Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

10.

Harry

2015. 10. 11.

Harry sóhajtva lép ki az egyetem ajtaján, nyomában két legjobb barátjával, akik továbbra is valamilyen dalszöveg mondanivalóján veszekedtek szokás szerint. Harry már hozzászokott, hogy Liam és Niall nem ért egyet, szinte semmiben. Ha az egyik azt mondja, hogy az ég kék, a másik rendíthetetlenül rávágja az ellenkezőjét. De már megszokta, és ha nem lennének jelen az életében biztosan rosszul érezné magát. Nem lenne senki édesanyján és nővérén kívül, akik valamelyest megszépítik szürke hétköznapjait. Nem lenne senki, akiknek bármit elmondhatna, akik támogatnák karrierje építésében. Liam és Niall két év alatt a családtagjaivá avanzsáltak. Ezért is viselte el azt a sok értelmetlen veszekedést, melyek barátjai között, rendszerint az órák után törtek ki. A család egyik feladata, hogy elviseljék egymás hülyeségeit nem? De. Harry szerint ez nonszensz dolog volt, ha már barátai mindig, mindenben mellette vannak, akkor ő sem mondhat le róluk holmi ostoba vita miatt. Viszont néha már átkozta a tanórákat, amiért forró fejű barátai vitába keverednek egymással, ha dalszöveg elemzésre kerül a sor. Pedig szegény Miss Carter nem is tehetett semmiről..
-Mondom, hogy egy fiúba volt szerelmes, aki rohadtul meghalt! Mit értetlenkedsz?!-tárta szét karjait Liam, arcán furcsa grimasszal. Fekete baseball sapkája megfordítva lapult tökéletesre zselézett haján, melyet a szeles időjárás elől rejtegetett. Talpig feketében járt, akárcsak Harry, aki néha napján fekete pólója egyikét fehérre cserélte, csak azért, hogy szint csempésszen ruhatárába. Liam azon srácok egyike volt a művészeti egyetemen, akik csupán egy pillantással megszerzik maguknak, amit akarnak. A fiatal, csinos lányok nem tudnak ellenállni a csillogó barna szemű, borostás srácnak, aki rendszerint egy aranyos kiskutyára emlékezteti az embereket. És a kiskutyákért mindenki megveszik.
Niall Horan hangosan horkant fordult oldalra, kezeit összefonva maga előtt, miközben fejét lassan megcsóválta.
-Mondj amit csak akarsz Liam..majd hétfőn úgyis kiderül, hogy nekem volt igazam-bökte mellkason magát, majd hangosan sóhajtva felhúzta fekete dzsekije cipzárját, aztán szemére helyezve sötét napszemüvegét túrt bele rakoncátlan szőke tincsei közé. Harry még emlékszik, amikor gyermekkori barátja Niall Horan, a barna hajú, kék szemű gyerekek táborát erősítette. Elragadó, és bájos...gondolták róla azok, akik csak kívülről látták a fiút. Ha pedig tudták volna, hogy Niall, aki tizenkét éves korában már túl volt a második barátnőn miket művel az iskolában. Harry, Niall-t az általános iskolában ismerte meg. Emlékszik, hogy egymás mellé ültették őket, és mivel Harry-nek nem igen voltak barátai, azonnal szóba elegyedett Niall-el. Niall pedig válaszolt arra az egyszerű kérdésre, hogy hány óra. Ezek után minden szünetben beszélgettek, sőt együtt mentek haza az iskolából. Lassan elválaszthatatlan barátokká fejlődtek. Együtt nőttek fel, együtt változtak, de megmaradtak egymásnak, miközben mások eltávolodtak, és eltűntek az életükből. Niall az évek során szőke lett, csorba fogait fogszabályozó díszítette egy teljes évig, de miután megszabadult tőle, és a stílusa is megváltozott, minden lány megfordult utána és Harry után.
-Én esküszöm, hogy..-lépett felé Liam mutató ujját rázogatva, arcán mérges kifejezéssel. Harry unottan megforgatva szemeit sétált vissza barátaihoz.
