Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

35.

Harry

-Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre angyalom-szólt Harry halkan, közelebb sétálva a konyhapulton helyet foglaló Louis irányába.
Az idősebb fiú némán lóbálta szürke zokni fedte lábfejét, apró tenyerei között egy narancslével téli üvegpoharat tartva, melybe csupán egyszer ivott bele ott tartózkodása alatt. Amióta Harry beengedte szerelmét a tulajdon házába, amit fogalma sincs hogyan talált meg az idősebbik fiú, azóta Louis egy halk "szián" kívül nem mondott egy szót sem. A göndör hajú beinvitálta őt, hagyta, hogy kényelembe helyezze magát a pulton, míg ő a hűtőnél tevékenykedett. Harry, tetovált karjait mezítelen mellkasa előtt keresztezve állt nem törődve azzal, hogy csupasz lábfejei lassan odafagynak a cement laphoz. Csupán egy alváshoz viselt melegítő alsót viselt, melyet néhány apróbb lyuk díszített. Göndör haja egy merő káosz volt és nem értette, hogy évekkel ezelőtt hogyan tudta elviselni vállig érő tincseit, amikor rövid frizurájával is éppen elég gondja volt.
Talán azért nem vágatta le régen, mert Louis imádta aprócska ujjai köré tekerni a göndör tincseket. Imádott beletúrni, húzogatni és néha még szagolgatta is, mert szerette Harry samponjának illatát. A két férfi térdei összeütköztek, amikor a fiatalabb úgy döntött közelebb araszol szótlan szerelméhez, aki fejét lehajtva valószínűleg a vörös márvány cement lapot tanulmányozta szemeivel. Harry féloldalas mosollyal arcán emelte fel Louis állát, elérve, hogy az úgy szeretetett kék szempár találkozhasson tulajdon zöldjeivel.
Az idősebb hatalmas, tengerkék íriszei fáradtságtól csillogtak. Bőrszíne kissé sápadt sárgás árnyalatot vett fel. Szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, minek látványa Harry mosolyát azonnal eltüntette arcáról. Zöld szemeit aggódalmasan járatta végig a szeretett arcon, amely már távol sem volt olyan, mint régen. Louis kerek profilja már sehol sem volt, mosolyát már nem látta őszintének. Helyét átvette egy fáradt, szürke alak, kinek éles arccsontja majd átszúrta a bőrét. A göndör hajú meleg tenyerei közé fogta szerelme orcaláit tekintetét egy pillanatra sem véve le róla. Louis szemeit lehunyva döntötte arcát a fiú bőrének élvezve a meleg érintést, valamint a göndör hajú ujjainak cirogatását. 
-Fáradt vagy angyalom?-suttogta, hüvelykujjával finoman végig cirogatva Louis alsó ajkát. A kék szemű fiú némán bólintott. Szemeit továbbra is lehunyva tartotta, miközben óvatosan elrántotta fejét a göndör hajú fogásából. Az idősebbik homlokát Harry meztelen mellkasán döntötte, apró, vékony, pulóver fedte karjait a göndör nyaka köré fonta, miután letette maga mellé a narancslevet tartalmazó üvegpoharat. Harry halkan kuncogva hajolt le, arcát Louis nyakába fúrva, kezét az idősebbik hátára simította, miközben nagyokat szippantott szerelme szokásosan bódító illatából. A fűszeres virágillat, amely most hintőporral valamint citrommal keveredett, de Harry-t egyáltalán nem zavarta az aprócska furcsaság, hiszen még mindig az ő kis szerelmét tartotta karjai között.
-Szeretnél ma nálam aludni?-suttogta közvetlenül Louis fülébe, tenyerével szerelme hátát simogatva. Az alacsonyabbik fiú látványosan megborzongott, majd fülét védve, gyerekesen elrántotta fejét Harry ajkai elől, viszont arcát erősebben nyomta a kemény mellkasnak.
-Lou-sóhajtotta a göndör-mit sze...
-Szeretnék-vágott közbe Louis. Hangja csupán elfojtott motyogás volt, Harry mégis tisztán értette, de azért szerette volna, ha az ő angyalkája végre többet beszél néhány szónál.
