Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

41.

Harry

-Egy..két..há'..jobb! Egy..két..há'..bal!
Harry, tompán hallotta Liam utasításait a fülében dobogó vértől, valamint az adrenalintól, amely teljesen ellepte az agyát.
-Erősebben! Üsd! Gyerünk!-üvöltötte az előtte álló fiú, aki a legjobb barát pozícióból két teljes óra elteltével változott át kőkemény edzővé. Harry-nek nem egy kis gyerekeket tanító fiúra volt szüksége most, hanem egy kőkemény irgalmat, visszakozást nem ismerő férfira. Tehát Harry ütött. Teljes erejéből püfölte box kesztyűjével Liam védőkesztyűit. Szíve eszelősen vert, agyát ellepte a vörös köd és ütött, csak ütött, amíg bírta. Liam pedig rendületlenül tűrte az ütéseket, és bár borzalmasan zsibbadtak a tenyerei ő mégsem állította le a fiút. Harry-nek most ez kell, ő pedig támogatja őt bármit is szeretne a legjobb barátja.
A göndör hajú fiú felső testéről folyt az izzadság, szemébe hulló göndör tincsei homlokához tapadtak. A fogvédő kényelmetlenül feszült fogínyének, mégsem érdekelte annyira, hogy egy egyszerű mozdulattal a gyakorló ring egyik sarkába köpje, úgy, ahogy Liam tette percekkel ezelőtt. Karjai elfáradtak, tüdeje szúrt, lábai pedig zsibbadtak az intenzív két órája tartó edzés miatt. De mégsem állt le. Muszáj volt kiadnia magából napok feszültségeit, és elfelejtenie mindent egy pillanatra. Hanem is teljesen, akkor legalább egy pillanatra, amikor nem gondol Louis-ra és Darcy-ra. De a göndör hajú túl dühös volt, rettenetesen dühös volt, amit Liam is megérzett aztán. Harry testét teljesen maga alá vonta az adrenalin. Mozdulatai gyorsabbak lettek, ütései erősek, mintha már nem gondolkozott volna. Vöröset látott mindenhol, színtiszta dühöt, amely szerelme felé irányult, a szerelme felé, aki hazudott neki. És buta volt, amiért ennyire elvakította őt Louis szerelme és egyszerűen nem nézett jól a dolgok után. A fenébe is!
-Harry!
Liam fájdalmas kiáltása azonnal visszabillentette a göndör hajú fiút a valóságba. Zihálva, elkerekedett szemekkel ádermedt meg legjobb barátja előtt, aki fájdalmasan markolászta mellkasát. A barna szemű fiú, félmeztelenül állt a ring szélén, miközben nagy nehezen lehámozta magáról a védőkesztyűket. Arca fájdalmas fintorba torzult, amint megmozgatta bal vállát, amelyet Harry valószínűleg csúnyán eltalált.
-Gondolkoztál azon, hogy élesben csináld? Ez kurva nagy volt-bólogatott Liam, igyekezve elviccelni a dolgokat és egy furcsának tűnő mosollyal palástolni, hogy mennyire fáj az ütés helye.
Harry viszont csak megmerevedve állt továbbra is a ringben, piros bpx kesztyűbe bújtatott karjai fáradtan lógtak teste mellett. Fehér pólója teljesen mellkasára tapadt, nehéz légzése pedig hangosnak tűnt a már rég kihalt csarnokban, ahol csak ő és Liam voltak. Valamint, Bob a gondnok, te Liam lemerte volna fogadni, hogy biztosan a fülkéjében van és ahelyett, hogy takarítana, biztosan az olcsó vodkáját iszogatja, ahogy mindig. A göndör hajú fiú felvont szemöldökkel figyelte a vigyorgó Liam-et, kinek arcáról apránként leolvadt a mosoly.
-Ha...-kezdte, de Harry a ring széle felé lépett és szó nélkül felemelte a köteleket, hogy aztán leugorjon a linoleum padlóra, amelyen cipője hangosan csattant. Liam sóhajtva kiáltott a fiú után.-Hová mész?
