Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

05

Louis

Mindenkinek fájt, ha egy számára fontos személy, olyan dolgot mondott, amivel megbántotta a másik félt. Főleg ha a saját szerelmed okozott neked fájdalmat, még egy év után is.

Louis fura módon kipihenten ébredt, bár nem emlékszik, hogy befeküdt volna az ágyába.
Aztán eszébe jutott az éjszaka, hogy mennyire kiborult, amiért kislánya megállíthatatlanul sírt. Eleanor fektette le helyette Darcy-t, amiért borzalmasan hálás volt göndör hajú barátnőjének, de rettentő csalódott, mert nem láthatta elaludni gyönyörű babáját. Igen, Louis-nak minden altatás öröm volt. Egyet sem hagyott ki, ezért sem szerette, ha más fekteti le aludni Darcy-t. Szerette nézni, ahogy gyönyörűséges babája alszik. Olyankor annyit gyönyörködhet benne, amennyit csak akar. Persze, minden percben ezt teszi, de amikor altatja kislányát...az olyan más. Meghitt.
Viszont most nem láthatta Darcy-t, nem volt jó állapotban, ahhoz, hogy megnyugtassa a síró kislányt. Hogyan tudta volna, ha ő maga is zokogott, mint egy négy hónapos?
Szerencse, hogy jött két legjobb barátja, és segített neki. Mint mindig mindenben, legyen szó bármiről.
   Zayn hozhatta őt be a szobájába és takarta be alaposan, és gondosan.
Louis szemét dörzsölve ült fel az ágyában, és kapta fel telefonját az éjjeli szekrényről.
Csodálkozva nézte a kijelzőt, melyen az idő fél egy felé közeledett. Nem szokott ilyen sokáig aludni. Sőt, nem is tudott ilyen sokáig aludni, hiszen kislánya..
-Darcy!-csapta homlokon magát, és fejét azonnal a fehér bébi őr irányába kapta. A szerkezet nem világított, se zölden, se pirosan.
Homlokát ráncolva kapta kezei közé, és kezdte vizsgálgatni. Azt hitte, hogy az elem merült le benne, míg meg nem látta, hogy a hátulján lévő kis gomb, a kikapcsolás felírathoz volt tolva.
Biztosan Zayn kapcsolta ki.
Sietve kikászálódott az ágyából, és lépett szekrényéhez, hogy kivegye a számára megfelelő öltözetet. Mostanában nem igazán foglalkozott azzal, hogy mit vett fel. Nem is mozdult ki otthonról húzamosabb ideig, amióta kislánya megszületett. Terhessége alatt, meg egyáltalán nem. Nem volt olyan lelkiállapotban, hogy eltudja viselni az emberek lenéző pillantásait.
Egy fehér póló, egy boxer, valamint egy fekete melegítő alsó társaságában vonult be fürdőszobájába, hogy rendbe hozza magát.
A zuhanyt a legmelegebb hőfokra állította. Hiába volt június, Londonban akkor sem volt igazán meleg, ő pedig fázott.
Szemeit lehunya állt a víz alatt, és hagyta, hogy a vízcseppek égessék bőrét, akárhányszor lehullik rá egy.
Gondolatait próbálta rendezni, de nem igazán sikerült neki.
Az emlékei. Az emlékei állandóan kínozták őt. Az ember azt hinnék, hogy biztosan a rossz dolgok miatt sír, amik állandóan eszébe jutnak..de nem így volt.
Louis-t a szép emlékei ríkatták meg, és a tudat, hogy ezeket már nem élheti újra. Újra élhetné, de mással. Csak ő nem mással akarta újra élni, hanem vele, az ő hercegével.
Hatalmasat sóhajtott, majd megrázta a fejét, és a tüsfürdőért nyúlt.
Egy jó nagy adagot a kezébe nyomott, tenyereit összedörzsölte, és neki állt megmosni mellkasát. Hasánál, kicsit óvatosabban kente le magát, úgyanis a sebhelye, mely a császármetszés után maradt, még négy hónap után is érzékeny. Egyszerre szerette, és utálta ezt a sebhelyet. Utálta, mert még jobban elcsúfította, szerinte már így is csúfos testét (én megerőszakolnám azt a testet szerk.), és szerette mert ha az nem lett volna, akkor a kislánya sem.
Miután lezuhanyzott, megtörölközött, és gyorsan magára kapta ruháit. A póló, hiába volt az ő mérete, csúnyán lógótt rajta, ahogy a melegítőnadrágja is, melyen ha nem húzza meg a madzagot, akkor valószínűleg két lépés után leesett volna vékony derekáról. Nem csoda, Louis ahelyett, hogy hízott volna, inkább fogyott. És ez baj volt.
