Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

40.

Louis

Louis némán bámulta a plafont, könnyei arcát áztatták, amelyen a mélységes fájdalmon kívül más érzelem nem igazán volt látható. A szobájában félhomály uralkodott, csupán az ablakán keresztül áramlott be némi fény. Az eső hangosan esett, a szél erősen fújt, Louis vékony ajkai pedig halvány mosolyba húzodtak, majd lehunyta a szemét. Szerette az eső hangját, nyáron pedig az illatát, amikor ritkán felmelegszik az idő Londonban, a forró betonnak mindig kellemes illata van, akárhányszor ráesik a hideg csapadék. Louis-t pedig megnyugtatta valamilyen szinten, viszont a mellkasában uralkodó fájdalmat, valamit darabokra hasadt szívét nem igazán tudta helyre hozni egy ostoba időjárási jelenség.
Harry egy hete elérhetetlen volt. Nem válaszolt Louis hívásaira, sem pedig SMS-eire. Nem kereste Louis-t, nem érdeklődött felőle, a kékszemű pedig egy hét elteltével úgy érezte menten összeroppan. Harry ismét kisétált az életéből, ő pedig nem tudta, hogy mit tegyen. Szerelmének rettenetesen eshetett, hogy nem világosította őt fel a Darcy és a közte lévő rokoni kapcsolatról. Biztosan gyűlöli most Louis-t, amiért hónapokon keresztül elhallgatott előle egy fontos dolgot, amelyet már az első pillanatban illő lett volna megosztania a fiatalabbikkal. Louis pedig nem hibáztatta Harry-t. Valószínűleg ő is ezt tette volna a helyében, ha az a kit szeret titkolja előlük közös gyermeküket. És soha nem bocsájtja meg magának, ha Harry soha többé nem keresi őket és még lányára sem lesz kíváncsi. Már pedig a helyzet tényleg úgy nézett ki, hogy Harry nem igazán szeretné Louis-t látni a közel jövőben. A fiú most csalódott, megbántott a kékszemű pedig megérti őt, és időt is ad neki. Csak ne utálna ennyire várakozni.
Hiányzott neki a fiú. Borzalmasan hiányzott neki. Annyira hozzászokott az elmúlt hetekhez, amikor mindennap volt valamiféle kontkatus szerelme és ő közötte, hogy fizikai fájdalmat érzett. Akárhányszor Harry-re gondolt, agyában újra felvillant szerelme könnyes zöld szemei, összetört tekintete, Louis-nak pedig sírhatnéka támad. És már pedig Harry nem ritkán jutott eszébe, tehát a kékszemű fiúnak minden egyes nap hirtelen jött érzelmi hullámaival kellett megküzdenie.
Louis lehunyta szemeit, majd ismét kinyitotta. Frusztrált sóhaj szaladt ki torkán, miközben lassan felült, térdeit mellkasához felhúzva ült másodpercekig és gondolkozott. Ez így nem jó. Nem lesz jó. Van egy kislánya, egy alig féléves kislánya, akinek szüksége van most rá és Louis-nak is Darcy-ra. Eleanor és Zayn pedig rettenetesen aggódott érte. Louis az elmúlt napokban nem igazán evett, Eleanor hiába vitte be a szobájába az ételt, ő mindig otthagyta és a teli rakott tányérat úgy vitte ki, ahogy behozták. Nem beszélt senkivel, csak sírt, és bár próbált kislánya előtt is erősnek tűnni, nem igazán ment neki. Ha Darcy-ra nézett, mindig eszébe jutott a fiú. Ha Darcy haját simogatta, mindig Harry jutott az eszébe. Ha Darcy hatalmas szemeibe nézett, azonnal Harry csodálatos szemei jutottak eszébe. És azt sem segített a helyzeten, hogy az öt hónapos csecsemő egy Harry-tölt kapott fekete-fehér, rózsaszín orrú plüss tehenet szorongatott apró kezei közt. A plüss állat mindig nála volt, ha pedig nem, akkor az egész lépcsőház hallhatta amikor Darcy-Eloise Tomlinson rajta és barátain veri le a tehén hiányát. Tehát Harry hiányzott neki, de az élet nem állt meg, hiszen hónapokig Harry nélkül kellett élnie és úgy látszott ez a helyzet sem volt más.
