Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

34.

Harry

A göndör hajú fiú lihegve lépett el a mikrofon állványtól, félkézzel beletúrva izzadt, göndör tincseibe. Lehunyt szemekkel sóhajtott, arcát a plafon felé fordítva, hogy egy kis levegőhöz jusson, miután kifulladt több, mint tíz dal eléneklése után.
Három nap múlva lesz az első élő teltházas koncertje, és már azon gondolkozott, hogy fog ennyi ember beférni Tom klubjába? A hely nem volt kicsi, bár a Wembley stadionhoz képest egy lepukkant, olcsó kis kocsmának számított.
Egy fajta izgatottság árasztotta el bensőjét, amint arra gondolt, hetek, sőt napok választják el attól, hogy a világ leghíresebb stadionjaiban játszhasson.
-Szép volt srácok!-hallotta Niall hangját, aki az ideiglenes színpad mellett állva figyelt, és gondoskodott arról, hogy minden flottul menjen. Bár Harry örült volna, ha a fiú nincs ott és nem köt bele minden apróságba, mint például a basszus gitárosa frizurájába. De bekellett látnia, hogy inkább Niall, mint az idegbajos Richard, aki sokkal jobb felcseszi az agyát, pusztán egy pillantásával eltudja érni, hogy Harry kifusson a világból.
-Fél óra szünet, azután újra elpróbálunk mindent!-kiáltotta, fülén lévő hordozható telefonját megigazítva, szokásos fekete mappáját piros ing fedte mellkasának szorítva. -lehetőleg mindenki vegye figyelembe a tényt, hogy nem azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk! Tehát mindenki itt lesz időben, vagy mindnyájan repültök! Fél óra emberek, ismétlem..Carl, te mégis mi a frászt művelsz azzal a lámpával?!
A rendező pólót viselő, nagydarab, kreol bőrű férfi felvont szemöldökkel állt meg Niall előtt, aki mutogatva magyarázta el, hogy mit hova kell rakniuk helyesen, merre, mikor és hogyan. Harry látta, ahogyan a Carl-nak nevezett magas férfi nyakán kidagad egy ér, és már lelki szemei látta, ahogyan Niall eszméletlenül fekszik a padlón.
-Styles!-Mitch fehér pólója aljával megtörölte izzadt homlokát, majd leguggolt, hogy egy szintben lehessen a színpadon ülő Harry-vel.-nem jössz?
-Hova?-ráncolta szemöldökét a fiatal, bontatlan ásványvizes üvege kupakjával játszva.
-Bárhová, ahol nincs ez a seggfej..-morogta, majd kedvesen elmosolyodott-gondoltuk leugrunk az egyik sarki gyorsbüfébe, nincs kedved jönni?
Harry magára erőltetett egy halvány mosolyt.
-Most nincs sok kedvem menni-rázta meg a fejét.-még..még meg kell keresnem Liam-et, aztán beszélnem kell Paul-lal..és igen..
Mitch megértően megpaskolta barátja vállát, majd sóhajtva felegyenesedett.
-Rendben-biccentett.-de ha mégis...
-Nem, most nem-szakította félbe Harry, azután gyorsan elmosolyodott, ne tűnjön olyan nyersnek.-köszönöm.
Mitch nem felelt, sarkon fordult, hogy aztán a zenekar többi tagjával elinduljanak a kijárat felé hangosan tervezgetve az elfogyasztani kívánt menüt, amit majd rendelni fognak.
Harry újabb mély sóhajtást hallatott, mielőtt még hátravetette volna magát a színpadon. Lehunyt szemekkel pihengetett és próbálta kizárni a körülötte kialakult káoszt, amelyet közelgő koncertjei, turnéja okozott. Már most elfáradt, legszívesebben kirohant volna a parkolóba egyenesen az autójához, hogy aztán gázt adva maga mögött hagyja ezt az egészet. Napok óta nem aludt normálisan, azt érezte, hogy egyre nehezebben koncentrál, ingerült, fáradt és a legrosszabb az egészben az idegesség volt, amely lassan beleitta magát az összes porcikájába.
Félt, mert nem tudta, hogy mire számíthat az első élő koncertjén, amin több ezrek vesznek részt csak azért, hogy láthatsák őt. Mi lesz ha leég mindenki előtt? Mit gondolnak majd róla? Mit fog csinálni akkor?
-Nem gondolod, hogy elég rossz hely az alvásra?
