Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

15.

Harry

Hogy juthatott eszébe az a gondolat, miszerint egy percig is nyugta lesz, ha ismét felveszi a kapcsolatot a menedzserével, valamint a főnökével és bejár dolgozni, mintha mi sem történt volna? És, hogy fordulhatott meg a fejében, hogy ezt az egészet a menedzsment hagyni fogja? Hülye gondolatok voltak ezek, ezt már Harry is belátta.
A hosszú, lakkozott fenyő tárgyalóasztal egyik végében ült, távol Niall-től és főnökétől a nagy Richard Ronson-tól, akinek zsíros haja csak úgy fénylett az ablakon beszűrődő Napsugaraknak köszönhetően. A férfi, az asztalfőn ült, jobb oldalán egy szemüveges , szoros kontyot viselő hölggyel, akinek nevét Harry nem tudta, sőt egyáltalán meg sem akarta jegyezni, ennek pedig egyetlen aprócska oka volt. Richard szinte minden héten cserélgette a titkárnőit. Ha ideges volt,-már pedig olyan pillanata nem igazán volt, hogy ne,- akkor előszeretettel rúgta ki a dolgozóit legyen az bármilyen jó munkaerő. A múltkori igen dekoratív hölgyet,-aki azon a héten már a negyedik új titkárnő volt,- azért rúgta ki, mert Richard szerint idegesítő volt a buzgósága valamint nem tartja szimpatikusnak, ha egy nőnemű lény szemüveget visel. Harry, legszívesebben megjegyezte volna, hogy neki Richard nem szimpatikus. Nem csak a viselkedése, hanem maga az egész ember, akit legszívesebben felképelne a pökhendi, rátarti, zsugori, pénzéhes, homofób viselkedése végett. De Harry nem tehette, ha csak nem akarta elveszíteni a karrierjét és azt, amiért egy éven keresztül keményen dolgozott. Így muszáj volt elviselnie Richard-ot annak sajátos stílusával, zsíros hajával és összenőtt szemöldökével együtt.
Mellesleg a titkárnő neve, Aline volt, akit Harry először megismert és még kedvelt is. Ő rekordot döntött. Csak két hét után repült.
-Harry, figyelnél végre?!
A göndör hajú fiú, volt legjobb barátja dühös hangjára unottan felemelte a fejét és az asztal elejében ülőkre nézett, akik szigorú arckifejezéssel vizslatták őt.
-Mert eddig nem figyeltem?-kérdezett vissza kelletlenül mosolyogva, miközben feljebb tornázta magát a párnázott, gurulós székében.
-Nem, konkrétan a nyálad folyik annyira unod!-csóválta fejét Niall, kezei között egy lapot lóbálva melyet egy fehér mappából halászott elő. Az immáron barna hajú fiú, szokatlanul kimerültnek és sápadtnak tűnt, a szemei alatt lévő sötét karikák valamint arca sárgás színe legalábbis erről árulkodott. Harry normálesetben sajnálta volna legjobb barátját, és biztosan addig nyaggatta volna Niall-t, ameddig félre nem rakja a munkát, hogy aztán ledőlhessen egy-két órára pihenni. Normálesetben végig beszélgették volna a délutánt, megittak volna néhány korsó sört, miközben hangosan nevetnek egymás történeteit. De ez nem történhetett meg most. Niall már nem volt a legjobb barátja, alig beszéltek már és ha beszéltek is, akkor lemez szerződésről, időpont egyeztetésről, interjúkról, ruhapróbákról és fellépésekről volt szó. És Harry utálta ezt.
A göndör hajú fiú, hangosan horkantva szántott végig kócos haján, amelyet a reggel elfelejtett megfésülni, így az rendezetlenül meredezett a plafon felé.
-Csodálkoztok?-húzta fel szemöldökét, miközben végig nézett felettesein. -Pitiáner ügy miatt hívtatok be. Leszidtok, mint valami óvodást, aki rossz fát tett a tűzre.
-Pitiáner ügy? Szerinted, az pitiáner ügy, hogy egy teljes hétig baszol felvenni a telefont?
-Szerintem igen.-vont vállat a göndör, karjait szorosan összefonva mellkasa előtt.
-Rosszul hiszed!-vágta rá Niall az asztalra csapva, mire a fiatal titkárnő összerezzent ültő helyzetében és még a toll is kiesett vékony ujjai közül.
Harry ajkait gúnyos mosolyra húzva dőlt hátra székén, ezzel továbbra is hergelve Ír barátját, akinek feje egyre vörösebb lett az elfojtott indulattól. Ez szórakoztatta Harry-t, és figyelmesen várta menedzsere következő lépését. Viszont Niall helyett Richard válaszolt.
-Látom, nem igazán fogod fel a helyzet súlyosságát Harry.
A férfi előrébb hajolt az asztalon, arcán szigorú kifejezéssel.
-A te szakmádban igen is nagy dolog, ha nem veszed fel a telefonodat. Fontos, hogy tudjunk minden lépésedről. Muszáj tudnunk mit csinálsz, mikor, hol és kivel. Van egy ütemezett tervünk, amit muszáj betartanunk különben borul az egész rendszer.
Harry bosszúsan sóhajtva hunyta le szemeit, miközben megdörzsölte egésznap lüktető halántékát.
-Csak szükségem volt egy kis pihenőre Rich. -mondta továbbra is lehunyt szemekkel.
-Ugyan miért? Mi oka volt ennek az egy hetes kiruccanásnak Liam barátoddal? Mond el kérlek, mi volt ennyire fontos, nagy dolog, ami hatással volt az életedre? Mi miatt nem tudtad teljesíteni a feladataid?
