Régi Út, Talán Új Célok [SZÜNETEL]

17. Rész

Nagy szemekkel néztem még percek múlva is a képre. Ez lehetetlen. Az nem én vagyok, de az a lány teljesen olyan mint én.

- Na mizu?- hallottam Tae hangját és ijedten vettem ki a képet a könyvből és zsebre vágtam majd a könyvet vissza helyeztem a többi közé.

- Semmi- fordultam felé mosolyt eröltetve magamra.

- Hát jó- fogta meg a derekam és lágyan megcsókolt. Viszonoztam ajkait, de most furcsa érzés járta át a testem nem az a megszokott bizsergés.

Ahj, Aria. Te is jókor találsz dolgokat. Az önostorozásból Tae édes hangja zökkentett ki.

- Indulád Baba, mart késtünk már így is. Kocsival megyünk- mentünk az előszobaba ahol felöltöztünk. - Sab elviszem a kocsi.

- Jó- kiálltotta vissza a nővére és már szaladtunk is a kocsihoz. Úgy hajtot a suliig mint az őrült. Most külön volt óránk így gyors csókot lopva tőlem futott Irodalomra nekem meg mennem kellett Matekra.

Kiszedve a cuccaim a szekrényemból 10 perc késéssel rontottam be a terembe. Hevesen kapkodva a levegőt álltam az ajtóban.
Jimin és az egész csoport nagy szemekkel nézett rám.

- Aria, hol voltál?- kérdezte Jimin.

- Hosszú és magán dolog- mondtam és halkan kuncogni kezdtek.

- Mi az TaeHyung ilyen hamar megrakott?- nevetett fel egy srác.

- Pofád lapos és ha irigy vagy amiért nem téged rakna seggbe akkor azt neki mond ne nekem- oltottam be mire meghúzta magát, a többiek meg jót nevettek rajta.

- Jó, Aria ülj le. 10 perc késést azért beírok- küldött a helyemre Jimin én pedig finorogva, de leültem JungKook mellé.

- Miért késtél?- kérdezte meg.

- Közöd?- flegmáztam.

- Na játszd az "engem semmi sem érdekel" kislányt mert nem állj jól. Na miért késtél?- forgatta a szemét.

- Te komolyan ekkora egy seggfej vagy, vagy csak tetteted?- néztem rá felvont szemöldökkel.

- Na, szépen beszélj- sóhajtott fáradtan.

- Ne legyél ilyen lenéző velem. De ha már itt vagy legyen valami hasznod- vettem elő a TaeHyungtól elvett képet. - Ő ki?

Kook elvette majd fal fehér lett mikor meglátta a képet. Ah szóval tud valamit.

- Nem tudom- váltott át ridegbe és vissza adta a képet.

- Hazudsz. Tudom mikor hazudsz. Ki ő?- kértem erélyesebben.

- Hol találtad ezt a képet?- kérdezte folytott hangon.

- Az lényegtelen.

- Nem az. TaeHyungtól van a kép? Ha?- kérdezte újra mikor nem válaszoltam.

- Igen, de miért reagálsz így? Ő kicsoda?- kérdeztem újra.

- Nem tőlem kell megtudnod- adta vissza a képet.

- De, hogy kérdezzek rá Tae-nél? Hm?- raktam el a képet.

- Nem az én dolgom- vont vállat.

- Te ismerted?- tettem fel az újabb kérdést.

- Igen- válaszolt tömören.

- Miért vagy ilyen? Olyan rideg?- kérdeztem óvatosan.

- Mert.

Elhúzve a szám pakoltam össze mert kicsengettek.

- Há rákérdezel és nem akar róla beszélni ne eröltetsd, oké?- nézett vissza még rám.

Bólintottam és kimentem a folyosóra, ahol Tae-be botlottam.

- Pont rád gondoltam- mosolygott le rám.

- Olyan magas vagy- néztem fel rá mosolyogva.

- Ez van Baba. Milyen volt a matek?- kulcsolta össze az ujjaink.

Ha én azt tudnám...

- Am érdekes volt- vontam meg a vállam.

- A matek? Érdekes? Hol élsz Babám?- nevett és megálltunk a szekrényemnél.

- Veled élek drágám- kuncogtam.

- Még nem, de majd remélem fogsz- suttogta a fülembe amitől picit kirázott a hideg.

Mosolyogva simultam az ölelésébe. Olyan jó mellette lenni.

- Mi jár a fejedben?- suttogta édes, rekedtes hangján a fülembe.

- Hogy ma lesz a meccsetek- adtam valami gyors választ.

- Bizony. Nyerni fogunk mert nekünk van a legjobb szurkoló csapatunk- puszilt a nyakamba.

- Az bizony- kuncogtam. - Mikor tudunk am beszélni egy kicsit? Fontos lenne.

- Mi az Baba? Mi történt?- fogta meg a kezem és szembe fordított magával.

- Semmi. Nem olyan nagy dolog- ráztam meg a fejem, de kerültem a tekintetét.

- Aria meg ijesztessz. Mi a baj?- simította meg az arcom

Vonakodva bár, de muszáj voltam elő venni azt a képet.

- Tae...Ki ő?- adtam a kezébe a képet.

- Hol találtad?- nézett rám. Tekintete szomorú és ideges volt.

- É-én csak...- dadogtam picit félve mert úgy nézett rám mintha menten nekem esik.

- Te csak mi? Nállam találtad?? Hm?- emelte fel picit a hangját amitől hátrálni akartam volna, de csak a szekrényekig ment.

- I-Igen- hajtottam le a fejem.

- Azt mondtam nézz szét, nem azt hogy turkáj a dolgaim közt. Miért hoztad el??- lépett közelebb.

- Ugyan úgy néz ki mint én és a nevünk is ugyan az. Ki ő Tae? Miért nem mondod el?- lettem picit bátrabb.

- Nem tartozik rád- mondta hűvösen és ellépett tőlem.

- De Tae! Miért nem mondjátok el??- akadtam ki. - Az a lány teljesen a másom és a nevünk is ugyan az! Kook sem mondott semmit! Nem bíztok bennem?- akadtam ki teljesen és az egész folyosó körülöttünk volt.

Hurrá még közönséget is kaptunk.

- Ő a... Nem. Nem megy. Sajnálom- hagyott ott és elhagyta a suli területét.

Köszi szépen...

Ohayoo! Mai 2. Rész! Kicsit nem olyan lett amilyenre terveztem, de a következővel igyekszek!
Ha tetszett ★-oljatok vagy Kommenteljetek.

By: Nini