Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

11

Nem tudom kiolvasta blogspoton a Stay With Me című blog magyar fordítását. Istenem...hatással volt rám. Annyira rohadt jó volt...csak basszus, már sosem tudom meg, hogy mi történt Lou-val, a babájával, és Harry-vel! Tök rösszak a befejezetlen sztorik. De nem a fordítok hibája, hiszen ők annyira szerették volna lefordítani, csak az eredetit törölték..aahj❤
Mindegy is..itt a rész, sajnálom, hogy ilyen későn, és, hogy nem hétvégén, pedig megígértem. Csak hát na..rátaláltam a SWM-re és az az mrpeg. A kedvencem lett. 💕

Harry

A levegő valamelyest lenyugtatta felborzolt kedélyeit. Szíve már nem dobogott olyan hevesen, ujjai sem remegtek, így könnyedén megtudta fogni a csészét, melyben tea gőzölgött vidáman. Az italból szálló fehér felhő, olyan volt, mint egy szabadjára engedett kísértet, aki lassan haladt a sötét éjszakában, és senki sem tudta, hogy hol fog kikötni.
Lassan kortyolt bele a teába, amit Liam pontosan úgy ízesített neki, ahogy ő szerette, és pontosan azt a filtert használta, amelyet ő szeretett. Fázósan húzta össze magán a barátjától kapott barna dzsekit, miközben szaggatott sóhajt engedett szabadjára mellkasából. Fejét a kemény falnak támasztotta, és szorosan lehunyta szemeit. Csend volt, csupán szíve ütemes dobbanásai hallatszottak, valamint érthetetlen beszédfoszlány, mely a Liam házának egyik vendégszobájából szűrődött ki. Egy orvos, akit Liam hívott, búsás pénzösszeg ellenében hajlandó volt ilyen kései órán házhoz utazni, és megvizsgálni az ágyban fekvő Louis-t. Harry angyalkája, egész Liam házához vezető úton ijesztően néma volt. Nem nyöszörgött, nem szuszogott, nem adott ki semmiféle hangot, és ez rettenetesen megijesztette őket. Hiába hallotta Harry, Louis szívének lassú dobbanásait, mégis félt, Liam-et pedig ez arra ösztökélte, hogy a megengedettnél is gyorsabban hajtson, hiszen egy élet múlott rajta. Harry egész úton azért imádkozott, hogy gyönyörű szerelme, akit egy év után most látott először, csak élje túl az egész éjszakát, nem érdekli, hogy milyen áron, de Louis élje túl. Ezért is ajánlott fel Dr. Stewart-nak egy komolyabb összeget, mellyel talán egy öt csillagos hotel lakosztályát is tudná finanszírozni hónapokig. Plusz még ígért neki három VIP belépőt a lányainak, Harry jövőheti koncertjére, amire az irodákban, és az online oldalakon elkelt az összes jegy, viszont néhány protekciós embernél könnyen beszerezhetőek voltak. Így Dr. Stewart hajnali egy órakor az alaposabbnál is alaposabban vizsgálta meg Louis összes zúzódását, és keresett rajta még másfajta sérüléseket, melyek talán elvezettek volna a tettes szándékához. Ennek lassan egy teljes órája, Harry pedig azóta a teraszon üldögélt, és várt. Zaklatott állapota miatt, Liam nem engedte Louis közelébe, ezért úgy vélte, hogy a göndör hajúnak lekéne nyugodnia, mielőtt újra visszajön és kezdené az éjszakai virrasztást szerelme teste mellett arra várva, hogy felébredjen. Harry-t a teraszra száműzte egy kabáttal, és egy csésze forró teával, majd ráhúzta a teraszt, valamint a szobát elválasztó üvegajtót aztán bement, hogy nyugodt figyelemmel kísérje végig az orvos tevékenységét. Harry fintorogva látta be, hogy barátjának igaza volt. A hűvös levegő tényleg észhez térítette. Az adrenalin, mely az ijedtséggel, és a félelemmel járt lassan elpárolgott szervezetéből,  annak helyét pedig átvette a fáradtság. Izmai nehezek voltak, feje csak úgy sajgott a rengeteg gondolattól, melyek szüntelenül cikáztak felzavart elméjében. Szemei ólom súlyúak voltak, minden percben igyekezett nyitva tartania, miközben ásítások hadát tompította tenyerével. Félő volt, hogy álló helyzetében elalszik a júniusi hidegben. De nem aludhatott el. Addig nem, ameddig nem hallja saját füleivel, hogy szerelmének semmi baja, és nem is lesz baja.