-Zuhanyozni, seggarc-morogta és mielőtt sarkon fordult volna egy hatalmas jobbossal elmozdította a helyéről a boxzsákot, majd eltűnt a folyosón.

Szemeit szorosan lehunyva tartotta, miközben csempének nyomott jobb karjára helyezte homlokát. Felforrósodott teste lassan lehűlt, ahogyan a hideg víz végig szánkázott bőrén. Az összes izma sajgott, a mellkasa szorított, feje pedig rettenetesen fájt a tegnap esti kis kiruccanása után az egyik londoni klubban, amely véletlenül sem a 21 volt. Ahhoz aztán semmi lelki ereje nem lett volna, hogy azokkal az emberekkel legyen akiket legkevésbé szeretett volna látni. Így hát meglátogatta Perrie-t, akit jó pár hónap után látott először. A szőke hajú lány hiányolta már őt az esti életből. Harry akárhányszor megfordult a klubbjukban, mindig életet hozott oda. Perrienek hiányzott már a fiú, aki minden este alkalmával részegen elsírta neki a bánatát, majd jól összeveszett vele, amikor lány nem akarta már kiszolgálni őt. És Harry-nek is hiányzott a lány, aki meghallgatta őt, nem oktatta, hanem még piát is adott neki, ellenben közeli barátaival.
A fiúnak furcsa volt újra visszacsöppeni az életmódba, amelyet hónapokkal ezelőtt folytatott. Miután Louis újra visszatért az életébe nem látogatta a kocsmákat, nem maradt kint hajnalig, nem itta le magát a sárgaföldig..Most pedig? Louis ismét nem volt sehol, ő pedig már megint az alkoholba folytja bánatát, amelyet édesanyja, és Liam nem nézett jó szemmel. De hát kit érdekel? És mut ér az élet? Mit ér az élet, ha akit mindennél jobban szeretünk átver és egész végig hazudik nekünk?
Harry morogva zárta el a csapokat, majd lassan kiszállt a gőzölgő zuhany fülkéből, miközben vized hajtincsei közé túrt, majd egy friss törölközőt tekert dereka köré.
Az öltözőben senki sem tartózkodott rajta kívül, így hát nyugodtan törölte szárazra magát és bát kedve rettenetes volt, ő mégis vidám dalt dúdolgatott. Lassan magára öltötte fehér pólójából, valamint fekete rövidnadrágjából álló öltözékét. Haját nem volt kedve megszárítani, egyszerűen csak felkapott egy kék pulóverét, melynek kapucniját a fejére húzta. Kulcsait felmarkolta a padról, sport táskáját vállára kanyarítva indult ki az öltözőből.
-Harry!-lépett elé az izzadságtól még mindig csatakos Liam, mire Harry szemeit a plafonra szegezve állt meg.
-Mit akarsz? Sietek-morogta.
Liam a szemöldökeit ráncolta.
-Tudtommal egy helyre megyünk...vagy nem?-nevetett fel kínosan.
-Az engem nem érdekel, hogy te hova mész, de nekem találkozóm van a seggfej menedzsmeremmel. Szóval állj félre-lépett előre, de pechére Liam útját állta, mire Harry felmordult.-Mi van már?
Liam egy pillanatra lehunyta szemeit, félkézzel izzadt, rövidre nyírt tincsei közé túrt, majd szomorú arckifejezéssel nézett vissza barátjára.
-Figyelj, Hazz...tudom..tudom, hogy utálsz és...-kezdte, de Harry félbeszakította. Rózsaszín, dús ajkai keserű mosolyra húzodtak.
-Nem, Liam. Nem utállak. Nem is gyűlöllek-vonta fel szemöldökét, majd kezét barátja csupasz vállára fektette, ajkairól lelohadt a mosoly.-szimplán csalódott vagyok. Csalódott, amiért a barátaim hónapokon keresztül eltitkolták előlem a lányomat. Most, pedig engedj, mert nem vagyok kiváncsi Niall késéről szóló monológjára.
