szétszedett ingjét így eltakarta fedetlen és izmos mellkasát. Zavartan bentebb léptem és lehúztam a cipőm így eléggé alacsony lettem a magassarkú miatt.

- Egy pillanat csak rendbe szedem magam és utána kezdhetünk. Menj nyugodtan a nappaliba- mutatott a nappali felé ő meg felsietett a lépcsőn.

Gyönyörű háza volt, de hatalmas egy ember számára. Biztos van valakije. Ha feleség, vagy élettárs nem is, de barátnő tuti. Egy ilyen jó pasinak? Lehetetlen, hogy ne legyen.
De várjunk. Mióta gondolok úgy az osztályfőnökre, hogy jó pasi? Jó mondjuk nem vagyok vak, de miért indította el a fantáziámat az előbbi megjelenése az ajtóban? Vajon mekkora lehet...?

Na oké itt stop! Nem szabad ilyenekre még gondolnom sem. De basszus ez lehetetlen...
Magamban való harcot a lépcsőn letrappoló matek tanárom szakította meg.

- Na kezdhetünk?- jött oda hozzám hatalmas mosollyal az arcán és bőrgatyával karcsú, izmos lábain. Most ezt direkt csinálja.

- Pe-Persze- dadogtam picit és leültem a fehér bőrkanapéra.

Még kiment valamiért a konyhába és nekem sikerült megbámulnom feszes fenekét.
Jézusom én megbolondultam.

Visszajött egy pohárral és ízesített ásvány vízzel.

- Na kezdjük- akart volna magyarázni, de szokás szerint nem tudtam befogni a számat és kérdeztem.

- Van barátnőd?- a kérdés eléggé furcsán hangzódott, de már nem tudtam vissza tartani.

- Ez nem hiszem, hogy rád tartozik- mondta kicsit megköszörülve a torkát

- Vagy csak nem akarja elmondani

- Nem erről van szó- ellenkezett azonnal de közbevágtam.

- Mindegy Mr. Park. Folytassuk a matekot. Nem akarok sokáig elmaradni otthonról- fordultam a dohányzó asztalra kirakott tankönyvek felé.

Hiába reménykedtem abban, hogy majd elmondja, de nem. Inkább csak elkedett magyarázni minden féle matek dolgokat amiket akkor sem tudnél megérteni, ha az életem múlna rajta. Egy idő után már nem is arra figyeltem hogy mit mond hanem arra ahogyan mondja.

A hangja kellően magas, de mégis férfias. Komolyan mondom nincs rajta olyan dolog ami nem tökéletes.

- Na érted?- szólalt fel ezzel kizökkentve a hangja álltali transzból.

- Aha- feleltem érzelem mentesen.

- Ahj Hanna tudom, hogy nem érted- sóhajtott fáradtan.

- Akkor felesleges tanítania- álltam fel nagy hévvel és össze szedtem a cuccaim, de megragadta a csuklóm és vissza rántott ezzel teljesen magára húzva. Eldőlt a kanapén én meg felette irultam pirultam.

- Mr. Park...- motyogtam.

- Jimin- sóhajtott és megsimította az arcom.

- ChimChim- néztem szemeibe amik kicsit megcsillantak.

- Vagy így is jó Hanna Baba- szántott végig hüvelyk ujjával alsó ajkamon.

- Szóval?- néztem szemeibe újra választ várva a rég feltett kérdésemre.

- Nem bájolgok a lányoknak csak egynek. De azt meg akarom szeretni- rakta kezeit a derekamra.

- És ki az?- suttogtam mellkasát fixírozva.

- Te- mondta ki egyszerűen és szenvedélyes csókba húzott.

****

Aria pov:

- Akkot aki neked tetszik...- dadogtam.

- Park Jimin, osztály főnök egyben matek tanárunk..

Ohayo! Remélem simerült meglepnem titeket.
Ha igen és még tetszett is a rész ★-oljatok vagy kommenteljetek.

By: Nini