Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

47.

Harry

A zöldszemű fiú, homlokát ráncolva ült fel az ágyban, amint ujjai csupán a hideg matracot érintették. Kora reggel volt még, talán a Nap sem kelt fel még rendesen, de ahogy a fiú elnézte napsütesre nem, viszont esőre lehetett számítani. A szobában minden úgy volt, ahogyan Louis hagyta, miután tegnap este valamiféle hirtelen felindulásból kitakarította az egész lakást. Az összes sarok, az összes polc, üveg csillogott-villogott a házban, sőt a lusta szomszédok legnagyobb örömére még az egész emelet is fel lett mosva. Harry már régen meggyőződött arról, hogy Louis egy igazi földre szállt angyal, de a takarítás mániája felett még most sem sikerült napirendre térnie.
Louis szobája tökéletes rendben volt. Egy ruhadarab sem volt csúnyán összehajtva a szekrényekben, és egy porszem sem szállt a levegőben. Minden rendben volt, a tényen kívül, hogy Louis nem feküdt Harry mellett.
Áthajolva az ágy másik felére, látta, hogy szerelme mobilja még mindig az éjjeli szekrényen fekszik a bébi őr mellett, amely az éjjel szerencsére csak egyszer jelzett.
-Hova tűntél angyalom?-suttogta, miközben a matrac szélére csúszott, talpai pedig a hideg cementlapot érintették, amitől azonnal kirázta a hideg a félmeztelen fiút. Az idő még csak fél hét volt, rettentő korán, Harrynek pedig még szüksége volt néhány órányi alváshoz, de Louis nélkül ez mind lehetetlen volt. Harry csak akkor tudott jól aludni, ha az idősebbik fiút a karjaiban tarthatta és éjszakánként érezhette teste melegét. Szerencsére Darcy egy hete jól alszik, a hasa nem fáj már annyira, a fogzást pedig valamennyire jól viseli, így éjszakánként csupán kétszer kel fel. A göndör hajú fiú egész jól belerázódott már a szűkölködésbe és már alig várta, hogy Louisval az új házukba költözhessenek és elkezdhessék az életüket. Ez az álomkép pedig már nem is volt olyan messze, leszámítva azt a pár hetet, amit felölel a ház külső burkolatának helyrehozatala.
Harry nem törődve azzal, hogy csupán egy boxer van rajta, lépett ki a hűvös folyosóra becsukva maga után a szoba ajtót. Csupán hárman voltak otthon, Zayn éjszakás műszakja még tartott, Eleanor pedig hétvégén érkezik haza, így a fiú nem igazán tartott, hogy felébreszt mindenkit hangos lépteivel. Az összes helyiségben félhomály uralkodott, Harry pedig automatikusan elfintorodott, amint az ablakon keresutül megpillantotta a kicsit sem nyáriasnak nevezhető szeles időjárást. Néha igazán utálta Londont.
Kislánya szobájába benézve sem találta szerelmét. Harry nem állhatta meg, hogy ne nyomjon egy szeretetteljes puszit Darcy göndör hajacskájába. Aztán végig simított a pocakján, végül pedig lábujjhegyen távozott mielőtt még Darcy-Eloise felkelhetett volna.
Harry sóhajtva túrt bele szanaszét álló tincsei közé, mielőtt elnyomott volna egy hangos ásítást. Azelőtt még egyszer sem fordult volna elő, hogy Louis csak úgy, egyetlen szó nélkül tűnt volna el mellőle. A göndör hajú fiú lassan totyogott be a konyhába, a folyamatos ásítástól könnyező szemeit dörzsölve. A konyha szintén üres volt, Louis sehol, ő pedig érezte a mellkasába költöző aggodalom ismerős érzését, amelytől egy pillanatra teljesen lefagyott. A konyha közepén állva, már majdnem teljesen bepánikolva gondolkozott azon, hogy ha most értesíti a rendőrséget vajon később Louist ismét a karjai közt tarthatja majd? És egyáltalán hova tűnt? Elment volna csak úgy? Elrabolták?
-Harry...
A göndör hajú fiú ijedten ugrott meg majd fordult hátra, ahonnan a halk hangocskát hallotta. Louis a konyhapult végén ácsorgott egy pokróccal a hátán, amellyel teljesen brtakarozott, csupán tompán csillogó kék szemei, valami szokatlanul sápadt arca látszott ki.
-Édesem..-sóhajtotta a fiatalabbik, majd megkerülve a pultot ölelte magához reszkető szerelmét. Harry lehunyt szemekkel simogatta Louis hátát, aki halkan szuszogva temette arcát a fiú mellkasába, vékony karjaival Harry mezítelen törzsét ölelve.
