Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

31.rész

Harry

A göndör hajú fiatal most az egyszer örült a borzalmas időjárásnak, ami hirtelen csapott London városára. Járókelők alig voltak az esőáztatta utcákon, az a pár ember, akik kimerészkedtek, sietősen szedték lábaikat, hogy minnél előbb otthon tudhassák magukat. Az autósok, szélvédőiken lévő ablaktörlőiket a legmagasabb fokozatra állították, miközben hangosan szidták az esőt, amely csak úgy a semmiből jött és rontotta el a csodálatos júliusi időjárást.
Harry, frusztrált sóhajt hallattott, miközben beletúrt szanaszét álló, nedves göndör tincseibe, miközben szemeit lehunyva döntötte fejét az ülés fejtámlájának. Szüleit utoljára két hónappal ezelőtt látta, amikor édesanyja bejelentette, hogy Harry nővérét eljegyezték. Ezzel semmi baj nem lenne, ha maga Gemma Styles jött volna Londonba és újságolta volna el a hírt rég nem látott öccsének. Amióta az idősebb lány elköltözött otthonról és megismerkedett Peter-rel az újdonsült szerelmével teljesen kifordult magából. Már Harry szeretett nővére volt, akire mindig számíthatott a fiú, aki mindig segített neki és vígasztalta. Egy idegen volt, akárcsak a tulajdon apja.
A göndör hajú férfi aprócska nyöszörgő hangra fordította fejét az anyósülésen lévő babahordozó irányába, ahonnan egy pár világos kék, álmos szempár kukucskált ki.
-Szia tündérem!-mosolygott Harry, ujjaival finoman végig simítva Darcy pufók arcocskáján. A kislány lebiggyesztett ajkakkal figyelte a férfit, ökölbe szorított, pici kezeivel a plüss párnát ütögetve.
-Jól aludtál?-vigyorgott Harry, óvatosan kiemelve a kisbabát, majd mellkasára fektetve.
London egyik leghíresebb Hoteljának parkolóházában voltak, ahol csak egy piros Ferrari, valamint egy fehér Honda parkolt Louis autóján kívül. Csendes és sötét volt minden, de legalább nem rohamozták meg őket a fotósok. Ez jó volt, tetszett Harry-nek a nyugalom, amiben már napok óta nem volt része.
Darcy halkan nyöszörögve szorongatta Harry kapucnis pulóverének nyakát, míg fejét a férfi nyakába temette.
-Nagyon nyűgös vagy tündérem. Gondolom nem örülsz, hogy felkeltettelek és elhoztalak. Hidd el, én sem szeretnék itt lenni-motyogta, Darcy rózsaszín sapkáját megigazítva, majd finom puszikat nyomott a kislány homlokára.
A göndör hajú kislány, hangosan gügyögni kezdett, amikor Harry elfektette az ölében. A zöldszemű férfi, félkézzel cipzározta ki a nyuszis táskát, amely Darcy dolgait rejtette.
Niall unokaöccse sokszor volt náluk és sokszor vigyázott rá, amikor kisbaba volt. Megtanult pelenkázni, etetni, büfizetni is és egyáltalán nem érdekelte, ha a kis Theo lehányta őt. Örömmel vigyázott a kisfiúra, aki mai napig nagyon szereti Harry-t és talán jobban ragaszkodik hozzá, mint Niall-hez.
Harry, most fülig érő mosollyal figyelte, ahogyan Darcy elégedetten fogyasztotta a rózsaszín cumis üvegbe öntött tápszert, amelyet még Louis készített el neki kora reggel. Aprócska, duci kezecskéit az üveg oldalára helyezte, szemeit egy pillanatra sem vette le Harry arcáról.
-Na, kérek szépen egy hatalmas büfit-mondta a fiú, miközben Darcy-t a vállára helyezett kék takaróra fektette hassal lefelé majd óvatosan paskolni kezdte a kislány hátát míg az egy elégedett büfögéssel ajándékozta meg a göndör hajú férfit.
-Valaki igencsak jól lakott, ugye tündérem? Nagyon ügyes kislány vagy!-puszilta meg a homlokát, cumiját a szájába adva. Ujjaival óvatosan simogatta a kislány göndör hajszálait, amelyek olyan puhák voltak, akár a selyem.
-

