Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

14

Louis

Szinte érezte, ahogy Harry Styles nézése lyukat éget a túlméretezett póló hátulján, amit éppen viselt saját ruhái hiányában. Keze szüntelen remegése egy pillanatra sem maradt abba, ujjai már-már fájdalmasan sikkantottak fel, akárhányszor ropogtatni kezdte őket ölében. Sosem érezte magát ennyire ijedtnek, és tanácstalannak, még akkor sem, amikor elfolyt a magzatvize és sürgősen kórházba kellett szállítani, hogy minnél előbb megszülhesse kisbabáját. Akkor legalább felfogta a körülötte lévő dolgokat. Tudta, hogy mi történik körülötte. De most nem. Nem értett semmit, nem tudta mi történt, és a legfőbb kérdés az, hogy mit keres Harry Styles újra az életében? Olyan rég látta már, és olyan rég volt a közelében, most pedig itt volt. Egy légtérben Louis-val, közvetlenül mellette a pultnak támaszkodva, ahová Liam Payne száműzte őt percekkel korábban, nehogy olyat tegyen vagy mondjon, amivel esetleg felzaklathatná Louis már így is zavaros lelkiállapotát. És valóban, Louis nem érezte jól magát. A gondolatai kúszák voltak, nem tudta, hogy mit tegyen. Sírni szeretett volna, tombolni, üvölteni, kiabálni, ahogy torkán csak kifér, míg teljesen le nem nyugszik. Felakart állni, és egyszerűen lekeverni egy hatalmasat Harry-nek vagy Liam-nek, hátha attól megkönnyebbülne.
-Lou..-óvatos érintést érzett vállán, és azt az illatot, melyet már olyan rég nem. Az ismerős eszenciára gyomra görcsösen ugrott össze, szíve pedig eszeveszett tempóra váltott mellkasában. Nem gondolta volna, hogy Harry érintése egy év után ilyen hatást vált ki belőle. Félő volt, hogy elájul abban a pillanatban, amikor a göndör hajú hirtelen levágódott mellé a konyha asztalra és tette kezét Louis vékony felkarjára.
-Lou, jól vagy?-kérdezte a göndör hajú fiú szemeiben az aggódalom felismerhető szikrájával. Harry, látván Louis zaklatottságát azon olt, hogy minnél előbb megnyugtassa őt. Olyan jó volt végre mellette lenni, látni Louis-t, mégsem volt teljesen, felhőtlenül boldog tekintve szerelme állapotát, aki látszólag borzalmasan érezhette magát a bőrében. Harry-nek fájt látni, hogy Louis, aki egykoron imádta a fiú öleléseit, most elhúzódott a göndör simogatásai elől és húzta mellkasához bal karját halkan szipogva. Harry ijedten nézett fel Liam pultnak támaszkodó alakjára, aki most nem tisztelte meg őt a szemkontaktus felvételével. Liam alsó ajkát fogai közé véve állt, karjait keresztezve mellkasa előtt, miközben a széken ülő törékeny fiún jártak gondolatai. Látta már Louis-t rosszabb állapotban is, látta már a padlón, de a mostani helyzet másnak tűnt. Mintha Louis teljesen összetört volna. És igen. A kékszemű is úgy érezte, hogy a tegnap este volt az utolsó löket, ami teljesen a mélybe taszítja őt. Harry Styles felbukkanásával kezdődött, minden akkor fordult rosszra, amikor Harry Edward Styles felbukkant az életében. Mintha Harry lett volna az angyalbőrbe bugyolált Ördög, aki elcsábította őt és bűnbe vitte.