Harry morogva emelte fel fejét és pillantotta meg a színpad előtt Briana-t. A barna hajú lány Harry egyik nagyméretű, rózsaszín koncert pulóverét viselte, haját kócos lófarokba kötötte. A szín, amely mindig olyan jól állt neki, most egészen sápadtá varázsolta a lány ábrázatát. Briana fáradt, kimerült volt, emiatt pedig Harry borzalmasan érezte magát.
-Mivel mostanában nem fogok haza jutni, valamiféle helyet kell keresnem-morogta a fiú, miközben lassan ülésébe küzdötte magát.
Briana fejét rázva mosolyodott el, hátrébb lépve, amikor a göndör hajú fiatal úgy döntött, hogy leugrik az emelvényről. Harry hajába túrva egyenesedett ki és állt meg a lány előtt.
-Liam?-indult el a fiú, melegítő nadrágja zsebéből előhalászva egy csomag rágót, amelyből kettőt azonnal a szájába dobott, majd a lány felé nyújtotta a többit.
-Végzett az edzéssel, csak nem akart zavarni, úgyhogy az öltözőben van-felelte Briana, zsebébe süllyesztve a kapott rágógumis csomagot, miután nagy nehezen ki vett egy szemet.
A lány, hatalmas kék szemeit a fiúra emelte, aki némán sétált mellette  mélyen a gondolataiba merülve. Briana sóhajtva nyúlt ki Harry karjáért és rántotta vissza a fiút.
-Mi a..?-lepődött meg göndör hajú, amikor a lány a falnak taszította őt és állt meg közvetlenül előtte, karjait szorosan keresztezve mellkasán. -Ugye nem most akarod bevallani nekem, hogy valójában titkon szerelmes vagy belém, és megerőszakolnál az első falnál? Hidd el Bri, szép lány vagy, de nem fog fel állni rád és...
-Oh, kussolj már!-Briana ökölbe szorított kezével ütött a fiú vállába, aki fájdalmasan szisszenve kapott a területhez.-Különben is, ha megakartalak volna erőszakolni, hidd el nem egy nyilvános folyosón álldogálnánk mindketten!-mutatott a sarkon ácsorgó két hatalmas alakra, akik fekete rendező feliratú pólót viseltek.
-Pszichopata vagy-vont vállat, és mielőtt Briana felháborodhatott volna, sóhajtva döntötte fejét a háta mögötti falnak, féloldalas mosollyal nézve le a barna hajú lányra.-ha nem szexelni akarsz, akkor mégis miért nem folytatjuk utunkat az öltözőbe, a mi kis drága Liam barátunkhoz?
-Hogy vagy?-kérdezte a lány váratlanul, aggódalmas arckifejezéssel illetve a göndör hajút.
Hogyan érezte magát?
-Elfáradtam-felelte a fiú. Briana szemöldökeit felhúzva figyelte, ahogyan Harry lassan lecsúszik a fal mentén, tetovált kezeit felhúzott combjaira helyezve.
-Bővebben?-tárta szét karjait a lány. Sóhajtva nézett körül, végül hatalmas merch-ét megigazítva magán, hogy ne látszódjon ki semmilye foglalt helyet közvetlenül Harry előtt.
-Belefáradtam, hogy mindenki elvár tőlem valamit, és közben elég rendesen leszarják azt, amit én akarok-morogta a fiú, ujjaival láthatatlan szöszöket szedegetve le fekete melegítőjéről.
-És mit akarsz?
Harry fájdalmas, halk kuncogást hallatott.
-Louis-t, akarom Bri-mondta, mélyen a lány kék szemeibe nézve.-vissza akarom őt kapni.
Négy nap telt el azóta, hogy elváltak egymástól. Négy napja, hogy ők olyan hosszú idő után, de végre eltöltöttek egy közös, csodálatos éjszakát, amelyben Harry-nek már rég nem volt része. Hiányzott neki az ő kis apró angyalkája, akit egész éjjel a karjaiban tartott és egy pillanatra sem engedett el. Úgy vigyázott rá, mint régen, úgy szorította, védelmezte mint egy teljes évvel ezelőtt. Harry szíve fájt, amiért otthagyta Louis-t, de úgy érezte, hogy az idősebbiknek idő kell, hogy eméssze a dolgokat. Most, hogy a göndör hajú olyan hirtelen lépett be az életébe és hozott magával egy csomó problémát, Louis-nak nem lehetett könnyű. A mindennapos félelem, hogy megrohamozhatják őt bármely percben, vagy arcát viszonláthatja az internetet, a címlapokon..elég nehéz. Azt akarja, hogy Louis lelkileg elég stabil legyen ahhoz, hogy önálló döntéseket hozhasson az életében. Harry pedig..harcolni fog érte bármi áron.