*
Másfél órával később unottan ücsörgött a tárgyaló teremben, szándékosan az asztal legvégén foglalva helyet. A helyiségben a menedzsment tagjai, Richard valamint Niall lelkesen beszélték meg Harry első koncertjének eseményeit. Valóban nagyot ütött az első koncert, a rajongók még egy hét elteltével is megőrültek, amint meghallották a Harry-ről szóló híreket. Richard mosolygott, Harryt egy harcsára emlékeztette és legszívesebben közölte volna a férfival, de olyan boldognak tűnt, hogy a fiú talán még sosem látta olyannak. A göndör hajún kívül mindenki a következő helyszíneket tervezgette, az országokat, melyik városokba menjen, mekkora stadiumok, jegyeladás, ruhák..és minden olyan, ami őt abban a pillanatban teljesen figyelmen kívül hagyott.
Harry napok óta nem volt igazán önmaga. Egyszerűen nem tudott gondolkodni, több ideig oda figyelni a dolgokra, vagy csak normálisan kommunikálni az emberekkel. Nem tudta megmondani, hogy mit érzett legbelül. Talán dühös volt? Dühös, mert Louis eltitkolta előle Darcy-t. Dühös, mert barátai mindvégig tudták, hogy Darcy az övé, plusz még Louis terhességéről is tudtak. Dühös, amiért kislányát bár több alkalommal is foghatta karjaiban, ő mégsem tudott róla. Csalódott volt, a rengeteg hazugság, átverés, amit szerelmétől kaport és nem értette, hogy miért? Louis miért hazudott neki? Miért nem tudta megbeszélni vele a dolgokat, felhívni és elmondani neki, hogy terhes..Mert Harry biztosan otthagyott volna csapot-papot és ott lett volna Louis minden egyes percében, Darcy minden egyes pillanatáben. És akkor Harry nem maradt volna le a nyolc hónap alatt minden apró kis csodáról. Nem lehetett ott egy vizsgálatnál sem, nem lehetett ott, amikor kiderült, kislányuk lesz. Nem választhatott neki nevet, nem érezhette, amikor először megmozdult az ő kis hajasbabája. Utálni akarta Louis-t, amiért ezt ki kellett hagynia az ő hibájából. Utálni akarta, amiért csak úgy megfosztotta Harry-t ezektől a csodás pillanatoktól. Hiába akarta, nem tudta. Túlságosan is szerelmes volt még mindig az ő kis angyalkájába az ő kis kékszemű csodájával, akivel van egy csodás kislányuk. Boldogsággal töltötte el a tudat, hogy közös gyermeke lehet azzal, akit a világon mindennél jobban szeret. De közben bűntudata is volt, amiért otthagyta Louis-t, ismét. Ismét otthagyta szerelmét, könnyeket csalt csodás szemeibe és nem kereste őt. Mintha nem akart volna hallani róluk, mintha lemondott volna csodás kislányukról. Túl megbántott volt még..
-Harry!-csapott az asztalra Niall, mire Harry felhúzott szemöldökkel, unottan pillantott felé.
-Hmm?
-Talán tessék-forgatta szemeit. A szobában tartózkodó Liam, homlokát dörzsölve motyogott valamit az orra alatt, amit a göndör nem érthetett.
-Mit akarsz Niall?-ásított a göndör, tarkójára helyzett kezekkel dőlve hátra a kényelmes bőr széken.
-Mondjuk a megtisztelő figyelmed?
-Feléd?-ciccegett.-felejsd el!
Mielőtt Niall bármit is mondhatott volna a menedzsment egyik tagja megszólalt. Barney. Harry őt is utálta.
-Viselkedjen, Mr. Styles és mondjuk figyelhetne, hiszen a maga karrierjéről van szó.-szólt szigorúan.
-Tökmindegy-motyogta.
-Nos,-vette át a szót az eddig csendben üldögélő Richard, ujjait összefűzve maga előtt. -ha így gondolod, akkor mit szólnál ha azt mondanám, két nap múlva kezdődik az első európai túrnéd az angol állomásokkal?
Harry nem felelt.
-Oh, remek lenne-bólogatott Margaret, fekete keretes szemüvegét megigazítva orrán.-az első koncert tökéletes volt és ha nem szeretnén meg szakítani, akkor muszáj lesz elindítani őt.