-Hol voltál angyalom?-tolta el magától az idősebbiket, ujjaival Louis sápadt orcáit cirógatva. A zöldszemű fiú, homlokát ráncolva húzta el fejét, hogy alaposabban szemügyre vehessen szerelmét. Louis az utóbbi egy hétben úgy nézett ki, mint akinek valami komoly baja van. Állandóan fáradt volt, mindig aludt, a kedve állandóan változott, Harry pedig nem tudta mit tegyen, hogy Louisnak jó legyen. Mert úgy tűnt, hogy Louisnak mostanában semmi sem jó. És most, hogy a kékszemű furcsán, sőt már rendellenesen is sápadt volt egy kissé aggasztotta Harryt. Szerelme az elmúlt hónapokban újra kiegyensúlyozottnak, energikusnak tűnt, sőt még jó pár kilót is sikerült magára szednie. De mintha ez már egy távoli emlék lett volna.
-Mosdóban-motyogta az idősebb lehunyt szemekkel tanulmányozva mezítelen lábujjait.-nem éreztem jól magam..
-Mi az, hogy nem érezted jól magad?!-húzta fel szemöldökeit Harry, tenyereit ismét Louis borostás arcára simítva.-Most jobban vagy? Vagy..vagy fáj valamid? Szédülsz...mit érzel angyalom?
Louis kuncogva rázta meg fejét, miközben apró ujjait összefűzte az arcán lévő hosszú ujjakkal.
-Minden rendben-mosolygott a fiatalabbikra.-csak rossz volt a gyomrom, biztosan a tegnapi vagdalt. Kijöttem, mert nem akartalak felébreszteni.
-Szólhattál volna-morogta a zöldszemű, lebiggyesztve alsó ajkát, mire Louis szemeit forgatva igazította meg magán a pokrócot és lépett közelebb a fiúhoz.
-Túl édesen aludtál-ölelte át Harry vékony derekát, felnézve a magasabbikra, aki automatikusan szorosabban húzta magához a kis testet.
-És? Az első nekem mindig is te leszel.
-Harry, mind a két alkalommal te keltél fel Darcyhoz. Persze, hogy hagylak aludni. És nem történt semmi baj, egy kis hányástól nem áll meg a világ-forgatta szemeit az idősebb.
A zöldszemű elmosolyodott, majd hosszú puszit nyomott Louis forró homlokára.
-Menjünk aludni gyönyörűm-engedte el szerelmét és indult el abban a tudatban, hogy Louis követi őt. De Louis nem követte őt.
-Angyalom?-torpant meg a fiú közvetlenül a hűtőszekrény mellett és fordult vissza szerelméhez.
Louis karjait kitárva, kiskutya szemeket meresztve állt ajkait lebiggyesztve.
-Ez most komoly?
Louis durcásan dobbantott jobb lábával, elérve hogy a hátán lévő pokróc a cementlapra hulljon.
-Na jó-sóhajtotta a fiatalabbik, visszasétálva szerelme elé, akit egy könnyed mozdulattal felemelt. Harry automatikusan elmosolyodott, amint meghallotta angyalkája gyönyörű nevetését. Apró puszikat nyomott Louis hajába, aki már fejét Harry nyakába temette, lábaival pedig átkulcsolta a zöldszemű vékony derekát. Akár egy koala maci.
-Szeretlek-motyogta az idősebbik, amikor Harry lefektette az ágyra, majd mellé feküdt és alaposan betakarta magukat.
Louis a szokásos pózban aludt el Harry mellkasán.
-Gyönyörűségem..-suttogta a zöldszemű, ujjait végig futtatva Louis orrán. Majd állán, ajkain, arccsontján.
Harry egészen addig gyönyörködött szerelmében, míg végül el nem aludt.
*
-Ez tetszik-bólintott Liam, elismerően pillantva az előtte ülő Harry-re, aki vállát megvonva emelte szájához a kis bögre teát, amit percekkel korábban rendelt.
-Én megmondtam, hogy Richard szar cégénél csak jobbak vannak. És most nézd meg-vigyorodott el a fiú és biccentett az asztalon lapuló szerződés halom irányába.
