Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

37.

Louis

-Ez meg mi?
-Mi?
-Ez! Mi a bánatért van a gyereken egy fejhallgató?
-Ez nem fejhallgató!
-De, igen ez egy rózsaszín...bocsánat, pink fejhallgató, patkányokkal az oldalán! Jézusom, ki ajándékoz ilyet egy csecsemőnek?!
Zayn megrökönyödve nézett le a szőnyegen heverésző öt hónapos kislányra, kinek arca feltűnően torzult el közelgő sírását jelezve, miközben apró kezeivel igyekezett lelökni a fejére került szerkezetet.
-Nézd, meg ő is utálja-csóválta fejét a pakisztáni mielőtt beleivott volna fehér bögréjébe, melynek tartalma percek óta vidáman gőzölgött. -nem is értem, hogy miért nyomtad a fejére.
Louis csupán szemeit forgatta, majd frusztráltan túrt bele szanaszét álló hajába, amit a délelőtt folyamán egyáltalán nem volt alkalma megigazítani. Darcy fél hétkor ébresztette őt. Felkelt, megetette, megfürdette, tisztába rakta végül elaltatta. És már reménykedett, hogy alhat még egy keveset mielőtt elkezdődhetne ez az egész borzalmas nap...Zayn bal lábbal kelt.
Tom hívta őt a klubból, miszerint ma nem kell bemennie dolgozni Harry koncertje végett, viszont muszáj lesz ledolgoznia és elvárja tőle a túlórát, ha megszeretné tartani a munkahelyét. Zayn összeveszett Tom-mal, Tom Zayn-nel, végül a pakisztáni kinyomta a telefont és úgy döntött hangosan dühöngi ki magát a lakásban. És mivel a szobája közvetlenül Darcy szobája mellett volt, az öt hónapos csecsemő a legkisebb zajra is felriadt és kezdett el sírni.
Louis-nak hiába sikerült megnyugtatnia a lányát, Darcy egész délelőtt nyűgös maradt, és ha Darcy nyűgös akkor Louis is az. Az pedig egyáltalán nem segíttet a helyzeten, hogy Zayn továbbra is goromba, húga, aki két napja nála van teljesen befordult valami ismeretlen oknál fogva. Eleanor pedig még mindig aludt köszönhetően a görbe estének, amelyet a klubban dolgozó lányokkal csapott, így hát Louis teljesen egyedül maradt egy hisztis, nyűgös, öt hónapos csecsemővel.
-Na, tessék! Mondtam, hogy vedd le róla azt a szart!-morogta Zayn, miközben térdeit felhúzva helyezte magát kényelembe a kanapén és nyakát behúzva próbálta kizárni a hangos gyerek sírást.
A kékszemű nem foglalkozva a folyamatosan morgolódó Zayn-nel, kapta fel kislányát, valamint annak puha takaróját és igyekezett minnél előbb megnyugtatni őt.
-Apa leveszi! Apa máris leveszi gyönyörűm! Látod, már nincs is rajtad, apa levette!-az apró rózsaszín zajszűrő másodpercek leforgása alatt végezte a dohányzóasztalon közvetlenül a masnival átkötött csomagolása mellett. -Darcy, kérlek ne sírj már! Apa leszedte, nincs rajtad, semmi baj! Megőrjítesz! Mi a franc van veled?!
Harsány szavaitól a karjaiban tartott kislány arca vörös színűre változott, ahogyan teljes tüdejéből üvöltött, apró kezeivel Louis arcát próbálta ellökni magától.
-Ne..ne, kérlek, ne..istenem..-nyöszörögte a kékszemű, ismerős, szúró érzéssel mellkasában, szemeiben növekvő könnyekkel. -Shh..kicsim..shh...apa nem úgy gondolta! Nem akartam veled kiabálni Darcy, tudod, hogy nagyon szeretlek! Apa nagyon, nagyon szeret csak kérlek angyalom, nagyon kérlek ne csináld ezt velem! Shh...shh..
Zayn szemöldökei aggódalmasan húzodtak össze, mialatt a jelenetet nézte.
Louis, Darcy születése utáni két hónapban rengetegszer borult ki. Ha kislánya sírni kezdett és nem nyugodott meg minden csitítás ellenére, Louis olyankor bepánikolt. És ha bepánikolt rendszerint magát hibáztatta azért, amiért kislánya sírt. Rossz apának, egy olyan alaknak gondolta magát, aki képtelen az apaságra, arra, hogy felneveljen egy kislányt. Ezek a képzetek csak Louis fejében léteztek, ő egy csodálatos ember volt, akinek elkellett és el is kell a segítség.
Ezért a kanapén ülő pakisztáni fiú csupán pár másodpercnyi habozás után pattant fel és lépett a már síró barátja elé, hogy kivegye a kezében üvöltő Darcy-t.
-Nyugalom. Minden rendben van, jó? Semmi baj, Louis, most csak fáradt vagy!-mosolygott rá Zayn.-lefektetem, te pedig most szépen leülsz és pihensz!
Louis egész testében remegett, ujjait fájdalmasan tördelve nézte, ahogyan Zayn elviszi az ő kis aprócska babáját, akinek szüksége lett volna az apukájára, de ő ismét összeroppant.
Még alig volt tíz óra, a koncert este kezdődött, de Louis már egy élőroncs volt.
És még nem is tudta, hogy mit tartogat neki az este..