Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

01.

Harry

Harry Styles-nak nem volt szokása leinni magát a sárga földig. Nem vetette meg a jó vodkát, és a jó whisky-t jéggel. De nem ivott annyit, hogy ne tudjon lábra állni, és beszélni.
Most mégis egy szexuálisan túlfűtőtt, izzadsággal teli, dohány füsttől bűzlő bárban állt, és a zene dübörgő ritmusától járó lábakkal csapta le poharát a szőke, pultos lány elé.
-Még egy kört Perrie!-próbálta túl kiabálni a zenét, ami hangosan üvöltött a plafonra szerelt hangszorokból.
A Perrie-nek nevezett, rövid szőke hajú, füstös fekete sminket viselő lány megemelte szépen ívelt szemöldökét, és érdeklődve meredt az előtte álló, furcsa mintás inget viselő, göndör hajú fiúra, aki vigyorogva ide-oda mozogva várta az italát. Mára már hetedszerre.
-Megint? Komoly?-hajolt előre a lány, hogy Harry jól hallja őt.
Harry szemei pimasz csillogásra váltottak, ahogy megpillantotta Perrie Edwards melleit, melyek kissé kibuggyantak fehér trikójából. Mégis legyőzte késztetését, hogy belemarkoljon a formás idomokba, és inkább a lány kék szemeibe nézett.
-Szomjas vagyok Pezz!-kiabálta a fiú az italtól továbbra is vigyorogva.
-Eleget ittál te már ahhoz Styles! Menj haza!-kiabálta a lány is, miközben az ajtó irányába mutatott. A fém ajtót lehetetlennek bizonyult kivenni a hatalmas tömeg miatt. A bár, zsúfolásig tele volt különféle emberekkel, különböző társadalmi rétegből származok, akik csak bulizni akarnak. Élvezni az életet. Elfelejteni az összes gondjukat. Harry is ezt tette, legalább is próbálta, mégsem ment neki egykönnyen. Több pohár ital kellett ahhoz, hogy végre más fele terelődjenek zavaros gondolatai.
Harry ciccegve nézett a lányra, miközben letett a pultra egy jó adag borravalót.
-Szívem, vendég vagyok. Ahogy itt,-fordult körbe kezeivel hadonászva.-mindenki. Muszáj kiszolgálnod engem!
Perrie-nek egyáltalán nem volt kedve a részeg Harry Styles-ra figyelni. Volt elég iszákos vendége rajta kívül, akik abban a pillanatban türelmetlenül csapkodták a bárpultot. Nem akarta kiszolgálni Harry-t, hiszen annak legjobb barátja az orrára kötötte, hogy három pohárnál többet ne adjon a fiatal művésznek, ő mégis megszegte ezt.
Sóhajtva elvette Styles poharát, majd levette a bárszekrényről azt a whisky-t amit már hetek óta kért.
-Ez a beszéd Perrie!-dörzsölte össze tenyerét a fiatal, göndör hajú fiú, lehetetlen rózsaszínnek tűnő ajkain egy gyermekies vigyorral.
-És most menj! Nem akarok Niall szeme elé kerülni. Ha kérdezik, Michael szolgált ki!-kiabálta a lány, és a pultban méterekre lévő, vörös punk frizurát viselő, vékony srácra mutatott, aki éppen akkor szolgált ki egy agyontetovált izmos férfit.
Harry csak kacsintott egyet majd táncikálva megindult a tömegbe.
Amint felhajtotta az őt elbódító italt, tudta, hogy semmit sem oldott meg. De remélte, hogy legalább enyhíthet a fájdalmán, ami már lassan egy éve jelen van a mellkasában...