Harry négy teljes nappal ezelött sikeresen felbontotta szerződését Richard-nal és pártolt át egy másikhoz, melynek vezetői Rita és kedves párja, Eric voltak. Miután a fiú kilépett, Paul és Liam körbe telefonálgattak, elküldtek néhány e-mailt, aztán pedig hátra dőlve várták a jelentkezőket. A siker nem maradt el, viszont a neheze csak azután jött, hiszen ki kellett választani a legmegfelelőbb céget Harrynek. A kiadók többsége mind rámenős, a világot ígérgető alakok voltak, akik bármit megtettek volna azért, hogy Harry nekik dolgozzon. De Harrynek nem csupán egy kiadóra volt szüksége, nem egy másik Richardra..hanem egy másik családra. Hosszas keresgélés, olvasgatás, telefonálás után Paul kapott egy újabb e-mailt, amit azonnal átküldött Harrynek. Az üzenet rövid volt, lényegre törő, de a göndör hajút azonnal meggyőzte. Eric, Rita férje csak egy telefonszámot küldött, valamint jó kívánságukat Harrynek és Louisnak, valamint Darcynak.
A kövekező nap Harry már le is szervezett velük egy találkozót, ahol a fiatal pár mosolyogva, vidáman köszöntötték őt és Liamet. A fiúk beszámoltak mindenről amit a jövőben terveztek véghez vinni, hogy egy új céget és kiadót keresnek Harry következő lemezének. A pár megértették Harry helyzetét, és azt is, hogy most a családi helyzete miatt nem szeretne turnéra menni. A meeting végén megbeszéltek egy újabb időpontot, Harry pedig ma alá is írta a szerződéseket. A  Label Records tárt karokkal várta őt.
-Egy kérdés-köhintett Briana.
-Tessék-biccentett a göndör, kíváncsian meredve az orr piercingjét igazgató lányra.
-Most akkor ki vagyunk rúgva?-a lány arckifejezése ijedtre váltott, a mellette lévő Mitch pedig félrenyelte a kávéját.
-Tényleg...mi Richardhoz tartozunk...-szólt az idősebb férfi aggodalmasan pillantva Brianara.-te pedig már másnál vagy, ami azt jelenti, hogy más sminkesed lesz és zenekarod.
A göndör hajú fiú elvigyorodott, majd mindentudóan beleivott a langyos teájába, élvezve, hogy legjobb barátai semmit sem tudnak még igazán.
-Istenem..-dörzsölte arcát a lány.-most..most akkor új munkát kell keresnem. Jézusom! Mi van..mi van ha Richard valami perverz vén alaknak ajándékoz?!
-Én meg utca zenész leszek..-pislogott maga elé Mitch, látszólag teljes letargiába esve.
-Ha végig hallgattatok volna, akkor tudhatnátok, hogy ezek csak béna, röhejes jövő képek, amik soha a büdös életben nem fognak bekövetkezni-Harry türelmetlenül rázta meg fejét, majd barátaira nézve hangosan felsóhajtott.-Csak akkor történik zenekar és sminkes, valamint stylist váltás ha én úgy akarom.
Briana szemei felcsillantak, vörösre színezett ajkai felfelé kunkorodtak.
-Ez azt jelenti...?
Harry bólintott, mire a lány hangosan sikkantva állt fel és ölelte magához a göndör hajút, aki kínosan üldögélve paskolta meg barátja fekete csipkés anyaggal borított hátát.
-Ragaszkodom hozzátok, ezt pedig Rita és Eric tudomásul is vették. Mindketten szeretnék, ha valamelyik nap megtörténne a szerződésbontás és aláírnátok náluk. Az egész Harry Styles csapatot akarom-szólt a fiú eltökélten, büszke vigyort kicsalva az asztalnál ülő Liamől.
-Ez a beszééd!-kurjantotta a lány, tenyereit összecsapva.-Erre innunk kell!
-Fényes nappal?-húzta fel szemöldökeit Mitch.
-Talán valami kifogásod van?-fordult felé a lány összehúzott szemekkel.
-Áhh, dehogyis-legyintett.-rendelj valami erőset és rúgj be. Vagy, ha van egy kis eszed drágám, akkor meg is beszélhetnénk, hogy valamelyik nap jól leisszuk magunkat. Na?
Briana durcásan vállat vont, ujjaival az asztalon lévő üvegpoharat bökdösve.
-Én passzolom-tette fel kezeit Harry a magasba.
-Na, ne! Mi van veled? Az éjjeleket átbulizó Harry Styles, anti-alkoholista lett?!-kapott szája elé Liam tettetett megdöbbenéssel hangjában.
-Haha. Nagyon vicces, de-bökte mellkason a fiút a göndör.-ha te is olyan szerencsés leszel, mint én, hogy gyereked születhet, akkor majd megérted.
-Majd ha elveszem a megfelelő nőt-bólintott a barmnaszemű.
-Majd ha Zayn felcsinál-pontosított Briana, mire Mitch mára már másodszorra is félrenyelt.
