Szeretem ezt a képet róluk. :)
Louis
Üresség.
A magány, a csalódottság és a fájdalom mellett ürességet érzett mellkasában.
Csak feküdt a sötét szobájában, könnyektől nedves arcát a párnájába fúrta, miközben újra és újra visszajátsza fejében a szavakat. A szavakat, melyek milliárdnyi darabra törték már így is sérült szívét, melyek teljesen kiégették bensőjéből a reményt. A remény, hogy valaha visszakapja szerelmét, és boldogok lehetnek...
Louis ostobának tartotta magát, hiszen kislánya születése után, és egy év elteltével reménykedett abban, hogy Harry visszatér az életébe. Beállít az ajtón, bocsánatot kér, megcsókolja őt, majd egy tökéletesen romantikus este után boldogan élnek. De nem így lett. Harry Styles sosem jött be a kékre festett bejárati ajtón, egyszer sem kért bocsánatot, és nem töltöttek el együtt romantikus estét. Szerelme egy év alatt egyszer sem jelent meg, és érdeklődött hogyléte felől. De hát miért is tette volna? Harry egy év alatt sikeresebb lett, mint bárki azelőtt az előadó szakmában. Albumát ezrek vették meg a boltok polcairól, dalait több millióan hallgatták, és töltötték le. Valamint csengőhangnak állítsák be Harry Styles gyönyörű hangját. Szerelme megfeledkezett róla, és mint kiderült ezt könnyen tette, hiszen ahogy a tv-ben mondta Ellen-nek, sosem szerette Louis-t. Csak egy futókaland volt, unalmas kapcsolat volt az egész és Harry egyáltalán nem tudott beleszeretni Louis-ba. De hát, hogy mondhatott ilyet ország-világ előtt? Megalázta Louis-t. Megalázta őt, és szerelmüket. Vagyis csak Louis, Harry iránt érzett szerelmét. Letagadott mindent, minden eseményt, minden pillanatot, minden együttlétüket, elsuttogott szavakat, kósza pillantásokat és lopott csókokat. És ez rettenetesen fájt a barna hajú fiúnak. Szomorúbb volt, mint valaha..üresebb, mint valaha, és már az összes reménye elszállt. Egyszerűen végleg összetört, több fájdalmat már biztosan nem tudna elviselni.
Tétova kopogást hallott ajtaja túloldaláról.
-Lou, bejöhetek?-Zayn hangja szinte a suttogással vetekedett.
Louis nem válaszolt, és nem is mozdult, csupán egy hangosat szipogott. Nem akart senkivel sem beszélgetni csak egyedül szeretett volna lenni, és elbújni a világ elől. Arcát mélyebben fúrta puha párnája anyagába, melynek virágmintás huzatát sötét, nedves foltok tarkítottak. Hallotta, ahogy az ajtó halkan kinyílik, majd csukódik. Óvatos léptek közelítették meg ágyon fekvő személyét. Érezte, ahogy a matrac besüpped Zayn súlya alatt, majd egy kéz finoman simogatni kezdte hátát. Louis izmai görcsösen rángani kezdtek vékony pólója alatt, amint elkapta ismét a sírás. Hangosan zokogni kezdett, úgy érezte, hogy mellkasa kiszakad a helyéről, és egyáltalán nem jut oxigénhez.
-Gyere ide,-suttogta Zayn, és óvatosan a nyúlt a nála kisebb, törékenyebb fiú oldalához, hogy ülésbe segítse őt.-itt vagyok!-ölelte át két karral a vékony barátját. Louis fejét a fekete hajú mellkasába fúrta, kezeivel Zayn pólóját szorongatta, mintha ő lenne az egyetlen mentőöve a világon.
Louis sírása csak erősödött. Minden fájdalma, minden sérelme, az összes csalódottságga akkor jött ki. Nem bírta tovább, túl sok volt neki ez az egész. Túl sokáig próbált erős lenni, és próbálta elfeledni szerelmét. De hát akiből nem tudunk kiszeretni, azt hogy feledjük el? Hogyan felejtsünk el pár hónap alatt, ez esetben egy év alatt annyi szép emléket? A közös programokat, az együtt töltött estéket? Hogyan? Mikor múlik el ez a szerelem? Mikor? Mikor távozik a fájdalom az ember lelkéből?
A legfőbb kérdés: mikor szűnik meg szeretni őt?
-Shh..Lou..kérlek..kérlek.. Ne csináld ezt velem..-Zayn szaporán pislogva nézett fel a plafonra megelőzve, hogy könnyei melyek kellemetlenül szúrták szemeit kijöjjenek. Előre-hátra ringatozott ölében legjobb barátjával, aki úgy tűnt végleg összetört a gonosz énekes szavai után. Zayn utálta, ha Louis sírt. Louis nem érdemelte meg a fájdalmat, nála jobb ember nincs az egész Földön. De barátját sorozatosan érik a rossz dolgok, mintha Isten téves személyre szórná büntetéseit.
A barna bőrű fiú, könnyes arcal nézett kék szemű barátjára. Arcát lehajtotta, és a kócos buksiba fúrta.
-Itt vagyok Lou. Nincs semmi baj..-suttogta, majd egy puszit nyomott barátja fejére..
Nem szoktam hozzáfűzni a részekhez semmit, de most megteszem.
Louis részeinél, ha írom, általában sírok. Durva nem? :)
E*
YOU ARE READING
Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)
Fanfiction,,-Ez csak valami vicc ugye?-nevet fel kínjában, aztán hirtelen a barna hajúra förmed.-Mond Louis, hogy ez egy kibaszott vicc! Ez az egész valami rossz tréfa ugye? Nekünk nem lehet gyerekünk!"
