Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

12

Harry

Harry bordájába nyilalló fájdalomra, valamint arra ébredt, hogy nem kap levegőt. Szemei azonnal kipattantak, amikor a bordájában lévő szúrás egyre kellemetlenebb lett, és a mellkasát szorító valami teljesen megakadályozta tüdejét, hogy oxigénhez jusson.
Reggel lévén félhomály uralkodott a hatalmas szobában, köszönhetően a teraszra nyíló üveg ajtónak. London városa felett hatalmas szürke, szinte fekete esőfelhők gyülekeztek az égen, jelezve az emberiség irányába, hogy hamarosan hatalmas esőzésekre számíthatnak úgy órákon vagy akár perceken belül.
Harry ajkai azonnal mosolyra húzodtak, és még az alvás utáni kótyagosság is kiszállt a fejéből, amint meglátta Angyalkáját az ő testén feküdni. Louis, mint valami kismajom csipaszkodott álmában Harry testére. Karjaival átkarolta az alatta lévő fiú törzsét, fejét a mellkasán pihentette, miközben jobb lábát kinyújtóztatva helyezte el Harry végtagjai közt, míg a jobbat hasához húzta. A göndör hajú fiú, mosolyogva simogatta meg a békésen alvó angyal sebes arcát. És már az sem érdekelte, hogy amúgy nehézkesen veszi a levegőt, a ránehezedő alak teste miatt. Harry szíve azonnal hevesen kezdett verni, amikor eszébe jutott, hogy mi történt éjszaka. Arckifejezése azonnal komor, és szomorú lett, ahogy az emlékek elárasztották fáradt elméjét. A legrosszabb rémálma vált valóra azzal, hogy összetörten, sérülten, kiszolgáltatottan, szinte a halál szélén állva látta egyetlen szerelmét. Szíve fájdalmasan szorult össze a tudatra, hogy valaki bántani merte Louis-t, de ugyanakkor a düh is fortyogott lelkében az ismeretlen iránt, aki ezt merészelte tenni. Ki merne így helyben hagyni egy olyan személyt, aki a világ legártatlanabb, legédesebb embere és soha nem okozna senkinek fájdalmat, még egy ostoba bogárnak sem. Nem értette, hogy miért pont Louis-t bántottak, és mi volt rá az ok. Sóhajtva hunyta be szemeit, miközben aprócska puszit nyomott Louis homlokára, aki továbbra is békésen szunyókált hála az erős nyugtatónak, amit az orvos adott neki éjszaka. Harry-nek fogalma sem volt róla, hogy pontosan milyen napszak van, és a legfontosabb, hogy mégis hány óra van. Háta már fájt a fekvéstől, teste teljesen lezsibbadt Angyalkája miatt, aki továbbra is a számára legkényelmesebb, a göndör hajú számára viszont a legkényelmetlenebb pozícióban aludt. A göndör hajú fiú jobbnak látta, hogy mára elköszön az ágytól és végre felkel. Száját szorosan egymásnak préselte, -mint aki attól fél, hogy egy kiáltás szakad fel a torkából-,miközben óvatosan kicsúszott Louis alól. A kisebb csípőjére helyezte kezét, és lassan oldalra gurította a franciaágy másik felére. Angyalkája kezeit amennyire ügyesen, óvatosan csak tudta lefejtette hasáról és a hátára fordította. Egy párnát rakott Louis feje alá, majd nyakig betakarta vékony alakját, nehogy megfázzon. Harry megsimogatta Louis arcát, és hálát mondott az égieknek, amiért szerelme nem ébredt fel tevékenysége során. Lassan, szinte már nesztelenül mozogva kúszott az ágy szélére, majd kászálódott ki fekvőhelyéről. Kellemes sóhajtás hagyta el torkát, miután kezeit a magasba emelve nyújtoztatta ki az alvástól elgémberedett tagjait. Gerince egy hatalmasat roppant, mire fájdalmas grimaszba torzult az arca.
