Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

23.

Harry

-Van fogalmad arról, hogy mégis mekkora bajba keverted saját magad?! Az egész média rajtad csámcsog!-Richard vörös arccal üvöltözött az irodájában, kezével a mappáit csapkodva hatalmas asztalán, tevékenységével még nagyobb rendetlenséget okozva a bútoron.-Hogy lehetsz ennyire óvatlan és ostoba? Alapszabály, ha fotósok is vannak a rajongók mellett, akkor nem mész ki! Biztonságival is elég veszélyes dolog, nem hogy egyedül!
Harry legszívesebben lelökte volna Niall laptopját a konyha asztalról és kíméletlenül rálépett volna, csak ne hallgassa tovább Richard idegesítő okítását. A férfi a másik oldalán tartózkodott London városának, így csak videóhívás formájában tudott bejelentkezni, de ez épp elég volt Harry-nek.
Niall hotel szobájában voltak. Liam, Paul, Mark, Niall és drága főnöke társaságában. Amint megérkeztek hotelhez, mindannyian kaptak egy-egy szobát, kivéve Louis-t, mert Harry ragaszkodott, hogy a fiú mellette maradjon. Recepciós pultnál kialakult egy kisebb vita, ugyanis a nő, aki várta őket, nem torelálta, a négy hatalmas biztonságiőrt, akik elmondása szerint megijesztik a vendégeket. Harry konkrétan ráüvöltött a nőre, hogy őt egy vendég sem érdekli ez vészhelyzet eset és ha így viselkedik velük, akkor meg sem érdemli azt a hatalmas pénzösszeget, amelyet a titoktartásért cserébe utalni fognak neki. Természetesen a házsártos, ötvenes éveiben járó nő, borzalmasan szoros kontyba tűzött szőke hajjal és elkenődött vörös rúzsával papír vékonyságú ajkain összeszedte méltósága utolsó darabjait. Kihúzta magát, és kapzsi mosollyal az arcán üdvözölte őket, kicsivel később át is adta a kisebb lakosztályokhoz tartozó ajtó kulcsait.
Harry-nek egyáltalán nem tetszett, hogy megszeppent szerelmét magára kellett hagynia, miután bekísérte őt a szobájukba és megígérte neki, hogy hamarosan visszajön hozzá. De nem tetszése ellenére muszáj volt résztvennie a rögtönzött megbeszélésen. Ha az kellett szerelme védelméhez, hogy végig hallgassa idegesítő főnökét, valamint hűséges csatlósát Niall-t, lehetséges megoldásokat keresve, akkor ez a legkevesebb.
-Mellesleg ki ez a fiú?!-kérdezte Richard olyan hansúllyal, ami Harry-nek egyáltalán nem tetszett.
Combjaira helyezett kezei azonnal ökölbe szorultak, állkapcsa megfeszült, ahogy a férfit nézte a képernyőn keresztül, akinek arcán az undor keveredett valamiféle ismeretlen érzelemmel. Liam, ujjaival határozottan megszorította a bárszéken ülő fiú, fehér pólóval fedett vállát.
-Egy barát-hazudta.
Richard felhorkant.
-Barát?! Mégis miféle barát az, akit úgy ölelsz magadhoz, mint valami kisgyereket?! Mégis milyen haver az, akivel egymás kezét fogjátok?! Ne nézz már hülyének Styles, mégis mit gondolsz mennyire vagyok hülye?!-kiáltotta a férfi teljesen kikelve magából. -Mindenkinek szemet szúrt, a ti kis testi kapcsolatotok, mint már mondtam az a rohadt média rátok van szállva! Az összes internetes oldal tele van veletek! Nemsokára az összes rohadt szennylap és híradó is csak rajtatok fog csámcsogni.
-Ahelyett, hogy itt üvöltözöl, mint valami elmebajos, inkább mondhatnád a továbbiakat..-morogta Paul a pult legszélén ülve, szemeit unottan a plafonra emelve.
Richard ujjait idegesen a halántékára szorította és vett egy mély lélegzetet egymás után kétszer. Kezeit lassan összekulcsolta az asztalán maga előtt, majd lassan ismét a kamerába nézett, egyenesen Harry-re.
-Próbálok egy kis rendet teremteni, bár nem sikerül nagyon, mégis megpróbálok néhány emberemet mozgosítani. Kitalálok valami szorit, ami nem annyira átlátszó és még hihető is, bár mivel nyílt tény, hogy nemcsak a lányok felé kacsintgatsz ez nem lesz egyszerű..mindegy! Elhihetjük mindenkivel és talán nem akad ki a félvilág, de nem látok rá sok esélyt. A drága jöttment barátod neve többé már ne...-Harry idegesen fújtatva nézett fel.
-Ne beszélj így róla!-kiáltotta felpattanva a bárszékről, ahol eddig helyet foglalt. Richard elkerekedett szemekkel nézett vissza a fiúra, de ajkain még mindig ott látszott idegesítő, gúnyos vigyora. -Kurvára ne merészelj így beszélni Louis-ról! Azt sem érdemled meg, hogy egyáltalán ki mond a nevét!
-Harry!-kiáltotta Niall felháborodottan. A szobában ő volt az egyetlen, akit kicsit is érdekelt a hangnem, amelyet Harry engedélyezett főnökével szemben a többiek szépen szólva, leszarták Richard reakcióját.
Mielőtt még Harry olyat mondott volna hirtelen haragjában elvágva ezzel teljes karrierje alakulását, Liam még időben elkapta a zöldszemű férfi karját és maga után húzva kivezette őt a folyosóra.
A hosszú folyosó falait fehérre mázolták, aranyozott szélű virágos tapétákkal, valamint hatalmas és csúnya csillárok lógtak alá a plafonról. Az ajtók vajszíne Harry-t azokra a kórház ajtókra emlékeztették, ahová rendszerint tilos volt a bejárás. Nem volt a legfényesebb hotel, mégis kényelmes és barátságos volt a maga módján.
-Te megőrültél?!-lökte meg Liam, aminek következtében Harry háta a falnak csapódott. Bosszúsan nézett barátja barna szemeibe mégsem cselekedett, csupán hallgatott.-Egy szavába kerül és kirúg! Érted, haver? Kurvára kibasz, ha nem viselkedsz.
-Mit kellett volna tennem? Hallgassam végig, ahogy Louis-t szidja, aki mellesleg kurvára nem tehet semmiről?!-szemöldökeit felhúzva kerülte ki Liam-et, és állt meg a folyosó közepén a szintén borzalmasan ronda, vörös bársonyszőnyegen. -Ez az, amit senkinek sem fogok hagyni, tudod jól!
Liam sóhajtva dörzsölte meg szemeit hüvelyk,-és mutatóujjával. Fáradtan nézett fel Harry-re, ajkaira halvány mosolyt varázsolva, miközben fejét rázta.
-Tudom, de akkor sem kiabálhatsz ezzel az állattal.
-Leszarom-morogta a göndör gúnyos nevetést hallatva. -Majd Niall elsimítja a dolgokat, hiszen azért van.
Liam fejét csóválva kuncogott.
-Szemét vagy haver.
Harry csak vállat vont, kezeit nadrágja zsebeibe süllyesztve.
-Figyelj,-kezdte Liam, mire Harry automatikusan megfordult, kíváncsian várva a fiú mondandóját. - te inkább most menj fel Louis-hoz. Szüksége van rád, ne hagyd egyedül. Most ne.
Harry bólintott.
-És te? Te nem pihensz le?
Liam megrázta a fejét.
-Én visszamegyek és végig hallgatom ezt a szart. Után megbeszéltem a fiúkkal, hogy végre rágyújtunk valahol, ahol remélhetőleg senki sem lát. Aztán ha lesz erőm, felmegyek beszámolni mindenről-mondta.
Harry nem szólt, és már indult is volna, de félúton a lift felé megtorpant.
-Liam?
-Hm?-fordult vissza a barna szemű.
-Köszönöm, hogy vagy-mondta Harry komolyan.
Liam nem felelt. Elmosolyodott, majd egy bólintás kíséretében visszasétált a szobába.