-Nyolc hónapos terhesen is egyedül voltam-morogta a fiú, miközben lassan lekászálódott az ágyáról és lépett az ablaka alatti foteljéhez. Belebújt a fekete kapucnis pulcsijába, ami tulajdonképpen Zayn fekete kapucnis pulcsija volt, de Louis vérszemet kapott amikor meglátta a darabot és egyszerűen muszáj volt megtartania. Louis mos, ő hajtogat, ha két legjobb barátja használhatatlan az esti munka után, így hát Zayn nem igazán veszi észre, hogy megcsappan a pulóver, valamint póló készlete. -nincs rád szükségem Styles..pff..Egyedül is megvagyok, köszönöm szépen-túrt bele szanaszét ágazó hajába, miközben az ajtó felé sétált, majd lépett ki szobájából.
Louis már a folyosó végéről látta legjobb barátja égnek álló haját, amely most természetes színében pompázott hetek óta. Zayn a plazma tévé előtti kanapén heverészett, ölében egy hatalmas tál popcornnal, miközben valami túlélő show ismétlését bámulta izgalomtól csillogó szemekkel. Louis mosolyogva pillantotta meg Darcy-t, aki a külön neki lerakott játszó szőnyegen hasalt. A gyermekorvos szerint Darcy abban a korban van, amikor muszáj többet lennie a pocakján. A kislány múltkor magától átfordult a másik oldalára, valamint fejét is egyre hosszabb ideig bírja fent tartani. És bár még nem tud ülni magától, Louis érezte, hogy az ő okos kisbabája hamarosan azt is megtanulja.
Zayn nem vette észre a fiút, továbbra is a képernyőt bámulta, míg Louis a konyhában kutakodott kedvenc bögréje után, amelyet teletöltött forró vizzel, majd belehelyezett egy tea filtert. Imádta a teát és külön örült Zayn-nek, amiért múltkor bevásárolt a kedvenc teáiból, most pedig hagyott neki meleg vizet a forralóban. Hát, kinek vannak a legjobb barátai?
-Oh, ne már te seggfej!-hallotta pakisztáni barátját, ahogyan nem tetszését nyilvánítja ki hangosan.
Aztán meghallotta Darcy elégedetlen kiáltását is.
-Bocsánat kisasszony!-nevetett Zayn, majd meglepődve nézett fel és látta meg kanapét megkerülő Louis-t.
Louis anélkül, hogy egy szót is szólt volna helyezte le az üveg dohányzóasztalra a tejjel már felöntött teáját és hajolt le a szőnyegen hasaló csecsemőhöz.
-Gaahhh!-kiáltotta a kislány, hatalmas kék szemeivel apukájára nézve. Mielőtt Darcy az izgatottságtól lefejelte volna a szőnyeget, Louis vigyorogva kapta fel az ő kis angyalkáját és ölelte magához az apró testet.
-Hogy van az én gyönyörű hercegnőm? Jól aludtál, édesem? Igen, igen?-csikizte meg kislánya pocakját, mire Darcy édes baba hangján nevetve igyekezett elhúzodni apukája ujjai elől.
Zayn ajkait vékony vonallá préselve ült és nézte barátját kíváncsian, akit borzalmas napok után most először hallott igazán nevetni. A pakisztáni fiú rettenetesen aggódott, akárhányszor legjobb barátja sírva zárkodott be szobájába és nem jött ki hosszú órákon keresztül. Louis szívszaggató sírását hallgatni a világ legrosszabb dolga, Zayn pedig tehetetlennek érezte magát az ajtó másik feléről hallgatózva. Legszívesebben bement volna hozzá és egészen addig ölelte Louis törékeny testét, míg a fiú el nem aludt volna. Mindig ez volt. Mindig ez történt, amióta a világ a világ és Louis-nak szüksége van Zaynre.