-Befejeznétek? Úgy húsz perce vége van az órának, és ti még mindig vitáztok. Kezd unalmas lenni.-tette két kezét barátai vállára, miközben felváltva nézett rájuk, tudomást sem véve arról, hogy rakoncátlan göndör fürtjeit a szél az arcába fújja. Szerette haja hosszúságát, bár macerás volt kordában tartani a göndör tincseket, melyeket lassan egy teljes éve növesztett. Sosem hagyta haját túlzottan nagyra nőni, és anyja sem szerette Harry szerteágazó, kezelhetetlen haját. De úgy döntött, hogy ha már egyetemre jár, akkor ideje a stílus váltásnak. Ha azelőtt még jobban megbámulták, akkor most még jobban. Harry életében nem volt olyan hétvége, amikor ne feküdt volna valamilyen lány, vagy fiú az ágyában.
Két barátja sóhajtva nézett egymásra, majd szinte egyszerre nevették el magukat, mire Harry elégedetten levette kezeit a vállukról, és mosolyogva hátrált egy lépést.
-Bocs haver.-karolta át Liam a szőkét.
-Én bocs.-veregette meg a másik hátát, majd elengedték egymást, és mindketten a türelmesen álldogáló Harry-re néztek.
-Nem megyünk el valahová?-szegezte neki a kérdést Liam, kezeit farmere zsebébe süllyesztve.
-Amikor ezt kérdezed, akkor szokás szerint valami bárban kötünk ki.-meredt rá Harry rezzenéstelen arccal, mire Niall elnevette magát, Liam pedig védekezően felemelte mindkét kezét.
-Mentségemre legyen, hogy nem szoktál tiltakozni, és elég rendesen megalapozód az éjszakát magadnak..-húzta el a száját.
Harry morogva rázta meg a fejét, és húzta össze magán kabátját.
-Az lehet, de most nincs kedvem bulizni. Minden pénteken bulizni megyünk, és különben is ezen a héten rohadtul elfáradtam. Pihenni akarok.-magyarázta vállát megvonva.
Barátai szaporán pislogva meredtek Harry-re, mint akik egy űrlény első szavait hallanák, aki a Marsről vagy valami távoli univerzumból érkezett hozzájuk látogatóba.
-Mi van már?!-csapta le Niall kezét, aki lábujjhegyre állva tapogatta meg Harry homlokát tenyerével, az esetleges lázat keresve.
-Bocs tesó..de jól vagy?-húzta fel szemöldökét a szőke.
-A nagy Harry Styles nem bulizik? Mi van veled?-pislogott nagyokat Liam.
-Tökéletesen vagyok barmok. Csak mondom..nyugit akarok. Csendet. Semmi zene, semmi pörgés. Csak nyugtató csend. Olyan hihetetlen?-tárta szét karjait barátai válaszát várva.
Niall és Liam összenézett, majd szinte egyszerre szólaltak meg.
-Az.-bólintották.
A göndör hajú vállait leeresztve, szemeit lehunyva sóhajtott egy hatalmasat. Az ember egy idő után elfárad. Harry-nek nem volt kedve egy újabb bulihoz évfolyamtársaival egy fülledt bárban, egy halom ismeretlen emberrel. Nem akart inni, nem akart ismeretlennel lefeküdni, hogy aztán az élmény után azon gondolkodjon, hogy mégis mi a neve a partnerének? Hiába volt boldogtalan és szomorú, rájött, hogy ez nem megoldás a bajára. Nem teszi sem az alkohol, sem pedig a szex boldoggá.
-Nem akarok bulizni. Oké? Ha nem értitek meg, akkor visszamegyek a koleszba.. úgyis pakolnom kell, ha holnap Holmes Chapel-be akarok menni.-vonta meg vállát hanyagul. Ha jobban belegondol, mégsem lett volna valami jó ötlet, ha egy hónapja látott édesanyjához másnaposan állít be. Szégyellné magát, hogy így tönkre ment. Édesanyja, és Gemma azonnal meggyőződnének arról, hogy Harry hazudott, amikor azt mondta minden rendben van vele Londonban. Nem akart nekik csalódást okozni, sem pedig fájdalmat azoknak az embereknek, akik mindennél jobban szeretik őt.
-Csak vicceltünk Hazza. Hová akarsz menni?-mosolygott rá Niall, Harry pedig le merte volna fogdani, hogy a fekete napszemüveg lencséje mögött, a fiú kék szemei csak úgy szikráznak jó kedvében a szeles idő ellenére.
Harry lebiggyesztett ajkakkal vont vállat.
-Nyugi legyen.
-Bővebben?-kérte Niall pimaszul mosolyogva.
Harry sóhajtva szemet forgatott.
-Kávét akarok.-mondta ki, mire Liam és Niall elégedetten bólintottak.