Most pedig...-sóhajtotta fiú.-meglátogatjuk az anyukámat. Őt még talán szeretni fogod, de mint már mondtam Gemma nénit felőlem jól megtépheted. Oké?
Darcy elvigyorodott, apró lábaival rugdosni kezdte a levegőt, miközben Harry visszahelyezte őt a hordozóba.
-Akkor ezek szerint megegyeztünk, kislány-kacsintott, alaposan betakarva a kisbabát. A nyuszis táskát a vállára kanyarította, fejére húzta fekete kapucniját, mielőtt elhagyta volna Louis autóját.
A bal oldalra sietett (angol kormányos autó or is it. de egyértelmű miért. Szerk.), hogy Darcy-t kiemelje.
-És, most ne haragudj rám gyönyörűm, de nem kockáztathatom, hogy valaki meglássa azt a szép pofid. Louis bácsi megölne és még nem is beszélve Eleanor-ról-morogta, miközben egy lila pokróccal letakarta a hordozót. Lelkiszemei előtt megjelent az emlék, amikor egy évvel ezelőtt egy szórakozóhelyen voltak. Egy idősebb, szakállas, alkoholtól bűzlő férfi megkísérelte letapogatni Eleanort. A vége az lett, hogy a férfi orra eltört, köszönhetően a lány erős ütésének, amely azonnal földre vitte az urat. Tehát Harry félelme egyáltalán nem volt alaptalan.
A zöldszemű férfi egy gazdag, üzletemberektől hemzsegő előcsarnokban találta magát, ami bűzlött az eleganciától és az ázott hajzselé hányingerkeltő szagától.
-Picsába!-morogta, kapucniját mélyen az arcába húzva, miközben a lépcsőfordulban lévő lift felé igyekezett.
Nem kockáztathatott.
Nem láthatták meg.
Nem most és nem ma, amikor egy féléves csecsemővel van.
Tehát, kikerülte a recepciós pultot, ahol egy vele egy idős szőke hajú lány csattogtatta a rágóját, miközben unottan gépelt a klaviatúrán. Nem illett ide.
A lift halk pittyenéssel zárult be előtte.
-Mindjárt kicsikém. Bírd még ki egy picit jó..ohh..ne! Ne Darcy, kérlek ne most!-nyögte, amikor a kislány ajka lebiggyedt, arca piroslani kezdett, majd pár másodperccel később kék szemei könnybe lábadtak.
Harry, idegesen dobta le csuklyáját, a hordozót letette a földre. Darcy-t óvatosan emelte ki belőle, majd fektette mellkasára a halkan síró kislányt, aki valószínűleg megijedt.
-Hogy lehetek ilyen barom? Nem papagáj, hanem egy kislány te féleszű-morogta magában, miközben félkézzel ölelte magához Darcyt és rugózott vele aprókat.
-Gyönyörűm..nem akartalak bántani, tudod? -törölte meg Darcy arcocskáját. A kislány elhallgatott, csupán ajkai remegtek. Tágra nyílt szemekkel nézte Harry-t, végül pedig nyelvét kidugva mosolyodott el.
-Ezzel azt akartad elérni,hogy vegyelek fel?
A kislány válaszul meghúzta pulóverének anyagát.
-Te aztán tudod, hogyan vedd el az eszem-nevetett fel.
*
-Harry!
Anne könnyes szemekkel kapta kezét szája elé.
-Szia anya-mosolyodott el Harry, félkézzel átölelve édesanyját, aki szorosan fonta karjait fia nyaka köré.
Hiányzott neki Anne ölelése. Borzalmasan hiányoznak neki a mindennapok, amikor látta őt, bármikor megölelhette, megpuszilhatta. De azok az idők elmúltak.
-Annyira hiányoztál és..-kezdte a nő, de elhallgatott, összeráncolt szemöldökkel pillantott le a babahordozóra, ahol Darcy öklét rágcsálva, tágra nyílt szemekkel nézte Anne-t.-Ki ez a kislány?
-Eleanor keresztlánya..bemehetek anya? Tudod, elég szar esőben járkálni-forgatta szemeit.
-Oh! Persze, persze, gyertek csak!-állt félre. Harry hálásan mosolyogva lépett be a kis lakosztályba és ült le azonnal a krémszínű kanapéra, amelyen egy összegyűrődött fekete pokróc hevert. Darcy táskáját hanyagul maga mellé dobta, a kislányt kivette a hordozóból, majd magához ölelte.
Anne szeretetteljesen ült le fia mellé, meleg tenyerével végig simítva fia borostás arcát.
-Úgy hiányoztál kicsikém-suttogta meghatódva.-az én kisfiam..
-Anya..kérlek..-motyogta a fiú. Mosolyogva hajolt Anne-hez és nyomott egy aprócska puszit a szeretett arcra, amelyet oly' rég látott.-te is nagyon hiányoztál! Mesélj, minden rendben vele...
A lakosztály ajtaja kinyílt, amint belépett egy magas, fiatal, barna hajú hölgy, arcán hatalmas vigyorral.
Fekete melegítő alsót viselt, fehér, lenge haspolóval, kezében néhány szatyrot tartott. Gödröcskéi azonnal előbukkantak, amint meglátta öccsét a kanapén ülni.
-Szia öcsi-vigyorgott.
Harry sóhajtva rázta meg fejét, majd elmosolyodott, amikor Gemma megindult felé.
-Szia Gem.