-Akkor kit kell hívjak?-emelte fel telefonját Niall, fontoskodó hangnemétől a szobában tartózkodó két fiú idegesen csikorgatta a fogait.
Az asztalnál ülők, Liam kivételével mind tervezgetni kezdtek. Hangosan konzultáltal, miközben előkerültek a mappák a fontosnak titulált papírokkal együtt. Liam aggódalmas szemekkel pillantott a pár széknyire tőle ülő Harry irányába. Harry nem nézett vissza rá. Némán ült, fogát csikorgatva, mintha igyekezne kimaradni ebből az egész cirkuszból. És tényleg kiakart maradni mindenből. Tényleg, mindenből. Másnak biztosan kecsegtető ajánlat lett volna a már is turnézás, a sok promó ajánlat, de Harrynek nem..Neki abban a pillanatban sok volt ez az egész. Nem volt kevde, fáradt volt és a lelki ereje is elfogyott.
Idegesítette a tárgyaló teremben lévő zsivaj, a sok fontoskodás, és hogy kihagyják őt. Pont, őt. És hosszú hónapok után az énekes besokallt.
-Kussoljatok!-pattant fel, idegesen csapva az asztal felületére tenyereit, mire mindenki rémülten kapta felé a tekintetét.
-Te mé..-kezdte Niall, de Harry egy gyilkos pillantással elhallgattatta.
-Azt mondtam pofa be! Ez az én köröm seggfejek én beszélek ti pedig hallgattok!-üvöltötte, miközben végig nézett az asztalnál ülöknél.
Richard tágra nyílt szemekkel, ijedten hökkölt hátra, ami tetszett Harry-nek. Tekintély, ez kellett neki.
-Ti nem döntötök helyettem. Ti itt senkik vagytok, ha én nem lennék munkátok nem lenne! Ha tenni akartok valamit engem kérdeztek én pedig vagy engedélyezem vagy nem, és ha nem akkor ti pedig szépen visszafogjátok azt a rohadt pofátokat, amit mát napok óta legszívesebben bezúznék! Megkérdezte valamelyikőtök, hogy akarok-e turnézni? Valaki, hogy mit akarok? Hmm, seggfejek??! Nem? Akkor közlöm itt és előttetek, hogy nem vagyok hajlandó egy ideig turnézni, ugyanis visszavonulok!
Liam döbbenten nézett Harry-re.
-E..ez..ezt nem te döntöd el..-cincogta Katniss.
Harry idegesen vigyorogva kapta felé a tekintetét.
-De igen! Itt mindent én döntök el, angyalom. Ugyanis belőlem éltek, az én hangom, testem, még a hajszálam is pénzell titeket. Tehát, befogjátok és elfogadjátok a kibaszott döntésem, miszerint nem vagyok hajlandó egy ideig turnézni, de még egy interjút sem vállalok el.
-Harry...-szólalt fel Richard, homlokát masszírozva.-emlékezz mit mondtam, ho..
-Hogy tönkre teszel? Egy senkit csinálsz belőlem?-sóhajtotta színpadiasan a fiú.-Szerinted nem emlékszem a szánalmas szavaidra? Az ostoba próbálkozásodra? Ember, tudom, hogy bevagy szarva, mert tudod, hogy sokkal jobb cégek vannak, sokkal jobb ajánlatokat kaptam már.. De tudod mit? Kilépek-állt fel az asztaltól, abban a pillanatban pedig hangzavar kerekedett.
-Nem vagyok hajlandó többé neked dolgozni, Rich. Sokkal jobb cégektől kaptam ajánlatot és szerintem valamelyiket elfogadom. És ha valaki, akkor én vagyok az a személy, aki senkit csinálhat belőletek. Millió rajongóm van, több millióan támogatnak és vagy százan szponzorálnak. Harry Styles vagyok ezt ne felejtsd, amikor a kukát takarítod, hogy kaját keress magadnak seggfej-kacsintott, majd intett egyet az ajtónál tartózkodó Paul-nak, hogy kövesse őt. Önelégülten hagyta maga mögött a főnökséget, miután kilépett Paullal a nyomában az ajtón.
