Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

45.

Harry

-Hát, ki az én gyönyörűséges kislányom? Ki apuci kedvenc, szépséges hercegnője!?-gügyögte a férfi, göndör hajú kisbabáját a magasba emelve. Darcy boldogan kalimpált aprócska, nyuszikkal díszített, fodros zokniba bújtatott lábaival. Zöld cumija mögül, vigyorgott édesapjára, aki orrát a kislány pocakjába fúrta. A plüss tehén vidáman himbálózott Darcy apró ujjai között és úgy tűnt, hogy a játék lassan hozzá nő, hiszen egy pillanatra sem lehetett elválasztani tőle.
-Szereted, ha apa tisztába rak, hm? Ha apa játszik veled? Igen? Mert én nagyon, nagyon, nagyon szeretek veled játszani, tündérem-mondta a fiú, csillogó szemekkel végig simítva Darcy frissen mosott, tiszta, rózsaszín virágos bodyján, amit ő húzott fel gyönyörű szép babájára. Harry halkan dúdolva fektette kislányát a mellkasára, majd lassan elhagyta a szobát. Egy hete, Harry kialakított egy ideiglenes babaszobát a lakásában, így bármikor felhozhatta magához Darcy-t és még kényelmesen is alhatott. Az új házuk tervei fejben már megvoltak, már csak arra vártak, hogy valóra is válthassák őket. Harry nem igazán szeretne belefolyni. Ő csak a helyet intézte, ami neki és szerelmének is megfelel, a többi Louis dolga. Mert a zöld szemű azt szerette volna, hogy minden szoba, minden sarok úgy legyen alakítva, ahogy gyönyörűséges szerelme kívánja. Boldoggá szeretné tenni Louis-t, mert ha Louis boldog, akkor az egész mocskos világ szebbnek tűnik akkor.
-Azt hittem, hogy már saját magad is bepelenkáztad-fordult hátra hozzá Liam, aki a nappalijában kucorgott az egyik kényelmes fotelban, miközben sínbe helyezett ujjait pihentette egy párnán.
A múltheti edzése kissé balul sült el. Egy rossz ütés, és az eredmény három törött ujj.
-Nem, csak az én hercegnőm szeret apával lenni-foglalt helyet a kanapén Harry, kislányát elfektetve ölében.-ugye, gyönyörűm?
Darcy cumija mögül vigyorodott el, hangosan sikkantva egyet nyomta arcát a fiú felsőjébe, mire a zöldszemű  boldogan simított végig kislánya göndör piheszerű hajszálain.
-Mit vigyorogsz?-biccentett barátja felé, felhúzott szemöldökökkel. Liam mosolyogva vállat vont, szabad kezével felvéve a kis asztalra letett üvegpoharát.
-Csak jó téged így látni-felelte.
-Hogy?
Liam hatalmasat kortyolt a vizéből, majd visszatette a poharat az eredeti helyére azután újra hátra dőlt a bőr fotelben.
-Boldognak.
-Persze, hogy az vagyok-mosolyodott el a fiatalabbik, kislánya orrát bökdösve mutatóujjával.-visszakaptam, akit igazán szeretek. Kiderült, hogy van egy kislányom. Az életem teljesen, és több nem is kell nekem.
Harry valóban így gondolta.
A karriere az egekben, és bár lemondta az összes túrnéállomást, rajongótábora egyre csak gyarapodni látszott. És úgy tűnt, hogy már az egést világ tudta, hogy ki az a Harry Styles. A barátai, a családja mindenben mellette állnak. Louis pedig ismét mellette volt. Az ő gyönyörűséges angyalkája újra mellette volt és mindennél jobban szerették egymást. Harry csak vele tudta elképzelni a jövőjét, azokra a pillanatokra pedig má egyáltalán nem is emlékezett, hogy milyen volt Louis nélkül. Csak vele tudott elképzelni minden egyes napot, órát, percet. Több gyereket szeretett volna. Az egész élet előtte áll, ő pedig csak Louis-t látta, mint életcél.
Mert Louis, Harry életének értelme volt.
*
-Biztos, hogy nincs baj?
-Nincsen, gyönyörűm.
-Tuti?
-Édesem-nevetett a vonal másik oldalán lévő fiú, miközben leállította a mosolyt az ismerős ház előtt. -esküszöm, hogy minden rendben van.
-Ha rendben lenne, akkor nem kellett volna ilyen későn elmenned!-hallotta Louis sipákolását. Harry szemeit forgatta, majd lenézett a kezén lévő aranyórára. Még csak fél nyolc múlott.
-Angyalom, higyj nekem. Minden rendben, csak elakartam jönni sétálni, meg gondoltam viszek valami kaját haza, jó? Mit szeretne enni, az én gyönyörűm?
-Pizzát!-hallotta Liam hangját.
-Louis-t kérdeztem barom.
-De nem csak Louis van itt!
-Így van!-szólalt meg Lottie a háttérben.
-Hányan vagytok a házamban?-húzta fel szemöldökeit a fiú. Jól emlékezett, hogy Liam már régen távozott otthonából, és csupán lánya, valamint Louis tartózkodik nála.-mindegy nem akarom tudni. A lényeg, hogy minden a helyén maradjon. Hallottátok?! Most pedig, adjátok Louis-t.
-Mikor jössz haza?-és bár nem látta, tudta, hogy szerelme lebiggyeszti alsó ajkát.-hiányzol!
-Egy óra az egész, angyalom. Rendben? Nemsokára otthon leszek, ne izgulj. Mit vigyek haza?
-Ummm....hoznál nekem valami tésztát? Valami paradicsomos tésztát ennék.
-Lasagne?
-Nem! Valami mást, a lasagne unalmas.
Harry halkan nevetett fel.
-Jól van, szívem -sóhajtotta a fiú.-majd kitalálom. Most mennem kell. Ne feledd nemsokára otthon vagyok.
-Szeretlek, Harry-motyogta a vonal másik oldalán lévő fiú, mire a göndör hajú mellkasában jóleső forróság terült szét.
-Én is szeretlek, angyalom-azzal letette, aztán egy hatalmas levegővétel után lassan kikászálódott az autóból és megindult az ismerős ház irányába.

Idegesen ácsorgott a bejárat előtt, arra várva, hogy a kopogásra valaki válaszoljon.
Biztos akarja ezt?
Aztán az ajtó hirtelen kinyílt, a küszöbön pedig megjelent a már köntösét viselő nő, aki szeretetteljesen mosolygott vissza Harry-re.
-Bejöhetek?-kérdezte a fiú, mire a nő gyorsan félre állt utat engedve a gödör hajúnak.

Most már nincs visszaút..

Amúgy vélemény az új blogomról?