Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

33.

Louis

Louis némán fordította fejét a plafon felé, és meredt az üres felületre, hátát édesanyja kedvenc, mégis otromba virágos kanapéjának vetve. Gondolatai messze jártak már, valahol London környékén, legalábbis a férfi azt remélte, hogy Harry ott van és minden rendben vele.
Amióta a göndör hajú fiatal kisétált lakása ajtaján, és távozott két hatalmas biztonsági őr társaságában a parkolóból, azóta ő nem is látta.
Harry nem hívta, pedig azt remélte, hogy minden órában tartani fogják majd a telefont, apró semmiségekről beszélgetve, mint régen.
És Louis sem hívta őt. Igazság szerint nem volt bátorsága. Attól tartott, hogy a fiú lerázza majd fontos dolgokra hivatkozva. És azt sem akarta, hogy úgy tűnjön, mintha Louis görcsösen újra szeretné kezdeni vele a dolgokat. Újra szerette volna, de nem így.
Kék szemei egy pillanatra combjain fekvő Eleanor-ra tévedtek. A barna hajú lány, kezeit összekulcsolva pihentette hasán, miközben hatalmasra nyílt barna szemeivel a semmibe bámult. Kócos kontyba fogott haja szétcsúszott, jó pár tincs Louis melegítő fedte combjaira hullott. Eleanor nadrágján hiába úszkáltak vidáman a sárga kiskacsák, ő egyáltalán nem érezte jól magát.
-Kell egy cigi-morogta Zayn, kezeivel megragadva a fotel karfáját, ahol eddig ült, majd feltolva magát, ruganyos léptekkel sietett ki a helyiségből, ügyesen kikerülve az éppen belépő Mark Tomlinson-t.
Az idősebb férfi szemöldökeit ráncolva nézett a pakisztáni fiú után, miközben karjaiban gügyögő unokáját óvatosan megigazította. Végül vállat vonva lépett be a nappaliba, Zayn helyét átvéve huppant le a fotelba, Darcy-t az ölébe ültetve. A göndör hajú kislány egy műanyag rágókát tartott a szájában, kis kezeivel forgatva a már nyálas tárgyat.
-Louis?-szólította édesapja a kanapén ülőt, mire a kékszemű fáradtan fordította fejét Mark irányába.
-Tessék?-morogta.
-Mi a franc van veletek édes gyerekem?!-vonta fel szemöldökét Mark fekete keretes szemüvege mögül.-egész álló nap olyanok vagytok, mint az élőhalottak. Történt valami, amiről esetleg tudnom kellene??
A kékszemű férfi sóhajtva hajtotta hátra fejét, miközben jobb karját átvetette a még mindig mozdulatlanul fekvő lány testén.
-Semmi baj apa-motyogta.-csak..most minden olyan fura. De jól vagyunk..
Mark fürkészve ráncolta homlokát, kissé oldalra hajolva, miközben Eleanor-t nézte. A lány pislogása árulta el, hogy valójában él és nem változott sóbálvánnyá.
-Eleanor?
A barna hajú lány nem válaszolt, továbbra is némán meredt a plafonra, halkan szuszogva akár egy kis kutya.
-Eleanor, kicsikém minden rendben?-
Semmi.
Mark aggódalmasan nézett fel fiára, aki frusztráltan fejet rázott, majd lassan felállt, Eleanort óvatosan a kanapéra helyezte, miközben jobb kezével beletúrt már így is borzalmasan kócos hajába.
-Fiam, komolyan aggódom értetek-rázta fejét az idősebb férfi, hagyva, hogy fia kivegye unokáját a karjai közül.
-Nincs miért apa, már mondtam. Ez egy ilyen nap, ez egy...-Louis szemöldökei azonnal összeszaladtak, amint megpillantotta apját.-Most meg mi az?
Mark fáradtan dőlt hátra a fotelban, nyöszörögve szántott végig arcán tenyerével.
-Akkor másképpen kérdezem-emelte fel fejét a férfi, kék szemei megtalálták fia ugyanolyan kékjeit, miközben mindentudóan elmosolyodott.-Harry-vel mi újság?
Louis szemei elkerekedtek.
-Apa!-sipította.
Mark kezeit védelmezően emelte maga elé.
-Bocsánat, de az apád vagyok-kuncogta.-feltűnnek az ilyen dolgok. És mondjuk ha nem is gondoltam volna rátok, akkor valamelyik közösségi oldal dob ki titeket. Tehát?-emelte fel szemöldökét.-újra együtt?
-Nem beszélek veled erről-motyogta a fiú, kislánya göndör tincseit simogatva.
-Ugyan miért?
-Mert, ahogy mondtad az apám vagy!
-Szóval olyan dolgok történtek?
-Apa!
-Jó, jó értem! Tudom, kínos ilyenről beszélgetni...
Louis pirulva hajtotta oldalra a fejét, miközben orrát Darcy arcocskájának dörzsölte. A kislány nyöszörögve húzódott el, figyelmét ugyanis jobban lekötötte a műanyag rágóka, amely úszott már a nyálban.
-Lefeküdtetek?-Mark bizalmasan hajolt előre.
-Ezt nem hiszem el!-kiáltott fel a fiú, majd Darcy-t szorosabban ölelve magához indult ki a helyiségből.-Nem beszélek veled!
Louis szemeit forgatta, amint meghallotta apja nevetését, és hiába próbálkozott, ajkai automatikusan széles mosolyba húzódtak.
-Csak, hogy tudd! Anyád a konyhában van, ha beszélnél valakivel-biccentett a férfi.
-Jól van apa, köszönöm-sziszegte a fiú az orra alatt.