-Harry!-hallotta Liam hangját, aki sietősen futott utána, nyomában a mérges tekintetű Niall-el, aki éppen akkor furakodott ki az ajtón, Liam teste mellett.
A göndör hajú megtorpant.
-Te mégis mit képzelsz magadról? Nem léphetsz csak úgy le! Tudod, te egyáltalán mit csinálsz!-túrt két kézzel a hajába az Ír fiú.
-Hűtsd le magad, ember-biccentett felé Harry, majd éppen sétált volna el, amikor Niall megszólalt ismét.
-Ez Louis miatt van? Ez azért van, mert nem akarta tudd, mennyire undorító, ez az egész férfi terhesség dolog és mennyire abnormális? Inkább légy neki hálás, amiért hagyta, hogy a karrieredre koncentrálj, amit tökéletesen felépite...
Aztán Liam, valamint Paul csak annyit látott, hogy Harry teljes erejéből behúz egyet Niall-nek, aki hátra esik és ijedten néz fel a felette tornyosuló göndör hajú fiúra.
-Ha mégegyszer, ócsárolni mered Louis-t vagy a lányomat én esküszöm, hogy meggyilkollak!-sziszegte gyilkos tekintettel méregetve az ijedt tekintetű Niall-t.-A családomat ne merészeld a szádra venni, pont te, aki eldobta a barátságunk csak azért, hogy Richard egyik talpnyalója légy. Te vagy az undorító Niall. Inkább gondolkozz el a dolgokon, hogy vajon Lottie örülne-e neki, hogy abnormálisnak nevezted a bátyját. Tehát, akkor őt is lenézed mert mozgássérült? Oh, pici drága Niall tedd helyre azt a nyomorult életed, és talán az életben még valaha megbocsájtom ezt a lépésem-engedte el a vérző orrú fiú pólóját, majd intve egyet Paulnak a lift felé sietett.
-Velem vagy?-fordult halkan a mellette sétáló Liamhez, aki halványan elmosolyodott.
-Mindig.
-Akkor jó-köhintett a göndör, válla felett visszanézve az orrát törölgető, szomorú tekintetű Niall-re.-legalább te.
*
Harry egésznap csak arra várt, hogy végre hazaérhessen. Hogy végre ledobhassa magát a kanapéja elé, a kedvenc whiskeye társaságában. De amikor csengettek, Liam ajtót nyitott és belejött a nappaliba Harry édesanyjával, a fiú tudta, hogy az egész terve borult. Az italt eldugta, helyette narancslevet vett elő, amelyet percekkel ezelőtt öntött ki édesanyjának valamint magának.
Anne most is gyönyörű volt nadrág kosztümében, szépen fésült, vállára omló csillogó hajával és csodás kék szemeivel. Harry mindig csodálatosnak látta az édesanyját, és ez sosem fog változni a fiú szemében.
-Miért jöttél?-kérdezte a fiú helyet foglalva a fotelben, kitúrva onnan Liamet, aki morogva állt fel és ült le a másik, kissé kényelmetlen fotelbe.
-Aggódom érted..-szólt Anne halkan.-hallottam, hogy mi történt..
-Hát, persze, hogy hallottad..
Telefonja csörögni kezd, de nem veszi a fáradtságot, hogy felvegye.
-Kisfiam..
-Anya, ha oktani akarsz el is mehetsz.
-Nem, csak..
-Harry vedd már fel azt a szart! Hát nem hiszlek el-dörzsölte halántékát.
-Istenem..egy pillanat anya-kérte édesanyját, miközben kivette a zsebéből a már percek óta zenélő telefonját. Az ismeretlen szám kitartó lehetett. A fiú összeráncolt szemöldökkel húzta el a zöld ikont, majd a füléhez helyezte a készüléket.
-Halló? Harry Styles vagyok, kivel beszélek?
A vonal túlsó felén halk szipogás.
-Halló? Kivel beszélek? Beleszólna végre?
Liam és Anne egy perc elteltével csak annyit látott, hogy Harry arca halál sápadtra vált, könnyek jelennek meg zöld szemeiben a telefon pedig a szőnyeggel borított padlón végzi...