Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

02.

Louis

-Darcy, kérlek! Ne sírj! Apa utálja ha sírsz!
Louis Tomlinson szinte könyörgött négy hónapos kislányának, hogy aludjon el. A csöppség, rendíthetetlenül sírt édesapja karjai között, aki egyre jobban megijedt kislánya viselkedésétől. Nem szokott hozzá, hogy Darcy ilyen keservesen sírjon éjféltől kezdve. Igaz, göndör hajú szépséges kisbabája nem volt a legnyugodtabb gyermek, de ha apukája lerakta aludni, akkor elaludt és egész éjjel nem kelt fel. Most más volt. Darcy nem aludt. Gyönyörű kék szemei könnyesek, és pirosak voltak, ahogy pufók arcocskája is. Rugdalózóba bújtatott kezecskével kapálózott, igyekezett ellökni magától cumisüvegét, amivel apukája próbálta elhallgattani.
-Shh..babám. shh...kérlek! Kérlek Darcy ne sírj! Látod, apa is sír..-Louis elcsukló hangon nézett le kislányára, és valóban, az édesapa kék szemeiből is forró sós könnyek potyogtak.
-Fáj valamid picim? Meleged van? Jaj gyönyörűm! Istenem..csak tudnám mi a bajod..
Vállára helyezte síró kisbabáját, és miközben fel-le sétálgatott aprókat rúgozott, hogy minél előbb megnyugtatta őt. De, mind hasztalan.
Darcy csak sírt. És Louis is. Hangosan zokogott kislányával együtt. Nem szerette, ha Darcy sírt. Sőt. Utálta ha sírt, mert ha kislányának fájt valamilye, akkor Louis-nak is fájt. Darcy az ő egyetlen gyönyörű kislánya volt, akit négy hónappal ezelőtt császármetszéssel hozott a világra. Bár a kislány egy hónappal előbb született, ép,-és egészséges kisbaba volt, és gyorsan fejlődött. Darcy-Eloise Tomlinson a legédesebb kislány volt Londonban. Louis, barátai és családja teljesen elolvadtak tőle. Mindannyian szerették. Szerették pufók porcelánszerű, gödröcskés arcocskáját. Pisze orrát, amit Louis-tól örökölt. Zöldes-kék, boci szemeit, hosszú sötét szempillát, amik akár a legyező, úgy terültek szét arcán. És a haját. Louis legjobban a sötét barna, göndör hajacskát szerette kislánya fejecskéjén. Még ritka volt, és piheszerű de göndör volt, és sötét barna. Louis pedig imádta.
Imádta kislányát már a kezdetek kezdete óta. Már akkor imádta, amikor még csak egy kis folt volt az ultrahang felvételen. Egy kis pötty, ami benne nővekedett, és már akkor tudta, hogy a kislánya lesz a mindene. Az ő napfénye borús élete egén. Aki megszépíti a napjait, és boldogságot hoz el neki, amiben sajnos egy kerek évig nem volt része. De aztán megszületett Darcy..Négy hónappal ezelőtt Február elsején kora hajnalban megszületett, felsírt és Louis abban a pillanatban a legboldogabb ember volt a Földön. Amikor mellkasán fekvő kislánya kinyitotta gyönyörű szép szemeit, ő azonnal elsírta magát, és nem hitte el, hogy ez a csoda tényleg megtörtént vele. Megtörtént. Darcy az ő csodája volt, aki most megállíthatatlanul sírt, ahogy csak tudott.
Louis zokogva ringatta ölében kislányát, immár az étkező asztal egyik székén ülve. Könnyei a karjai közt fekvő kislánya, rózsaszín body-jára került.
-Kislányom, ne csináld ezt apával! Shh...szeretlek kicsim! Szeretlek. Apa nagyon szeret! Shhh...-remegő ajkakkal nyomott egy puszit Darcy piros homlokára. Szorosan behunyt szemekkel ölelte magához síró kislányát.
Darcy arca piros volt. Szemei is azok voltak. Rózsaszín ajkai remegtek a sírástól, szemöldökei között aprócska ránc képződött, mégis gyönyörű volt Gyönyörű, és rettentő törkény.
A bejárati ajtó csapodott, majd közelgő duruzsolás, és léptek zaját hallotta.
-Hát itt meg mi folyik?
Két legjob barátja állt a küszöbön, döbbenten őt, és kislányát nézve.  Louis nem válaszolt, csak tovább ringatta kislányát, miközben ajkait Darcy homlokára tapasztotta.
-Lou, Lou! Hé, ne sírj!-Zayn átölelte zokogó barátját. A kreol bőrű fiúnak füst, és éjszaka illata volt.