De most Louis nem kért sem Eleanor, sem pedig Zayn segítségéből. Hálás volt legjobb barátainak, amiért nonstop mellette voltak és támogatták őt, vigyáztak Darcyra amikor ő nem tudott viszont most kellett neki egy kis idő. Egyedül akart lenni, a folyamatosan kavargó, zavaros gondolataival.
Louis továbbra is figyelmen kívül hagyta Zayn kutakodó tekintét, miközben helyet foglalt barátja a kanapé legvégében. Darcy hangosan gügyörészve ült apukája ölében, fejét Louis hasának támaszva, apró kezeivel vidáman hadonászott.
-Öhm, minden rendben?-vonta fel fél szemöldökét a pakisztáni fiú.
A kékszemű lassan barátja felé fordult. Csak üres tekintettel bámulta Zayn, végül lehunyta a szemét és hangosan felsóhajtott.
-Tudod jól, hogy nem-vont vállat, orrát kislánya puha, göndör fürtjei közé fúrva.-de nem maradhatok egész életemben bezárva a szobámban.
Zayn megértően bólintott, lábát felrakta az üveg dohányzó asztalra.
-Tudom.
Csend.
Majd Zayn halványan mosolyogva fordította fejét legjobb barátja felé. A pakisztán fiú mindig is büszke volt Louis-ra, amiért ennyire erős. Bár Louis rengetegszer megtört, rengetegszer került már a padlóra ő mégis felállt és élte tovább az életét, mintha semmi sem sebezte volna meg legbelülről. Évek óta barátok voltak, sok mindenen keresztül jutottak már és Zayn a legnehezebb időszakot Louis terhességének ítélte meg. Emlékezett rá amikor legjobb barátja hetekig nem akart kimenni a házból, amikor depresszióba esett, amint rájött, hogy kislánya lesz és ő az egyetlen szülője. Emlékezett arra is, amikor Louis sírt mert megbámulják a pocakját az utcán, amikor egy a bárban lévő vendég csúnyának és undorító teremtménynek nevezte őt. De emlékezett arra is, amikor Louis mennyire boldog volt, amint meghallotta az ultrahang felvételeken Darcy szívhangját. Amikor először rúgott, és amikor először megmozdult. Louis mindig erőt vett magának és az élet azon pillanatait élvezte, amik hirtelen jöttek nem pedig azt amit elvett és talán nem kaphatott vissza. Harryt annak idején elvesztette, de helyette megkapta Darcy-t.
És ahogyan az öt hónapos kislányát a magasba emelő Louis-t figyelte, Zayn csak elmosolyodott, hiszen Louis boldogságát Darcy jelentette. Ha ő nem lenne, minden elveszne a világon.
-Rendelünk pizzát?-állt fel végül, kinyomva a tévét.
Louis felpillantott, majd mosolyogva biccentett.
-Ananász?
-Mehet.
*
P

ár évvel ezelőtt ha esett az eső, villámlott, és a házukba szorultak, az időt általában horror filmezéssel töltötték el. Zayn hozta a legvéresebb, legundorítóbb filmet, Eleanor a hadseregnek elég étel, valamint sör mennyiséget, Louis pedig igyekezett az egészhez jó pofát vágni. Nem igazán szerette a horror filmeket, hiszen félt minden olyantól, aminek köze van a természetfelettihez. Viszont kibírta a filmnézős estét. Mert minden pillanatot imádott, amit legjobb barátaival tölthetett el. De ha az ember lakásában nem csak felnőttel hanem egy csecsemő is van, akkor az ijesztő filmek a háttérbe szorulnak, helyüket éneklő formák és ABC-t tanító táncoló medvék veszik át.