-Akkor..miért nem cselekszel?
-Mert az én helyzetem nem olyan könnyű, Bri.
-Mert?-értetlenkedett a lány.
-Mert nem akarom, hogy szétszaggassa őt mindenki. Bántsák, zaklassák és megnehezítsék az életét. Nem élném túl, ha valami baja esne annak, akit mindennél jobban szeretek..-rázta a fejét. Nem is mert azokra a csúnya kommentekre gondolni, amiket angyalkája kapott néhány rossz májú rajongótól.
-De te ott lennél neki.
-Néha én sem vagyok elég..
-Neki igen. Neki te jelented a világot Harry-szorította meg a fiú térdét.-bízik benned, akármekkora hülyeséget is csináltál régen ő nem szűnt meg szeretni és bízni benned. Louis-nak még mindig te vagy a páncélos lovag béna frizurával, és borzalmas humorral.
-Utállak Bri.-közölte a fiú szemrebbenés nélkül. Briana szemét forgatta, mire Harry elnevette magát, majd előre hajolt és szorosan magához ölelte a vékony lányt, aki a nehéz időkben a legnagyobb támaszt nyújtotta neki.
-Én is utállak Styles-suttogta a lány. Szélesen elvigyorodott, amikor Harry oldalába bökve, a fiú felsikkantott majd húzodott arrébb nyöszörögve.
-Oh, baszki!-csapta homlokon magát a lány. Gyorsan feltápászkodott, majd két kézzel felrángatta a még földön ülő énekest.-el is felejtettem!
-Mi? Mit?-Harry értetlenül elfintorodott.-Hova megyünk?
Briana nem válaszolt, helyette gyorsabban, szinte már futva rángatta őt az ideiglenes öltözőjük felé.
Amint beléptek, Harry nem tudta, hogy sírjon, nevessen, esetleg mindkettő.
Elkerekedett szemekkel állt az ajtóban, miközben a fekete, L alakú kanapén heverő Liam-et nézte, aki érkezésükre lerakta a kezében tartott mobilját.
-Ne! Ne merészelj, bármit is monda..uhh..-Liam saját magát szakítva félbe, fájdalmasan szisszenve kapott orrához.
-Veled, meg mégis mi az Isten történt?-szólalt meg Harry kikerülve Briana-t, és ült le a smink asztalhoz, továbbra is Liam-et figyelve. A barna szemű fiú orrát sínbe helyezték, de még így is tökéletesen látható volt a körülötte megduzzadt, véraláfutásos, lila bőr.
-Csak egy kis baleset-sziszegte a fiú feljebb csúszva a heverőn.
-Oh, de még milyen baleset!-röhögött fel Briana, Harry mellé sétálva.
-Mi van? Elestél? Megvertek, vagy mi van?!
-Semmi csak..az edzésen, kicsit erősebbet ütött az egyik tanuló..de az orvos szerint két hét és jobban leszek-vont vállat.
-Kiket tanítottál? Valami vadállatokat? Birkózókat?
-A fenéket-horkant fel Briana, majd vigyorogva biccentett a durcásan csücsörítő Liam irányába.-tíz éveseket. Méghozzá egy tíz éves kislányt, rózsaszín tütüben!
-Te most szórakozol, ugye?-hüldezett Harry.
Liam másodpercekig bámult maga elé, végül fejét megrázva kapott fel egy párnát és dobta a folyamatosan nevető páros felé.
-Kussoljatok! Ez a munkámhoz tartozik.
-Hogy elver egy tíz éves?-törölte meg a nevetéstől könnyes szemeit a göndör hajú fiú.
-Nem járt még le a szünetetek? Miért vagytok még itt és nem a színpadon?!-fújtatott a barna szemű.
Harry vállat vont.
-Nem nagyon érdekel-mondta, miközben helyet foglalt a Liam-mel szemben lévő fotelben, lábait az előtte lévő dohányzó asztalra helyezve. -És különben is..éhes vagyok! Bri..?-nézett fel a lányra, aki már javában tárcsázta a másik kezében szórólapról az egyik gyorsétterem számát.
-Rajta vagyok!
-Kínai?
-Mi más?
Harry biccentett, majd ismét vigyorogva fordult Liam felé.
-Ne merészelj nevetni!-tette fel figyelmeztetően a mutatóujját. De elkésett, Harry-ből automatikusan tört ki a kacagás.
*
-Csak hallgas meg Harry!