Zayn és Eleanor egy bárban dolgoztak, késő estig. Louis is ott dolgozott valamikor, de ahogy belépett az ötödik hónapba, sajnos ott kellett hagynia, mert a fizikai munka rettenetesen megterhelő, és nem bírta az állandó pörgést. A háta borzalmasan fájt, a lábai megdagadtak, hányingere volt a szagoktól. Legfőképpen az ő kicsikéjét féltette, ez volt az ok, amiért ott hagyta szeretett munkahelyét. Nem szerette volna, ha Darcy-nak baja lenne.
-S-sír..-Louis szinte nyűszítette a választ barátja egyszerű kérdésére. Nagyon félt, hogy kislányának fáj valamilye.
Eleanor kabátját az étkező asztalra hajítva sétált zokogó barátja mellé. Magassarkú csizmái minden lépésénél hangosan koppantak a padlón.
Göndör hajú lány szótlanul nyúlt a síró kislányért. Óvatosan kivette őt Louis kezéből.
-N-ne ne vedd el!-nyúlt Darcy után Louis könyörgő arckifejezéssel.
Eleanor kezében Darcy-val elsétált otthagyva a két fiút. Úgy gondolta,hogy most egymásra van szükségük, ő nem tudta volna megnyugtatni a zokogó fiút, mint legjobb barátja.
-Lou! Louis nyugodj meg kérlek! Nincs semmi baj..Shh..-nyugtatta Zayn.
Louis kezei az ölébe hanyatlottak, és hangos zokogásba kezdett. Fáradt volt.
-Gyere Lou..kimegyünk kicsit jó? Gyere szépen!-fekete hajú barátja, karjaival átkarolva a síró fiút kivezette őt a teraszra.
A levegő kellemesen langyos volt, a szél fújt.
Louis egyáltalán nem tiltakozott, amikor Zayn óvatosan leültette őt az egyik székre, és átölelte őt. Fejét legjobb barátja mellkasába fúrta, és hangosan belezokogott. Nem érdekelte, hogy néhány lányt megszégyenítően sírt..egyszerűen neki így volt jó. Csak kiakarta magából adni, az eddig felgyülemlett feszültséget, ami csak sírás formájában tudott kijönni belőle. Zayn szorosan ölelte őt, és miközben fejét simogatta, nyugtató szavakat suttogott legjobb barátja fülébe. Mert Louis és Zayn legjobb barátok voltak. Időtlen idők óta ismerték egymást. Életük elképzelhetetlenné vált volna a másik társasága, szavai, viccei, mozdulatai nélkül. Mindig ott voltak egymásnak..támogatták a másik félt mindenben.
-R-rossz apa vagyok..-sírta Louis.-A v-világon a l-legrosszabb..
-Dehogy vagy az! Miket beszélsz Lou? A legjobb apa vagy, Darcy imád téged..-simogatta meg barátja hátát Zayn.
-M-mégis sírt..Annyira sír! Ne-m tudtam megnyugtatni..
A kreol bőrű fiú utálta, amikor Louis alábecsülte magát. Életében nem látott még barátjánál ennyire kitartó, és odaadó szülőt. Egyszerre volt Darcy  második apukája is. Mindent megtett kislánya boldogságáért, de Louis túlságosan utálta magát ahhoz, hogy elismerje.
-Lou. Napok óta nem aludtál. Darcy megérzi, ha nyugtalan vagy.
Az alacsonyabb fiú immáron nyugodtabban ült, fejét Zayn vállának támasztva. Könnyektől, és fáradtságtól égő szemekkel nézte London fényeit. Szeretett kiülni a teraszukra lefekvés előtt, és nézni a város fényeit egy bögre forró tea társaságában.
-Akkor is rossz apa vagyok..-suttogta maga elé, miközben apró kezeit nézte az ölében azon gondolkozott, hogy Eleanor-nak miért sikerült megnyugtatnia síró kislányát? Nem hallott sírást, valószínűleg Darcy álomba merült.
Zayn sóhajtva megpuszilta barátja feje búbját.
-Louis. Hihetetlen hülye vagy..-simogatta meg a vállát.
Halkan kuncogva hagyta, hogy Zayn ismét karjaiba vonja. Louis fejét a fiú mellkasára fektetve hallgatta, Zayn ütemes szívdobogását, és nézte a megnyugtató londoni fényeket.
Percekkel később szemhéja elnehezült, és elaludt.
Zayn megkönnyebbült sóhajjal az ajkán állt fel, majd karjaiba kapta a kisebbik fiút.
-Elaludt?-kérdezte Eleanor suttogva. Darcy szobájának ajtaját halkan becsukta, és érdeklődve nézett Zayn-re.
Zayn csak bólintott, majd kérte a göndör hajú lányt, hogy nyissa ki Louis szobájának ajtaját.
Zayn óvatosan letette a fiút a hatalmas ágyára.
Louis nem ébredt fel, még akkor sem, amikor kreol bőrű barátja alaposan betakargatta, nehogy megfázzon törékeny teste.
Négy hónapja először, Louis Tomlinson igazán aludt..