Harry állkapcsa megfeszült arra a gondolatra, hogy beszámol főnökének Louis-ról. Richard lenne az utolsó személy a Földön, akinek mesélne szerelméről és ahogy ismeri a férfit biztosan keresztbe tenne Louis-nak.
-Csak szükségem volt rá és kész. Ez a megfeszített munkatempó sok volt nekem. Elfáradtam..-motyogta. A következő pillanatban Richard gúnyosan elnevette magát, mire Harry hirtelen felkapta a fejét. De nem csak ő lepődött meg felettese kirohanásán. Niall pislogva nézett Richardra, mint aki próbálja felfogni a történéseket. A zsíros hajú férfi, fejét hátra vetve nevetett, hangjában érezhető volt a szánalom és a gúny, melyet Harry irányába tanúsított. A göndör hajú fiú ujjai már-már ijesztően elfehéredtek, olyan erővel szorította a kemény asztallapot hirtelen gyulladt haragjában. A megszeppent titkárnő, vörösre rúzsozott alsó ajkába harapva húzodott látványosan arrébb az asztalon, sárga teletömött mappájával együtt.
Richard nevetése elhalkult, mégis ott volt arcán az a visszataszító vigyor, amit Harry legszívesebben puszta kézzel letörölt volna onnan.
-Ez jó volt fiam.-mutogatott a férfi Harry-re, aki merev arckifejezéssel az arcán ült, és várta a következő lépést. Richard megigazgatta magán fekete öltönyét, valamint csontszínű ingjét, majd krákogott néhányat, miközben az asztalon elrendezgette az előtte lévő papírhalmot. Harry, vér ízét érezte a szájában, miután sikeresen belemélyesztette fogait alsó ajkába. Kezét felemelte, hogy a csípős fájdalom enyhítése érdekében, ujjait óvatosan végig húzza sérült bőrén és néhány kósza vércseppet is letöröljön. Eközben Richard, hangosan megköszörülte torkát, ezzel sikeresen magára vonva a tárgyalóteremben ülők figyelmét.
-Nos,-fűzte össze ujjait az asztalon, miközben szemeivel Harry arcát pásztázta. A férfi arckifejezése nem árult el semmit azon kívül, hogy mély megvetést érez a közvetlen előtte ülő fiatal iránt.-nem tudom, hogyan magyarázzam el neked, hogy te is megértsd..
Richard színpadiasan felsóhajtott a plafonra pillatva, de amikor ismét Harry-re nézett, ajkai tettetett sajnálkozástól konyultak lefelé.
-Neked itt nincs beleszólásod a dolgokba.
A zöld szemű fiatal szája résnyire elnyílt a hallott szavaktól, melyek fülében idegesítő visszhangot vertek folyamatosan ismétlődve. Neked itt nincs beleszólásod a dolgokba.
-Tessék?-kérdezte, mint, aki rosszul hallott volna. Segélykérő pillantásokat vetett Niall-re, annak reményében, hogy a fiú rácáfol majd Richard szavaira. De, nem ez történt. Niall lehajtott fejjel, ajkait szorosan egymásnak préselve ült, miközben ujjaival játszadozott az ölében. Idegesen fordult vissza főnöke felé magyarázatot várva.
-Jól hallottad. Mi gondoskodunk rólad. Mi gondoskodunk arról, hogy flottul működjön a karriered. Muszáj szabályokat hoznunk, muszáj kezünkbe venni a dolgok alakulását, mert őszintén szólva, ha rajtad múlna a saját utad egyengetése már réges régen elbuktál volna. A magatartásod hanyag, te magad felelőtlen és kajla vagy. Szükséged van arra, hogy valakik, jelen esetben mi a kezedet fogjuk és vezessünk, mint valami öt éves gyereket. Mi tudjuk, hogy neked mi a jó, mikor jó és hogyan jó. Mi tudjuk, hogy mi kell a rajongóknak, mi kell a médiának. Most te kellesz az embereknek, és én a helyedben azon lennék, hogy még jó sok ideig kelljek nekik. Mert lehet, hogy jó hangod van, lehet, hogy jól nézel ki és nem tagadom, okos is vagy, de ameddig nekem dolgozol, azt csinálod, amit én vagy Niall mondunk neked. Ha pedig nem tetszik,-vonta meg a vállát, majd hátra sem nézve az ajtóra mutatott.-távozhatsz, de akkor garantálom, hogy egy kis senkit csinálok belőled és elfogom érni, hogy sehol a világban ne alkalmazzanak téged, mint éneked. Hidd el, megtehetem és ha nem változol, meg is fogom tenni. Értve vagyok?
Harry gyűlölettől égő íriszekkel nézett főnöke szemébe, kezeit szorosan ökölbe szorította és egy pillanatra sem próbálta leplezni idegességtől keletkezett remegését, amely az egész testében végbe ment. Csupán vett egy mély, reszketeg lélegzetet, aztán fogcsikorgatva megszólalt.
-Igen.
Richard másodpercekig nézte a fiút, majd elégedetten vigyorogva hátra dőlt és kérte, hogy folytassák a megbeszélést ott, ahol befejezték.
Harry pedig igyekezett visszafogni a belső hangját, amely minden egyes másodpercben azt követelte a fiútól, hogy emelkedjen fel arról a rohadt székről és álljon ki az igaza mellett.
De Harry nem hallgatott rá. Nem akarta megadni azt az örömöt Richard-nak, hogy lássa őt kiborulni. Ő ennél sokkal erősebb és ravaszabb.
*