Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

39.

Louis

-Mindenki takarodjon kifelé! Most!-üvöltötte a göndör hajú fiú, idegtől remegő kezével az ajtó irányába mutatva.
Louis halkan sírva ácsorgott és egy pillanatra sem mert felnézni. Félt, borzalmasan félt, hiszen nincsen többé visszaút Harry megtudja az igazat és már most ideges volt a fiú, Louis pedig még elképzelni sem merte, hogy mi következik.
-Nem voltam világos?! Takarodjatok ki, mindannyian és hagyjatok magunkra. Értető?!
Az Eleanor karjában lévő csecsemő megszeppenten bámulta a vérben forgó szemű fiatalt, kinek arca vörösben játszott az idegességtől. Harry szemöldökei között lévő ránc arról árulkodott, hogy rettenetesen mérges. Louis pedig tudta, hogyha Harry mérges az sosem jó. Annak idején sokszor vesztek össze apróságokon. A göndör hajú fiú hamar felkapta a vizet a legapróbb dolgon is, Louis pedig félt olyankor tőle, hiszen az ő szerelmétől távol állt, hogy felemelje Louis-ra a hangját. Üvöltözésen, néhány pohár törésen kívül, Harry sosem mert kezet emelni az ő kis angyalkájáta. Hiába veszekedtek és hiába volt mérges Louis-ra, képtelen lett volna megütni őt, pedig a kékszemű pontosan jól tudta, mennyire nehéz Harry-nek kezelnie a dühét. Egy veszekedésük alkalmával a zöld szemű kissé erősebben szorította meg szerelme karját, Louis pedig halkan könyörgött neki, hogy ne bántsa. Harry feleszmélt, hogy éppen mit csinál, aztán a következő pillanatban már sírva kérte Louis bocsánatát. Louis pedig megbocsájtott neki, mert mindennél jobban szerette Harry-r és nem érdekelte az sem, hogy másnapra a csúnyán belilult a karja.
És Louis ahogyan könnyeit törölgetve állt, miközben nézte, ahogyan Eleanor magához öleli a síró Darcy-t, szíve majd széthasadt, mert most nem tehetett semmit. Nem nyugtathatta meg kisbabáját, aki füszaggatóan sírt, aprócska kezeivel pedig apukája után nyújtózkodott. Louis inkább lehajtotta a fejét, miközben halkan szipogott és várta, hogy barátaik végre az ajtón kívül legyenek. És bát a fiú nem láthatta, de Gemma bűntudatos arckifejezéssel nézett a párosra, mint aki bánja, hogy keresztbe tett öccsének és Louis-nak. Mert Louis mélyen tudta, hogy Gemma-nak igaza van és nem hazudhat szerelmének, de közben haragudott is a lányra, hiszen nem adott Louis-nak esélyt, hogy magától mondja el. Felakart rá készülni lelkileg, összeakarta szedni a megfelelő szavakat és úgy állni szerelme elé.
A következő pillanatban aztán Darcy keserves sírása elhalt, nem hallotta Zayn duruzsolását, nem hallotta többé húga aggódalmas szavait, és nem hallotta hangos szitkozódásukat. Csupán ő és egy borzalmasan ideges Harry maradt, valamint a feszült csend amely rájuk telepedett.
Louis tudta, hogy Harry azt várja, hogy ő szólaljon meg először. Tudta, hogy azt várja kezdjen el magyarázatot adni az egészre, de amit a kékszemű tenni tudott a könnyei törölgetése, valamint ujjai ropogtatása volt. Érezte, hogy Harry őt nézi. Zöld szemei ijesztően világítottak, kezét ökölbe szorítva tartotta teste mellett, miközben fájdalmasan szorította össze őket.
-Öt másodperced van, hogy elkezdj beszélni, különben olyat teszek, amit később biztosan megfogok bánni-sziszegte a fiatalabbik.
Louis szorosan lehunyta a szemét, ajkai közül halk sírás szakadt ki, miközben fejét rázta. Nem ment.
-Louis..beszélj, nem mondom mégegyszer!
A kékszemű fiú megborzongott Harry hideg, figyelmeztető hanglejtésétől. Félt tőle, borzalmasan félt tőle, és félelme rettegésé formálodott, amikor a zöld szemű előtte termett, vállát erősen megragadva rázta meg őt.
-Beszélj! A rohadt életbe is de kurvára szólalj meg Louis!-üvöltötte a fiú, szerelme sírástól vörös arcába. -Magyarázd meg mi a fene folyik itt külö...
-Terhes voltam!
A zöldszemű fiú homloka zavart ráncba szaladt, szemeit értetlenül járatta Louis arcán. Aztán ujjai többé nem szorították szerelme vékony vállát, Louis pedig nyöszörögve húzódott el előle.
A kékszemű hevesen dobogó szívvel figyelte, ahogyan Harry pár lépésnyire tőle hátrál. Arca döbbenettől volt sápadt, kezei remegtek, viszont szemeit egy pillanatra sem szakította el Louis alakjáról. Egészen addig hátrált, ameddig bele nem ütközött a fotelbe, ahol még Gemma ült percekkel ezelőtt. Louisnak fogalma sem volt, hogy Harry mit gondol. Egyáltalán felfogta, hogy mit mondott? És Louis felfogta, hogy kimondta? Végre kimondta, Harry pedig...