Harry szíve, akárhányszor látta, vagy találkozott Louis-val automatikusan eszelős tempóra váltott a fiú közelében. Olyankor nagyon izzadt a tenyere, rossz szokásához híven ajkait rágcsálta, véresre harapdálva az érzékeny területet. Mégis minden izgatottsága ellenére, mindig várta, hogy lássa egyetlen szerelmét. Ez most sem volt másképpen.
Közös, jelenlegi szobájukba belépve Harry-t szokatlan csönd fogadta. Már azt hitte, hogy Louis eltűnt valahová, de aztán megpillantotta az idősebbet. Louis az ágy melletti, barna bőrfotelben heverészett és aludt.
Harry óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, majd lábujjhegyen óvatosan megközelítette édesen szunyókáló szerelmét. Borzalmasan kimerülhetett. A nap megpróbáltatásai kikészítették őt, az izgalom a sírás, a tömeg, a paparazzik teljesen leszívták az összes energiáját.
Louis, pulóvere kapucniját fejére húzva, kezeit mellkasához szorítva, lábait testéhez felhúzva szuszogott. Harry imádta nézni amikor aludt, és sokszor bújt már mellé, hogy együtt aludjanak.
-Gyere, Kicsim-suttogta a zöldszemű, majd óvatosan, nehogy felébressze szerelmét ölbe kapta, hogy az ágyhoz sétálhasson vele.
Louis hangosan szuszogva fordult oldalra, miután Harry betakarta az ágy végébe hajtogatott fehér lepedővel.
Harry sóhajtva nézett le szerelme arcára, akinek sápadt ábrázata és a szeme alatt lévő karikái, valamint beesett arca megrémisztették őt. Louis nem volt rendben. Louis nem volt már a régi. Betegesen sovány és a lelkiállapota sincs rendben.
Louis nem volt jól.
-Kicsikém..-suttogta Harry, miközben szerelme hátát simogatta.
Tönkre tette ezt a fiút.

ESKÜSZÖM, HOGY A KÖVETKEZŐ RÉSZ TÉNYLEG HOSSZABB LESZ NA. ❤