-Nem foglak, úgyhogy felesleges itt lenned! Az ajtó kurvára arra van, drága nővérem-Harry negédes mosollyal arcán, mutatott lakásának bejárati ajtaja irányába miközben félkézzel nővére hátán taszított egyet.
A fiatal énekesnek nem volt kedve végig hallgatni testvére butaságait, pláne nem azok után, ahogy bánt vele múltkor. Harry utálta a pillanatot, amikor kulcsot adott nővérének, hogy bármikor bejuthasson a lakásába gond nélkül.
Egy borzalmasan hosszú nap után, csak leakart feküdni, és kipihenni magát, főleg, hogy a próba után Richard egy kisebb megbeszélést hívott össze, ami egészen hét óráig elhúzodott.
Harry hullafáradtan, fél kilenckor érte haza arra, hogy Gemma a kedvenc whiskey-ét fogyasztja, kényelembe helyezve magát a nappali egyik kényelmes fotelében. Ahelyett, hogy kedves szavakkal fogadta volna öccsét, inkább folytatta szokásos piszkálódását, amit Harry nem tűrt el. Főleg nem a saját lakásában. Így hát öt hosszú perc után, Gemmát sikeresen rángatta fel a kanapéról és tuszkolta a bejárati ajtó irányába. Kint a Styles család hűséges, söföre várt a lányra, úgyhogy Harry nem tartott attól, hogy ittas nővére balesetet szenved a csúszós londoni utcákon.
-Ne rángass!-szabadította ki magát öccse szorítása alól, majd nagy lendülettel ismét szembe fordult vele.-Hinned kell nekem!
-Te tényleg ennyire ostoba vagy? Mégis hogy hihetnék, amikor részeg vagy és a világ legostobább dolgait hordod nekem össze?
-Nem vagyok részeg Harry-rázta a fejét, komoly arckifejezése, amellyel a fiatalabbikat illette tényleg elég meggyőző volt.-eléggé józan vagyok és tudom mit hordok össze.
-Nem nem tudod-nevetett fel kínosan a fiú, majd idegesen emelkedett nővére fölé.-hogy hazudhatsz ekkorát?
-Nem hazudtam!
-De igen!
-Nem! A fene essen belé Harry-túrt bele kócos szanaszét álló hajába.
-Ha lenne egy gyerekem hidd el, tudnék róla!-bökte mellkason magát. -hiszen én csináltam!
-De nem tudsz róla, mert Louis nem akarja elmondani, hogy Darcy a te lányod! Tőled van!
Harry elhallgatott. Másodpercekig, némán bámult nővérére, kinek arca az idegességtől vörös színben pompázott. Végül a fiú elröhögte magát.
-Na jó, tényleg sokat ittál-rázta meg fejét. Erősen ragadta meg nővére farmerkabát fedte karját és rángatta a hatalmas tölgyfaajtó felé.
-Harry!-sipította a lány, amikor Harry szemrebbenés nélkül lökte ki a szabadba.
-Nem!-emelte fel ujját.-többé ne merészelj csak úgy ide jönni és ilyen lehetetlenségelet összehordani. Melegek vagyunk. Férfiak. Mégis hogy lehetne gyerekünk?
-Lehet.
-Nem, Gemma nem lehet és ismétlem ha valamilyen baromság folytán, Louis mégis terhes lett volna..hidd el tudnék róla. Most pedig-ragadta meg a kilincset. -jó éjszakát Gemma.-azzal nővére arcába csapta az ajtót.

Harry fáradtan dörzsölte meg arcát.
Túl sok.
Mi a franc van a körülötte lévő emberekkel?
Mindenki meghülyül?
És bár számtalanszor eljátszott a gondolattal, hogy Darcy az ő és Louis kislánya, mégis tudta, hogy ez lehetetlen. Louis nem képes gyereket szülni, mert nem nő. Ezt mindenki tudja!
Csoszogva sétált a hosszú lépcsősor irányába, éppen lefekvéshez készülődve. Hosszú napja volt, teljesen kikészült, és úgy gondolta, hogy az elalváshoz egy bögre kellett a kedvenc teájából.
Az idő éjfélhez közeledett lassan, szemei majd leragadtak és amikor már majdnem rálépett az első lépcsőfokra, amikor ajtócsengő fájdalmas zaja akadályozta meg őt a mozdulatban.
-Ezt nem hiszem el!-kiáltotta hangosan, idegesen vágva le a langyos teát az egyik komód tetejére.
-Bárki is, az kurvára örülnék ha nem...-amint feltépte az ajtót, szavai azonnal semmifé foszlottak, amint megpillantotta a küszöbön álldogálót.
-Angyalom?