Így hát este nyolc órakor, Louis a konyhában tevékenykedett, míg Eleanor a nappaliban játszott Darcy-val, Zayn pedig legjobb elfoglaltságként a pultnál ült, miközben vázlat füzetébe rajzolgatott.
-Louis?-kiáltotta Eleanor a nappali szőnyegén ülve. Louis kíváncsian hajolt ki a konyhából?
-Igen?
-Darcyn eddig is voltak piros pöttyök?
Louis bólintott, majd visszafordult a tűzhelyhez.
-Igen. A fürdető amit használtam, kicsípte a bőrét, de semmi különösebb.
Eleanor bólintva fordult vissza a kislányhoz, majd vigyorogva ismét Darcy pocakját kezdte el csikizni. Az aprócska baba a mai napon túl volt élete első bébi ételén. És nem ízlett neki, viszont Louis hihetetlenül büszke az ő kis nagylányára. Eleanor is, csak fehér felsőjét ne tarkították volna narancssárga foltok. Louis halkan dúdolva kevergette a spenótos keveréket, amelyet a már kifőzött penne tésztára szánt.
-Szerinted, jó lesz?-emelte fel Zayn a félig elkészült rajzot..pontosabban  életképet.
Életkép, Liam Payne-ről. A képen lévő Liam mosolyogva üldögél egy virágokkal teli réten, miközben vidám tekintettel néz fel az égre. A rajz még csak félig volt kiszínezve, de Louis-t már most elkápráztatta.
-Csodálatos-suttogta.
Zayn csak bólintott.
-Ezt neki szánod?
-Nem.
-Akkor?-vonta fel szemöldökét a kékszemű.
-Megtartom. Úgyis csak egy véletlen rajz.
-Véletlen rajz Liam Payne-ről? Ez érdekes. Én sem rajzolgatom csak úgy Harry-t..
-Ez azért van-mutatott a fiúra Zayn.-mert nem tudsz rajzolni.
-Ott a pont!-nevetett fel halkan.
Mielőtt Zayn megszólalhatott volna, egyszerre két dolog is történt.
-Csengettek seggfejek!-kiáltotta Eleanor.
Louis szemeit forgatva lépett el a tűzhelytől majd barátjára nézett.
-Vigyázz a kajára, míg ajtót nyitok.
-Jó-vont vállat a pakisztáni, miközben vontatott mozdulatokkal megkerülte a pultot.
Aztán Darcy köhögni kezdett.
-Jól hallok?-torpant meg Louis félúton. Eleanor már a karjaiba kapta a folyamatosan köhögő kisbabát, hátát óvatosan paskolgatva ringatta őt.
-Nyisd már ki!-szólt rá Zayn, amint az ajtó előtt álló jövevény folyamatosan nyomni kezdte a csengőt.
-Megyek már megyek!-morogta a kékszemű az ajtó felé igyekezve.
-Te meg mi a francot keresel itt?-meredt a küszöbön álló félig elázott Gemma Stylesra. A lány tetőtől talpig vizesen ácsorgott az ajtó előtt. Arcán szomorú mosoly ült, bűntudatos szemekkel nézett a fiúra. Louis legszívesebben rácsapta volna az ajtót, de nem tette. Ő nem egy bunkó, szemét alak, hogy csak úgy ott hagyja vagy elküldje az embereket. Ő nem Harry.
-Én csa...-a lányt, Eleanor hangos sikolya zavarta meg Louis pedig azonnal visszarohant, nyomában a szintén ijedt Gemmaval.
A nappaliban Eleanor, Darcy-t tartotta karjaiban, miközben a lány hangosan sírt, mellette a kővé fagyott Zayn állt.

Louis élete azonnal lepergett a szemei előtt, amikor meglátta a hófehér csecsemőt legjobb barátja karjaiban.
Darcy nem lélegzett....