Fintorogva igazította meg a felsőtestét takaró fehér anyagot, majd úgy ahogy volt, mezítláb lépett ki a szobájából.
Nem ment be Darcy szobájába. Ilyenkor valamelyik barátja már régen fent volt, és ha kislánya sírt, akkor már rég megnyugtatták, és ellátták őt.
Sejtése beigazolódott.
-Jó reggelt!-mosolygott rá Eleanor, és intett egy aprót fél kézzel, míg másikkal a mobilját nyomta. Még pizsamában volt, haját kócos lófarokba kötötte, arcán nem volt smink. És mégis gyönyörű volt. Eleanor a természetes szépségek táborát erősítette. És bár mindenkit megkaphatott volna, ő rettentő válogatós volt. Az igazira várt, és megérdemelte, hogy valaki igazán szeresse őt.
-Már elmúlt reggel..-tűnődött Louis, majd vállát megvonta, és elmosolyodott.-De neked is El.
Eleanor lábait leszedve az étkező asztalról ,-ahol eddig tartotta.- megforgatta a szemét. Louis figyelmét nem kerülte el, hogy a lány pizsama nadrágján apró, sárga kiskacsák úszkálnak.
-Kiskacsák?-grimaszolt a fiú.
-Ne szóld le!-háborodott fel a lány.
Louis védekezően maga elé emelte a kezeit, mire a lány elnevette magát.
-Amúgy van kávé, és Zayn csinált rántottát..-rántottát említve Eleanor elhúzta a száját.-de azt nem ajánlom.
-Zayn már felkelt?-csodálkozott Louis, miközben lábujjhegyre állt, és kivette a szekrényből kedvenc bögréjét.
-Aha, Darcy-val vannak a nappaliban.-mondta a lány.
Két cukor, és kevés tej. Így szerette Louis a kávét. Nem rajongott különösebben a fekete italért, de ha nem volt tea, akkor ez is megtette, bár nem itta olyan jó ízzel.
-Darcy evett? Büfizett?-kérdezte aggódva.-Sírt utána? Hasa?
Barna hajú lány sóhajtva bólintott.
-Igen. Mikor jön el az a pillanat, amikor nem aggódsz ennyire?-tárta szét karjait választ várva.
-Hm..soha.-felelte a férfi, majd beleivott a bögréjébe, aztán lerakta a pultra.-Majd ha lesz gyereked megérted.
-Bölcs vagy Lou.-biccentett a lány.
Louis fejét ingatva hagyta ott El-t, és sietett a nappaliba kislányához, és Zayn-hez.
Már az ajtóból megpillantotta, Zayn Malik kócos haját, amit az elmúlt hónapokban nőveszteni kezdett, és zöldre festetett. Máson elég elmebetegül nézne ki, de a pakisztáni fiú, még így is dögösen mutatott.
Zayn mindig dögös volt, de mégis szingli. A fiú sokat csalódott, és nem nagyon akar beengedni senkit az életébe. Elmondása szerint, inkább marad szingli, mitsem valaki újra megalázza őt.
-Unalmas, unalmas..-kapcsolgatott Zayn a csatornák között fél kézzel, míg másikkal valamit előre, hátra ringatott.-Ma reggel minden ilyen unalmas? Szerinted Darcy?-pillantott le maga mellé.
Louis mosolyogva hallgatta, ahogy Darcy aprót gőgicsél, mire Zayn elnevette magát.
-Igen, szerintem is.-mondta, majd fejét rázva váltott csatornát.
Louis szerette barátjára bízni a kislányát. Zayn imádta Darcy-t, és szeretett is rá vigyázni. Emlékszik, amikor még Darcy csak pár hetes volt, és Zayn nem merte megfogni, mondván leejti és összetöri. Aztán egyszer csak muszáj volt megfognia, mert Louis nem tudott egyszerre tápszert csinálni, és babázni is, így Zayn kezébe adta kislányát. Kreol bőrű barátját annyira elvarázsolta Darcy, hogy nem adta vissza Louis-nak, ráadásul még ő is etette meg.
-A lányom egyben van Z?-szólította meg barátját, amikor a kanapé mögött sétált el.
Zayn vigyorogva figyelte, ahogy barátja megkerüli a bútort, és ül le a babahordozó mellé, amiben történetesen Darcy heverészett.