Nevetni kezdett. Tenyerét a homlokára tapasztva nevetett fel, mintha csak az évszázad poénját hallotta volna. De nem az volt. Louis elborzadva figyelte, ahogyan a mindenségét jelentő fiú hátra hajtott fejjel nevet, könnyek csordulnak ki a csodálatos zöld szempárból.
Aztán nevetése halkulni kezdett és valami fájdalmas hanggá változott, amely hallatán Louis szíve összefacsarodott.
-Nem voltál terhes igaz? Ez csak valami vicc..biztosan csak viccelsz..-rázta a fejét, mintha csak magát akarná hitegetni.
Louis lehunyta a szemét.
-Nem viccelek..-suttogta halkan, könnyes szemmel nézve fel Harry sápadt alakjára.-van..egy...Darcy..ő a..ami..ami kislányunk..
Harry pedig abban a pillanatban úgy érezte magát, mint aki menten megfullad. Jól hallotta? Biztosan jól hallotta? Szaporán pislogva meredt Louis-ra, az ő kis Louis-jára, aki most élete legnagyobb hazugságát mondta. Vagy..vagy nem is hazudott? A kékszemű fiú pedig várt. Várt valamiféle reakcióra, valami pozitív reakcióra. De, amit Harry-től kapott az csak egy elborzadt, ijedt tekintet volt, amitől Louis könnyei még szaporábban folytak és már nem tudta, hogy meddig bírja. Tudta, hogy nehéz lesz elmondania az igazat Harry-nek, de hogy ennyire nehéz, fojtogató a helyzetben lesz része azt sosem gondolta volna. És Harry nem könnyítette meg a dolgát.
-Ez csak valami vicc ugye?-nevet fel kínjában, aztán hirtelen a barna hajúra förmed.-Mond Louis, hogy ez egy kibaszott vicc! Ez az egész valami rossz tréfa ugye? Nekünk nem lehet gyerekünk! Biztosan csak szórakozol velem! Mégis mit akarsz? Mit akarsz tőlem?! Pénzt? Vagy mit, hogy ilyen mocskos, undorító eszközökhöz folyamodsz?
Louis megszeppenten állt, és próbálta visszafogni hamarodan felszakadó, fájdalmas sírását. Harry tényleg ezt gondolja róla? Ennyi együtt töltött idő után, képes megvádolni őt, hogy csak a pénzére fáj a foga?
Harry idegesen pattant fel és túrt bele két kézzel a hajába. Mégis mi a...?
Aztán eszébe jutott valami.
-Sosem..sosem be..beszéltél a hasadon lévő hegről..és..és Darcy mindig veled volt....-fordult összetört szerelme felé, összeráncolt tekintettel, mint akinek lassan, de összeállnak a dolgok.
Louis nagyot nyelt.
-Pár hetes terhes voltam, amikor szakítottunk. De..de én..nem tudtam róla..fo..fogalmam sem volt róla. Aztá..aztán elmentél, én pedig napokig rosszul éreztem magam..-suttogta, ujjait tördelve.-El..Eleanor pedig elvitt orvoshoz és kiderült..ki..kiderült, hogy majdnem két hónapos terhes vagyok..Darcyval. Nem..nem tudtam, hogy ez lehetséges de ig..igen.. Császárral született..kor..kora szülött volt.. És..és pont a te születésnapodon..-suttogta, majd félve Harry-re nézett.
Harry pedig...
Minden összeállt..
Hogy Darcy szeme miért volt olyan ismerős..
Darcy haja miért olyan göndör, már most...
A gödröcskés arca, az orra, a szája alakja, és hogy miért Louis-val volt a kislány. Az ő kislányuk. A kislányuk, akit nem egyszer tarthatott a karjaiban és ő mégsem tudhatott róla. És, Louis, élete szerelme hazudott neki egy éven és négy hónapon keresztül.
-Ha..Harry? Mo..mondj valamit, kérlek?-Louis tétován lépett a fiú felé. Aztán Harry felemelte a fejét, Louis pedig úgy érezte, hogy ő a világ legundorítóbb embere. Szerelme zöld szemeiből forró könnyek buggyantak ki és szánkáztak végig arcán és csak ennyit suttogott:
-Hogy tehetted?
Majd Louis arrébb lökte, az ajtó pedig a következő pillanatban hangosan csattant, a kékszemű pedig összerezzent.

Perceken keresztül ácsorgott némán, mint aki elvesztette a kapcsolatot a külvilággal.
Aztán két kart érzett maga körül, és már megörült, hogy Harry az, de aztán megérezte az ismerős kölni illatott.
-Minden rendben lesz-suttogta Zayn, majd sóhajtva vonta magához újra, a zokogó Louis-t, kinek lábai felhagyták a szolgálatot és majdnem a padlóra zuhant. De Zayn tartotta őt szorosan tartotta legjobb barátját, akinek valószínűleg összeomlott az egész világa.
És valóban.
Harry az ő világa, Harry pedig összetört és elment.

Harry elhagyta őt, és talán sosem fog visszajönni...