Az Ördögnek adta mindenét. Ártatlanságát, szívét, lelkét és szerelmét, ami, mint kiderült teljesen viszonzatlan volt. A göndör hajú szavai minden egyes alkalommal tőrt hasítanak már így is sérült szívébe akárhányszor feleleveníti az Ellen show-ban hallottakat. Nem akarta elhinni, nem akarta elhinni, hogy a férfi akit éveken át szeretett becsapta őt és minden szava hazugság volt. Utálni akarta Harry-t, ráakart kiáltani, hogy takarodjon a közeléből. De nem tette bármennyire szerette volna. Túlságosan kimerült és összezavart volt. Fájt az összes létező porcikája, hiányzott neki Darcy, szédült és hányingerrel is küzdött. Még a beszéd is nehezére esett, úgy érezte, hogy ha kinyitná a száját, nem biztos, hogy megfelelően tudná formálni a szavakat vagy egyáltalán kijönne hang sivatag szárazságú torkán. Amilyen kicsire csak tudt, összehúzta magát a széles ülőalkalmatosságon. A szék párnázottsága jól esett hasogató hátsófelének, magában megköszönte Liam-nek, hogy eszébe jutott leültetnie őt, mert ha állnia kellett volna abba biztosan belehalt volna. Már régen volt szexuális kapcsolata. Az összes szeretkezése kellemes élmény volt, sosem fájt annyira, mint most. Talán azért, mert akarata ellenére tették ezt vele egy cseppnyi szeretet és gondoskodás nélkül. Az utolsó alkalom, -ahogyan az első is- Harry-vel történt természetesen. Amiket a göndör hajúval átéltek az varázslatos volt, legalábbis Louis számára, aki mindegyik alkalomra emlékszik. Minden helyszínre, minden pillanatra, minden szóra, ami elhangzott közöttük, miközben egymást hajszolták a gyönyör felé. (rohadjak meg, ennyi M betűt sosem írtam még. szerk.) Az egyik ilyen varázslatos alkalommal fogant Darcy is. Louis legszebb éjszakája volt az, amit sosem szeretne elfelejteni. Azon a napon rettenetesen boldogok voltak Harry-vel, és úgy tűnt, hogy semmi sem választhatja el őket egymástól. De aztán pár nappal később történt az-az eset és Louis soha többet nem szerette volna látni Harry-t. A göndör hajú rettenetesen megbántotta és hiába esedezett Louis bocsánatáért, a fiú nem tudta elnézni neki. Harry eltűnt az életéből magára hagyva őt a darabokra törött lelkével és egy kislánnyal a szíve alatt. Az emlék hatására reszketeg sóhaj hagyta el torkát, megijesztve ezzel a konyhában tartózkodókat.
-Louis, minden rendben?-kérdezte újra Harry, szemöldökeit ráncolva, miközben közelebb hajolt a mellette ülő törékeny fiúhoz. Szerette volna, ha Louis végre megszólal, mert ez a csend rettenetes és ijesztő volt. Kicsit szokatlan számára, hogy Louis most csendben üldögélt magában roskadva. Amióta csak ismerte szerelmét, az egy igazi energiabomba volt. Állandóan csak pattogott, mindig beszélt, nevetett és sosem sírt, csak akkor, ha tényleg megbántotta valaki. Tény, ha valaki megbántotta Harry angyalkáját, akkor maga Harry Styles verte agyon az illetőt. Erre példa volt Toby Walker esete, aki csak egyszer gúnyolta ki Louis hangját..Többször nem tette, ugyanis Harry egy életre megleckéztette a fiút. Az más kérdés, hogy pár nappal később viszont feljelentették Harry-t súlyos testi sértés vádjával. Legalábbis a levélben az állt, hogy 'súlyos', valójában csak rendesen betörte a fiúcska orrát, aki napokig sőt hetekig sínnel járkált az arcán.
-Mi..miért v..vagyok itt?
Louis erőtlen hangjára még jó maga sem ismert rá. A konyhában tartózkodó két férfi figyelmüket azonnal a lehajtott fejű Louis-nak szentelték, aki továbbra is vörös ujjaival játszadozott az ölében. Kócos haja némileg gátolta őt a látásban, mégsem fáradozott azzal, hogy egy mozdulattal kisöpörje rakoncátlan tincseit látóteréből.
Harry először Liam-re nézett. A borostás fiú csak jelentőségteljesen bólintott egyet, majd ellökte magát a pulttól. A göndör hajú már megijedt, hogy társa elhagyja a helyiséget, de pár másodperc után megnyugodott, amikor Liam letett Louis elé egy pohár vizet, amit a csapból eresztett.
-Jobb lesz, ha ezt most megiszod.-suttogta a fiú miközben óvatosan végig simított Louis hátán, majd ő maga is helyet foglalt az asztalnál közvetlenül a törékeny angyal jobb oldalán.
Harry vett egy mély levegőt. Szemeit behunyta és próbálta összeszedni a gondolatait.
-Em..emlékszel bármire, ami tegnap történt? Tudod, hogy kerültél oda a sikátorba?
Louis persze mindenre emlékezett. Emlékezett az egész napjára. A Darcy-val töltött pillanatokra, találkozás a régi barátaival, a szüleivel, a húgával. És emlékezett arra, hogy mennyire sietett a sötét utcán, annak reményében, hogy minnél előbb szüleihez juthat és töltheti velük az este hátralevő részét. Emlékezett arra, amikor megbotlott a járdán és térdre esett. Emlékezett arra, amikor James berángatta őt a hatalmas kuka mögé a sötét sikátorban, ahol senki sem hallhatta és láthatta őt.