-Hé, haver-szólal meg valaki mellette, mire egész teste összerándult az ijedtségtől. Hevesen dobogó szívvel fordul oldalra, és megpillantja Liam-et, ahogy tarkóját vakarva néz vissza rá.
-Bocs. Nem akartalak megijeszteni, csak a doki végzett, és gondolom bejönnél..-mosolyodik el halványan, miközben oldalra áll, hogy Harry gondtalanul elférjen mellette. A göndör hajú csak némán bólint egyet, majd nagy levegőt véve elsétál Liam mellett, aztán egyenesen be a tágas, kellemes hangulatú szobába. A szoba falait krémszínűre festették, a bútorok barnák voltak. Nem volt olyan felszerelt, mint Liam szobája, mely folyamatos használat alatt volt. De hát a vendégszobáknak nem is kellett felszereltnek lennie. A vendég örüljön annak, amit kap, ha pedig kényelmesebbre vágyik, akkor menjen el máshova. Legalább is Harry így vélekedett erről az egészről, bár az ő lakásában az összes szoba puccos, és az ő személyisége alapján volt kialakítva, mégis ezen elv alapján gondolkodott.
Szemei azonnal az ágyra tévedtek. A hatalmas, két személyes franciaágyon Louis feküdt. Liam valamikor átöltöztethette, ugyanis szerelme testén nem a saját ruhadarabjai voltak amiben megtalálták őt. Frissen mosott fehér póló, valamint fekete melegítőbe bugyolálta a törékeny  alakot. Harry normálesetben biztosan féltékenykedne egy sort, amiért más is hozzá nyúlt egyetlen szerelme tökéletes testéhez, amit rajta kívül eddig senki sem érinthetett, de ennek most itt nem volt helye.
Óvatosan lépkedett az ágyhoz, és közelítette meg Louis alvó alakját. Lassan leült az ágyra, hátát a falnak támasztva, és szerelme fölé hajolt, hogy egy hosszú puszit hinthessen a forró homlokára.
Louis nem reagált semmire. Nyugodt légzése megnyugtatta Harry-t, és immár teljesen megnyugodva nézett fel a doktorra, aki fekete táskájaba pakolta el a vizsgálat kellékeit.
-Doktor úr, mondja minden rendben vele?-kérdezte Harry suttogva.
Doktor Stewart, fáradtan mosolyogva, lehunyt szemekkel bólintott.
-A zúzódásait leszámítva. Valaki komolyan bántalmazni akarta őt. Mármint szexuálisan.-magyarázta az orvos, majd egyetlen mozdulattal becipzározta táskáját elrejtve a világ árgus szemei elől annak tartalmát.
Harry szemei tányér méretűre kerekedtek, és ijedten nézett a doktorra. Szíve újra heves dobogásba kezdett, mellkasa fájdalmasan szorult össze, ha arra gondolt, hogy valaki megakarta erőszakolni az angyalkáját. Liam száját rágva, kezeit mellkasa előtt keresztezve álldogált közvetlenül az orvos mellett, és aggódalomtól terhes vonásokkal fürkészte Harry arcát, amiből másodpercek alatt szökött ki a szín.
-M..mi?-dadogta a göndör hajú fiú. -Megerőszakolták?
A doktor hatalmasat sóhajtott, majd mélyen a fiú szemeibe nézett.
-Nézze Mr. Styles. Akármennyire szeretném az ellenkezőjét mondani, attól tartok nem tehetem. Mr. Tomlinson sérülései, melyeket a combjain találtam, mind arra utalnak, hogy valaki szexuálisan bántalmazta. Azt nem tudhatom, hogy az illető elvégezte amit szeretett volna, de Mr. Tomlinson-nak ennyi is elég volt, hogy egy kisebb sokkot kapjon.
Harry szúró szemekkel nézett az ágyban fekvő, sápadt Louis-ra, aki továbbra is aludt. Arcán lévő sérülései jódtól sárgásan virítottak tökéletes profilján.
-Mikor fog f..felébredni?-kérdezte remegő hangon, és egy pillanatra sem vette le szemeit angyalkája arcáról.
-Ma éjszaka biztos nem. Mint már mondtam, Mr. Tomlinson sokkot kapott, ezért ájult el. A szervezete tiltakozik az ébredés ellen. Viszont ha felébredne, szinte biztosra mondanám az esetleges pánikroham bekövetkezését, ami miatt kórházi ellátás szükséges lenne. Úgyhogy adtam neki egy adag nyugtatót, így már biztosan nem fog felkelni, és nyugodt éjszakája lesz.-fejezte be Doktor Stewart, majd kabátja cipzárját nyakáig felhúzva, táskáját jobb kezébe kapva fordult Liam felé.-Kikísérne Mr. Payne? Nagyon későre jár, és úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem a cél érdekében. Amennyiben valamilyen probléma akadva, hívjanak nyugodtan, de ha lehetséges, akkos hajnali hat után.