-Azt a rohadt..-szaladt ki a száján miközben a pillanatnyilag fájó, a roppanás során érzékennyé vált területet masszírozta. Elkéne már látogatnia egy konditerembe, mert már nem érzi magát eléggé fittnek. Túlságosan is elpuhult az elmúlt hónapokban.
Hatalmasat sóhajtva indult meg a fürdőszoba irányába, hogy felfrissítse magát, de előtte felkapta az éjjeliszekrényről a mobilját. A telefon, melyben nem volt SIM-kártya élettelenül feküdt a tenyerében, mielőtt még feloldotta volna. Délelőtt háromnegyed kilencet mutatott a digitális, beépített mobil óra. Nem is aludt olyan sokat, így már érthető volt, miért érezte magát úgy, mint egy mosott rongy.
Liam fürdőszobája rendesen felszerelt, tágas helyiség volt. Tágas zuhanyzóval, hatalmas, többfunkciós sarokkáddal, és egy széles tükör húzódott a falon, ami előtt két mosdókagyló is helyet foglalt.
Harry nem szándékozott zuhanyozni, pedig ráfért volna, hiszen már több, mint egy napja nem fürdött. Mégsem akarta megkockáztatni, hogy amikor esetleg szerelme felkel, ő ne legyen ott. Ezért is mosta meg gyorsan az arcát hideg vízzel, hogy minnél gyorsabban felébredhessen. Fejét felemelte, miközben a pulton elhelyezett puha törölközőért nyúlt, mire szemei döbbenten kerekedtek el, ahogy meglátta a saját tükörképét. Rövid haja kócosan meredezett minden irányba, arca sápadt, szinte szürke volt, borostyán zöld szemei alatt, hatalmas püffedt, fekete táskák helyezkedtek el. Borzalmasan megviselt, és fáradt. Mintha nem is huszonhárom, hanem negyvenhárom éves lenne. Fintorogva törölte meg az arcát, majd ledobva a törölközöt a pultra sietett ki a helyiségből. Az ajtót halkan csukta be maga után, mégis azonnal Louis ágyon alvó testére vándoroltak szemei. Szerelme továbbra is békésen aludt, száját kissé eltátva, torkából apró hortyogó hangok jöttek, mosolyt csalva ezzel Harry arcára.
Olyan rég volt már, amikor Louis aprócska teste mellett ébredt. Olyan régen érezhette már puha bőrét, és illatát, aminek olyan bódító esszenciája van, hogy Harry általában részegnek érzi magát miatta. Régen hallotta már kedvese hangját, nevetését, morgolódását, nyögéseit (ROHADJAK MEG ÉN IS DE SZERETNÉM HALLANI szerk.). És olyan rég látta már Louis-t nevetni. Az a nevetés Harry kedvenc hangja volt. Amikor angyalkája igazán, őszintén nevetett vagy mosolygott, akkor még a világ is jobb helynek tűnt. Louis szemei csillogtak, amikor nevetett. És Harry akkor volt a legboldogabb, amikor Louis Tomlinson-t neki sikerült megnevettetnie.
Olyan régi emlékeknek tűntek ezek, pedig csak egy éve váltak el útjaik. A göndör hajú ajkai újra szomorúan konyultak le, amikor eszébe jutitt, hogy az ő hibájából tűnt el életéből az ő kedvese. Fájdalmat okozott Louis-nak, megbántotta őt. Könnyeket csalt szerelme arcára, és emiatt rosszul érezte magát, mert a célja az volt, hogy boldoggá tegye Louis-t amióta csak ismeri, de ehelyett? Ehelyett a mocskos földig alázta őt. És egy évvel később újra megtette vele, csak most egy rohadt talkshow-ban, amit szerelme biztosan nézett, hiszen a kedvencei közé tartozott Ellen műsora.
Fájó szívvel rángatta magára a barna fotelben hagyott tiszta ruhákat, amiket valószínűleg Liam maga hozott be valamikor a reggel folyamán, ugyanis ezek este még nem voltak ott.
Mielőtt ki lépett volna az ajtón, nem tudta megállni, hogy újra oda ne sétáljon Angyalkájához, és adjon az arcára egy aprócska csókot. Elmosolyodott, amikor Louis egyet szusszanva magához ölelte az eddig oldalának támasztott fekete párnát és úgy aludt tovább.