-Mit szeretnél, hmm?-hajolt le, apró puszit nyomva szerelme homlokára, hosszú, gyűrűk fedte ujjait összefűzte Louis apró ujjaival, miközben fejét lehajtotta, elérve, hogy egy szinten lehessenek.-Ha nem mondod, akkor nem fogom tudni és akkor kénytelen leszek elküldeni téged, angyalom. És akkor feleslegesnek bizonyult az ide vezető utad.
Louis ijedten kapta fel fejét Harry mellkasáról és nézett rémülettől csillogó szemekkel a fiatalabbik fiúra, kinek ajkai széles, játékos vigyorba húzódtak.
-Mi a baj, Louis?-suttogta, kezeit a kisebb derekára csúsztatta és húzta közelebb magához az idősebbet nem törődve azzal a ténnyel, hogy szerelmét lassan leszedi a konyhapultról. -talán van valami kifogásod? Nincs aki hazavigyen? Szólhatok az egyik sofőrömnek, ha szeretnéd.
Louis alsó ajkai lebiggyedtek, szemeiből kibuggyantak az első könnycseppek, ahogyan fejét lehajtva bámulta ölét, miközben idegesen tördelte vörösre színeződött, vékony ujjait.
Harry azonnal megbánta szavait, amint meghallotta az ő egyetlen szerelme keserves szipogását. Megígérte magának, hogy sosem bántja meg Louis-t és sosem szeretné újra könnyezni látni azt a csodálatos kék szempárt, amiért mindennap felkel már évek óta.
-Nem úgy értettem, édesem!-motyogta Louis nyakába hajolva, miután felkapta a kisebbet a pultról és ölelte magához szorosan. A barna hajú fiú, karjait összekulcsolta Harry nyakán, lábait keresztezte a vékony derékon, amint a fiatalabb megindult vele az emelet irányába, valószínűleg a hálószobába.
Harry örült neki, amiért ilyen hosszú nap után, majdnem éjjeli egy órához közeledve még ép elmével rendelkezett. Így, amikor berúgta jobb lábával a barnára festett szobája ajtaját Louis-t nem ejtette le, sőt szorosabban is ölelte magához a még mindig halkan síró fiút.
A göndör hajú szobája általában mindig tiszta volt. Egyetlen koszos ruhadarab, ott felejtett koszos pohár sem volt, hiszen ömaga gyűlölte a rendetlenséget. Nem volt állandó takarítónője, csak ritka alalmakkor hívta Martha-t, hogy rakja rendbe az egész lakást, mert most nincs ideje.
És most nem lett volna hiba felhívni az asszonyt. Miután vállával sikerült felkapcsolnia a villanyt szeme elé került a szobában uralkodó, hatalmas káosz, amit órákkal ezelőtt hagyott maga után.
Ledobált törölköző, fotelben hagyott ruhadarabok, koszos póló a fehér szőnyegen, üres borospohár és boros üveg az éjjeli szekrényen. Harry összeszorított szájjal igyekezetett nem arra gondolni, hogy mennyire undorító a szobája és egyáltalán nem ilyennek kéne lennie, amikor Louis itt van nála.
-Ne haragudj rám, angyalom! Sosem küldenélek el, érted? Mindig szeretném, hogy velem légy-mondta az immáron ölében ülő szerelmének, aki arcát erősen fúrta Harry nyakába, nem engedve a fiatalabbnak, hogy egy pillanatra is, de elengedje. A göndör hajú fiú az ágy szélén ült, miközben angyalkáját ringatta a karjában, apró puszikat szórva Louis izzadságtól nedves halántékára. A zöld szeműt egyáltalán nem érdekelte a tény, hogy mezítelen mellkasát összekönnyezték és a tény sem, miszerint Louis nem engedi őt levegőhöz jutni.
-A világom összeomlana újra, ha eltünnél-suttogta a göndör hajú.-életem legrosszabb egy éve volt, és a világ leghülyébb embere lennék, ha most elküldenélek. Túlságosan is önző vagyok, és túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy én valaha eleresszelek, Louis. Remélem, érted-motyogta, apró puszit nyomva Louis nyakára.