-Mint mindig haver, mint mindig.-mondta mosolyogva.
Louis már nem figyelt barátjára, amint megpillantotta az ő gyönyörűségét a kanapéra állított hordozóban.
-Hát itt van apa szemefénye!-hajolt kislánya fölé, arcán hatalmas vigyorral.
A kislány szinte elveszett a sok rózaszín takaró közt, olyan apró volt. Nagy kék szemeivel, amiket résnyire összehúzott és figyelte a körülötte lévő dolgokat, most apukája hangjára tágra nyitotta látószerveit, cumiját pedig szaporán kezdte mozgatni szájában.
-Gyere ide édesem!-Louis óvatosan kiemelte a rózsaszín rugdalózóba bújtatott kis testet, és a mellkasára fektette.-Jól aludtál kicsikém? Hmm?
Darcy megmozgatta kezecskéjét, és óvatosan meghúzta apukája pólóját.
-Az egész éjjelt végig aludta.-válaszolt Zayn.
A kék szemű fiú elfektette kislányát az ölében, hogy kedvére gyönyörködhessen benne.
Apró puszit adott Darcy arcára, és mélyen beszívta jellegzetes baba illatát, amit annyira imádott. Kedvenc illata volt, ha lehetett volna, akkor Darcy illatú parfümöt használt volna, csak azért, hogy mindenhol érezhesse kisbabája illatát.
-Sírt?-nézett fel barátjára.
-Nem.-mosolyodott el a másik.
Louis lenézett ölében tartott lányára. Darcy kék szemecskéit már lehunyta, cumija sem mozgott a szájában, csupán kis mellkasa süllyedt le,-és fel. Elaludt. Négy hónapos babák sokat alszanak, és ez alól a kislánya sem volt kivétel.
Barna hajú fiú megsimította Darcy göndör hajacskáját, és egy puszit nyomott a homlokára.
Sosem gondolta volna, hogyha elveszít valakit, helyette kap egy másikat. Isten elvett tőle valakit, és helyette Darcy-t kapta, csak hogy mégse legyen teljesen boldogtalan. És nem volt teljesen az. Huszonöt éve alatt Darcy születése volt élete legszebb élménye, legszebb pillanata, és ezt senkivel sem cserélné el.
-Már mondtam, hogy nem sírt. Nem hiszel nekem Louis?-kérdezte Eleanor, aki éppen akkor csoszogott be a nappaliba kezében egy tányérral, melyen egy kakaós csiga volt.-Tessék, reggeli..vagy ebéd..mindegy, nevezd annak aminek akarod. Csak egyél.-legyintett, miközben egyik kezével Louis felé nyújtotta a fehér tálat.
Louis félkézzel átvette az édességet.
-Köszi.-felelte.
-A közepét nekem adod?-pillantott rá Zayn.
-Nem.-válaszolta a fiú. Darcy-t nem szerette volna lerakni öléből, inkább félkézzel, de akkor is megpróbált enni.
-Miért? Azt hittem barátok vagyunk!-ingatta fejét Zayn szomorúan.
-Bocs Zaynie, de a közepe a kedvencem.
-Mint mindenkinek.-morogta Eleanor és váltott egyet a távirányítóval, amit időközben pakisztáni barátjuktól vett el.
Louis vigyorogva nézett barátjára, miközben ügyetlenül kivette az édesség közepét, és a szájába tömte.
-Szemét.-fonta össze kezét Zayn mellkasa előtt és durcásan meredt barátjára.
Louis csak megvonta a vállát, és tovább nyamogott a kakaós csigán, ami kicsit édesebb volt a kelleténél, de legyűrte a torkán.
-Jé, Ellen show!-hallotta Eleanor hangját.
-El ne kapcsold! Kíváncsi vagyok, hogy ki a mai vendé...-Zayn a mondatot félbeszakította, és hangja is elhalt.
Louis értetlenül ráncolva homlokát, nézett fel barátaira, miközben Darcy-t visszarakta a hordozójába.
Eleanor még mindig ugyanabban a helyzetben tartotta a távírányítót a tv irányába, mintha csak a pillanatot várná, hogy elkapcsolhasson onnan.
Zayn pedig tágra nyílt szemekkel nézte a képernyőt.
-Veletek meg mi...-Louis torkára akadt a szó, amint fejét felemelte és szemeit ő is a televízió képernyőjére függesztette.
Szíve a torkában dobogott, pulzusa azonnal az egekbe szökött, és szédülni kezdett.
A képernyőn ott volt ő...
Élete szerelme.
Harry Styles.