-Még egyszer köszönjük, hogy megmentette a barátom életét.-hálálkodott Liam.
Harry csak fintorogva biccentett az unszimpatikus, pénzéhes férfi irányába, aki még egyszer utoljára megköszönte a koncertjegyeket, melyeket a fiú csak a kezébe nyomott. A szoba ajtaja halkan nyitódott, majd csukódott Liam által, akinek Harry többet köszönhetett ma este, mint bárki másnak az egész világon. Hálás volt neki, amiért vitájuk ellenére is kitartott Harry mellett, és harcolt a barátságukért. Igazság szerint a göndör hajú már nem is haragudott Liam-re. Ezek után már nem tudott. Az említett, két perc után halkan sétált be a szobába, maga után becsukva az ajtót. Ruganyos léptekkel sétált a terasz ajtó előtt lévő barna fotelhez, amibe lehuppanva tökéletes rálátása volt az ágyban lévő fiúra. Kezeit öccsekulcsolva ölében nézte  két barátját. Harry tudta, hogy Liam gondolatai, mint a sajátjai csak egy dolog körül forognak szüntelenül. Nem kellett megszólalnia a fiúnak, a göndör hajú szinte hallotta Liam agyában lévő fogaskerekek kattogását, ahogy megállás nélkül gondolkozik.
Sóhajtva fordult oldalára, hogy teljes rálátása Louis-ra. Kezét felemelte, hogy aztán ujjaival végig cirogathassa szerelme sérült, mégis bársonyos bőrét. Önkéntelenül is mosoly kúszott az ajkaira, ahogy eszébe jutott hányszor ébresztette fel így reggelente. Louis olyankor mindig nyöszörgött, vagy aranyosakat tüsszentett, mint valami kiscica. Harry pontosan emlékezett mindenre, hiszen imádta ezeket a kis dolgokat. Imádta Louis össze kis dolgát. Már éppen hajolt volna angyalkája felé, hogy egy aprócska puszit hinthessen forró homlokára, amikor egy számára ismeretlen csengőhanggal rendelkező mobiltelefon hangosan rákezdett, jelezve a beérkező hívást.
-Liam!-szólt rá barátjára szúrósan, aki csak tanácstalan széttárta karjait.
-Mi van? Ez nem az enyém!
Harry idegesen felállt, és szemöldökét ráncolva nézett Liam-re, aki szintén követte példáját.
-Mi az, hogy nem a tiéd? Nem is az enyém! De..mi a faszt forgolódsz?!
Liam, mint egy megkergült kutya, aki játék lévén farkát kergette, forgolódott a helyiségben a folyamatosan csörgő mobilt keresve szemeivel. A készülékből szóló zene egyre csak erősödött, mégsem lelte meg. Harry félve pillantgatott alvó angyalkájára, nehogy a zaj felkeltse őt álmaiból. De úgy tűnt, hogy Louis-t egy atomrobbanás sem tudta volna felébreszteni.
-Meg van!-szólt Liam diadalmasan, és kezébe kapta az éjjeliszekrényen lévő, számára ismeretlen mobilt, egy ismerős számmal, hívóazonosítóval. Elkerekedett szemekkel nézett le a készülékre, majd hangosan szitkozódva fordult Harry irányába.
-Mi van? Miért nem kapcsolód ki?-értetlenkedett.
-Azért, mert ez Louis telefonja, és éppen Zayn hívja.-emelte fel a villogó telefont, ahol Zayn Malik mosolygó képe nézett vissza rá, nevével együtt.
Harry ijedten túrt bele hajába.
-Vedd fel!-mondta egyszerűen.
-Mi? Vedd fel te!-dobta neki a telefont Liam, mire Harry ügyetlenül bár, de elkapta.
-Biztos, hogy nem! Mit mondok neki?-hajította vissza a telefont.
Liam fújtatva nyúlt ki érte.
-És én? Vedd már fel!
-Vedd fel!
-Te vedd fel!
-Ne légy gyerekes, vedd fel azt a szar telefont!-dobálták egymás között a folyamatosan csörgő telefont, mint valami játéklabdát. Aztán, Liam utoljára kapta el a mobilt, majd azzal a lendülettel vágta is a krémszínű tapétához teljes erővel. A telefon apró darabokra hullva potyogott a padlóra. A készülék többet nem zenélt, de nem is csinált már semmit. A hirtelen beállt csend, már-már fülsiketítően hatott, míg Harry meg nem szólalt.