Teste hirtelen rángani kezdett a görcsös sírás miatt, torkából hangos nyöszörgésszerű hangok törtek elő. Könnyei szinte égették az egész arcát, ami a szégyentől és az undortól érzett.
Harry hátra lökve saját székét, állt fel és ölelte át zokogó szerelmét. Liam leguggolt Louis elé, kezeit a fiú combjára helyezte és finoman simogatta a nadrággal borított területet annak reményében, hogy sírása hamar csillapodik majd.
-Louis..Kicsikém..semmi baj! Semmi baj szívem itt vagyok veled, nyugodj meg kérlek!-a göndör hajú fiú halkan próbálta nyugtatni szerelmét, miközben apró puszikat hagyott szanaszét a fiú arcán, valamint hajában. Karjait szorosan köré fonta, amennyire csak tudta, magához húzta a törékeny testet. Louis abban a pillanatban nem akart mást, csak Harry-t. A fájdalom, amely belülről emésztette őt csak szétterjedt bensőjében, és úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Megakart könnyebbülni. Nem akart szenvedni, nem akarta a fájdalmat..csak Harry-t.
-B..bá..bántott.-zokogta fejét a göndör hajú mellkasának nyomva. Kezeivel a fiú pólóját markolta, mint valami mentőövet, amit öngyilkos kísérlet lett volna elengedni.
-Ki bántott Lou?-kérdezte Harry halkan, szerelme füléhez hajolva, miközben puszikat nyomott annak halántékára.
Louis-nak fájt kimondania. Olyan volt, mintha szájüregét égetné a név. Mégis kimondta, mert így érezte helyesnek. Muszáj volt Harry-nek tudnia róla.
-James..-suttogta, a következő pillanatban pedig még hangosabban kezdett sírni.
Harry arcából két másodperc alatt futott ki a vér. Ijedten nézett le Liam-re, aki ugyanolyan rémült tekintettel köszöntötte őt. Nem hitte el, hogy ismét felbukkant az a szemétláda, aki oly sokáig megkeserítette szerelme életét. Most újra felbukkant, kihasználta, hogy Harry nem volt Louis mellett és megtette azt, amire már évek óta vágyott. Megkapta Louis testét. Így vagy úgy, de megkapta.
A göndör hajú bensőjét eddig ismeretlen mértékű düh árasztotta el a férfi iránt, aki megerőszakolta az ő angyalkáját. Felakart pattanni, megakarta keresni azt a szemetet és addig verni, ameddig az holtan nem esik össze karjaiban. Gyilkolni szeretett volna. De azonnal elhessegette ezeket a gondolatokat a fejéből, amikor lenézett Louis sírástól remegő testére. Louis-nak szüksége volt rá.
-Louis,-emelte fel óvatosan Angyalkája fejét az állától fogva. A gyönyörű szép zafír szemek könnyesek és püffedtek voltak a sírástól. Mégis gyönyörű volt. A leggyönyörűbb teremtés, akit Harry valaha látott. A göndör hajú remegő ajkaira erőltetett egy halvány mosolyt, jobb kezével végis simította szerelme arcát és mélyen a szemébe nézett.-minden rendben.
Louis megrázta fejét, majd lehajtotta.
-Nincs..nincs rendben semmi.
Harry sóhajtva magához ölelte a kis testet, és igyekezett nem sírni.
-Ne sírj angyalom. Itt vagyok.-suttogta, majd egy puszit nyomott Louis könnyektől nedves arcára.
Louis hangosan felsóhajtott, szemeit behunyta és beszívta Harry semmivel össze nem téveszthető, egyedi illatát, amit annyira szeretett.
Utálni akarta a fiút.
Mégsem tudta, ahhoz túlságosan is szerelmes volt belé...

Boldog Karácsonyt Everyone! Imádlak titeket bébik, és ígérem a követező rész hosszabb és sokkal jobb és menőbb és basszus. Amúgy annyit akartam, hogy bánom, hogy beleraktam Eleanor-t ebbe a sztoriba. Valójában kurvára utálom a csajt, de csak őt! Kövezzetek meg de én Danielle-t és Briana-t jobban szeretem. Na a lényeg, hogy akkor próbálom olyan stílust varázsolni annak a szakállnak, mint ami nekem és nektek is tetszik. Továbbá...szeretlek titeket.💕🎄