Az idősebbik válasza csupán egy reszketeg sóhaj, és egy jóval erősebb szorítás volt.
Harry szemeit lehunyva elmosolyodott.
*
A göndör hajú most már alig látott a fáradtságtól, amikor hajnali két órakor kisétált a fürdőszobából. Csupán egy fekete boxert viselt, amely azonnal felkeltette az ágyban nyakig betakarózott Louis figyelmét, aki csillogó szemekkel lesett ki a lepedő alól. Harry szórakozott vigyorral arcán rázta meg a fejét, miután a kezében tartott szürke törölközőt a foteljére dobta és sétált az ágya irányába, hogy végre álomra hajthassa fejét. Végre elaludhasson a férfi mellett, aki a világot jelentette számára.
A másik takaró párját nyöszörögve rángatta fel magára, majd fordult oldalra. Louis már másodpercek óta őt bámulta, de amint Harry rajta kapta őt, azonnal elvörösödött.
A zöld szemű fiú egy pillanatig sem hezitált, amikor úgy döntött a csupasz mellkasára húzza Louis-t.
-Sokkal jobb-morogta a fiatalabb szemeit alváshoz készen behunyva. Csontja szinte már sajogtak, feje pedig fájt az alváshiánytól, de most, hogy Louis itt volt ő mégsem tudott nyugodtan elaludni. Félt, mert mi lesz, ha már nem tartja karjai között az ő gyönyörűségét? Mi lesz ha ismét elmegy és soha többé nem látja?
-Látni akartalak.
Harry szemei azonnal kipattantak, értetlenül ráncolva homlokát nézett le a mellkasán fekvőre.
-Tessék?
Louis, apró ujjai libabőrt váltottak ki a fiatalabbikból, ahogyan ujjaival simogatni kezdte Harry pillangó alakú tetoválását, amely szintén angyalkája kedvence volt. A kék szemű fiú vékony ajkait egymásnak préselve nézett fel Harry-re, végül halk sóhaj hagyta el torkát, kezével megtámaszkodott Harry mellkasán úgy nyomta fel magát.
-Csak..csak idegesített, h..hogy megígérted keresni fogsz, de..de nem..nem tetted-motyogta szomorúan.-és csak arra tudtam gondolni mit csinálsz vagy mit nem csinálsz..de nem velem vagy én pedig veled szerettem volna lenni, úgyhogy megkértem Liam-et árulja el, hol laksz...de ne haragudj rám, kérlek! Ha idő kell rendben vagy ha nem aka...
És Harry-nek ennyi kellett, ahhoz, hogy lehúzza magához Louis-t, ajkaikat pedig erősen passzírozza egymáshoz. Harry szorosan ölelte magához a kisebb fiút, miközben szájuk lekisebb milliméterét is megismertették a másikkal így évek után is. A zöld szemű pedig egyszerűen boldog volt, amiért az ő kis gyönyörűségét csókolhatta.
-Mindig elhallgattatsz-Louis ajkait játékosan biggyesztette le, amikor kifulladva elváltak egymástól.
-Mert lehet, hogy keveset beszélsz, de ha egyszer elkezded sosem áll be az a szép kis szád, angyalom-kuncogta Harry, ujjait szerelme kócos hajába fűzve.
-Talán nem szereted a hangom.
-A mindenem a hangod-puszilta meg a száját.-és a szemed, az orrod, a füled, a hajad..mindenedet szeretem-nézett mélyen azokba a csodálatosan kék szemekbe.
Louis halkan nevette el magát fejét Harry mellkasára fektetve.
-Reggel is így fogod gondolni?-szólalt meg egy kis idő után, miután Harry leoltotta az éjjeli szekrényen lévő kislámpát és szorosan átölelte szerelmét.
-Halálom után is így fogom gondolni-motyogta félálomban a göndör hajú fiú...

Csak két rész és olyan bombát dobok le, hogy csak na.

Amúgy elnézést hogy ennnyire nagyon ritkán vagyok de:
1.egyszer elromlott a telom, az uj telefon pedig szokatlan volt, de mar visszakaptam az en kis dragam.
2. A vegzos let kifaraszt, és MA IS gyakorlaton voltam:):):)

Amúgy a Taken, meg a Back For You, meg a Something Great miért olyan alábecsült dalok?? En ugy szeretem oket baszki :O