Harry szemeit lesütve nevetett, miközben kiürült teás csészéjét kicserélte a már régen kihűlt fekete kávéjára. Mostanában rászokott, hogy mindkét italból fogyasztott egymás után, és bár nem volt egészséges, Harry úgy érezte, mintha sokkal éberebb lenne a kettő pedig jobban hatna együtt. Szó nélkül hallgatta, ahogy barátai összevesztel értelmetlenebbnél értelmetlenebb dolgokon. De nem szólt rájuk, mert hiába idegesítették őt, mégis csak a legjobb barátai. A csapat nem volt teljes Niall nélkül. Niall nélkül minden üres volt, Harrynek rettenetesen hiányzott az Ír fiú, akiről már jó néhány hete nem hallott. De ha Niallnek nem kellettek többé a barátai...felesleges volt sajnálni.
Liam éppen az érdekesen lezajlott felmondását mesélte.
-Közöltem, hogy kilépek-mondta komolyan.-aztán Tom fejbe vágott egy kibaszott fémtálcával és még velem kiabált, hogy mit képzelek magamról, hogy csak úgy felmondok.
-Most komolyan?-kerekedtek el Briana szemei.
Liam biccentett.
-Amikor kiléptem az ajtón, utánam dobott néhány üvegpoharat. Szépen váltunk el, igen-sóhajtotta. (Amúgy nem rémlik senkinek, hogy Tomot melyik magyar sorozatból mintáztam? szerk.)
Harry hangosan nevetett miközben hátra fordult, hogy jelezzen a kávézó másik sarkában ülő Paulnak, hogy nemsokára mennek. Paul éppen valamit olvasott a telefonját és Harry hiába próbálta felvenni vele a szemkontaktust egyszerűen nem sikerült neki.
Helyette, zöld szemei egy rég nem látott visszataszítóan vigyorgó alakot kapott el, aki éppen feléjük tartott, fekete bőrkabátját igazgatva magán.
Harry testén azonnal elöntötte a düh, ahogyan az asztalukhoz lépő férfi még szélesebben elvigyorodott.
-Har..-Liam szemei elkerekedtek, a mondanivalója pedig elfelejtődött, ahogyan megpillantotta a Harry széke mellett ácsorgó vigyorgó férfit.
A magas, szőkés barna hajú férfi, sötét kék szemeit egy pillanatra sem szakította el a göndör hajúról, akinek izmai veszélyesen feszültek meg.
-Csak nem jó öreg Harry Styles? Jó látni, a mi kis szupersztárunkat-vigyorgott a férfi, beletúrva oldalra fésült hajába.
Harry fintorogva nézett fel az izmos férfira, ujjait ökölbe szorítva az asztal alatt.
-Nem tudtam, hogy ide ilyen undorító alakokat is beengednek, mint téged James. Ha tudom, be sem teszem a lábam-mondta, az izmos férfi felé köpve szavait, akit évről évre, percről percre jobban gyűlölt.
Nem fogja elfelejteni egykönnyen az alakot, aki két éve szinte üldözte, gyönyörűséges angyalkáját és keserítette meg az életét az állandó könyörgéseivel és undorító próbálkozásaival, hogy ágyba vigye Louist. Nem fogja elfelejteni a férfit, aki egy buli alkalmával leitatta szerelmét és ha Harry nem tér vissza a mosdóból, akkor valószínűleg Louis már az övé lenne. És nem fogja egy könnyen elfelejteni a hónapokkal ezelőtti tettét, amikor megverte és megerőszakolta az ő egyetlen szerelmét. Bemocskolta az életét jelentő fiút és egyszerűen otthagyta az utcát, mint valami használt gumibabát.
Harry testét lassan ellepte a méreg, vöröset látott, de igyekezett visszafogni magát.
-Mit akarsz itt James?-sóhajtotta Liam szemeit Harryn tartva. -Csak azt ne mond, hogy barátkozni, mert azt nehezen veszem be..
A magas férfi felnevetett.
-Csak köszönni akartam.
-Akkor más mehetsz is-sziszegte a göndör, majd magára erőltetve egy vigyort Jamesre nézett.-mert nem vagyunk rád kíváncsiak.
James csak vigyorgva bámulta Harry arcát, némán, csupán szemei égtek a gúnytól. Aztán megszólalt.
-És, hogy van a kis Louis? Rég hallottam felőle. Megmondhatnád neki, hogy szívesen összefutnék vele mégegyszer, de tanácsolnám neki, hogy most legyen kicsit óvatosabb a sötétben-vigyorodott el gonoszan, mire Harry egész testét elöntötte a mérhetetlen düh. Vörös. Vöröset látott mindenhol, a következő pillanatban felpattant, keze pedig erőteljesen lendült...

Ha még nem voltál, akkor kattttt  és lepj meg a voteoddal 👇