-Te normális vagy?-túrt bele rettenetesen kócos hajába. A mozdulat lassan megszokottá vált tőle, mely lassan idegessége kifejezésére szolgált.
-Széttörted a telefonját!-sziszegte a padlóra mutatva, ahol a készülék darabja voltak szanaszét esve.
Liam sóhajtva masszírozta meg halántékát jobb kezével, míg a bal keze mutatóujját feltéve jelezte a göndör hajú fiúnak, hogy most ne szóljon egyetlen szót sem. Harry száját rágva figyelte barátját, miközben próbálta szívverését rendezni, amely ismét felgyorsult Zayn hívását követően. Megijedt. Zayn biztosan aggódott Louis miatt. Biztosan felhívta Louis szüleit..vagy kitudja..már a rendőrség kiadott egy kőrözést, mint eltűnt személy!
-Figyelj haver-Liam szavaira hirtelen felemelte a fejét. Barna hajú barátja fáradtnak tűnt. Testtartása görnyedt, hangja rekedt volt, arca nyúzottnak tűnt. Sajnálta.
-Én most elmegyek, és lefekszem. Holnap felfogom hívni Zayn, kitalálok valami sztorit és megnyugtatom, nert ha rajta múlik, Louis-t már Afrika környékén is kerestetni fogja a rendőrséggel.-húzta fel szemöldökét.-Oké?
Harry lassan bólintott.
-Oké.
Liam lehunyta szemeit, majd az ajtó felé indult, de még mielőtt kiment volna, Harry utána szólt, mire lassan visszafordult.
-Köszönöm.-mondta halkan.
Liam csak elmosolyodott.
-Mire valók az igazbarátok, ha nem arra, hogy segítsenek?-mondta, aztán meg sem várva, hogy Harry reagáljon kisétált a szobából.
És igen. Liam igaz barát volt. Mellette állt. Kitartott mellette. Segítette, és egy percig sem hagyta magára, mert félt, hogy Harry olyan dolgokra vetemedik, amik talán az életébe is kerülhettek volna.
Igaz barát. És Niall már nem volt sehol...
Gondolataiből, halk nyöszörgés szakította ki, mire azonnal szerelme mellett termett. Úgy tűnt, hogy Louis-nak rémálmai vannak, ugyanis nyöszörgései nem maradtak abba.
Harry azonnal lehajolt hozzá, kezét az arcára simította, és puszikkal kezdte behinte a gyönyörű arcot.
-Nincsen baj angyalom. Itt vagyok..Vigyázok rád.-suttogta. Louis elhalkult, csupán halk lélegzetvételei tanúskodtak arról, hogy elaludt, sikerült megnyugodnia.
Harry hatalmasat ásított, aztán megnézte karóráját, melyen az idő hajnali három órát jelzett. Nem volt kedve elmenni fürdeni, és nem is akarta magára hagyni szerelmét. Úgyhogy levetkőzött, csupán boxerét hagyta magán, majd azzal együtt befeküdt Louis mellé. Szorosan Louis mellé. Még mielőtt lekapcsolta volna az éjjeli lámpát, megragadt az ágy aljába hajtogatott lepedőt, hogy magukra húzza. De előtt valami elterelte a figyelmét. Louis lapos hasán, melyen a póló félrecsúszott kivillant egy bőr darab. Harry szemöldökét ráncolva hajolt közelebb, hogy tüzetesebben szemügyre tudja venni.
Egy heg. Egy hosszú heg húzodott Louis hasán, ami már begyógyult, mégis elég intenzív színe volt, hogy az ember tudja, ez csak pár hónapos. És amúgy is..Harry ismerte már elég jól angyalkája testét. Mindenét látta, és tudta jól, hogy ez a sebhely nem volt ott. A sebhely, amely elcsúfította a tökéletes bőrt. Louis-nak műtétje volt? Komoly dolog miatt műtötték? Ha igen, mi volt az?
Harry fejét rázva hesegette el ezeket a gondolatokat a fejéből, majd egy egyszerű mozdulattal megigazgatta Louis pólóját, aztán magukra húzta a takarót. Lekapcsolta a lámpát, és elhelyezkedett a számára lekényelmesebb pozícióba. Karjaival átölelte szerelme testét, arcát belefúrta a vállába.
-Jó éjt kincsem.-suttogta, majd lehunyta a szemeit. Harry végre nyugodtan aludt el, hiszen az ő angyalkája biztonságban feküdt mellette..