Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

25.

Harry

Louis csendben álldogált mellette, a tegnap viselt kapucnis pulóvere ujját nyújtogatja, miközben ijedt tekintettel vizslatta az üvegajtón át lévő hatalmas tömeget. Kék szemei könnyektől csillogtak, arca sárgás árnyalatot öltött, már-már betegesen nézett ki. Kócos haja szemébe hullott, de nem foglalkozott azzal, hogy a kúsza hajszálakat a helyére igazítsa.
Harry legszívesebben megszüntette volna a közöttük lévő pár lépésnyi távolságot és szorosan a karjába kapta volna, hogy aztán megvédhesse őt mindentől. Ha kell még az egész világtól is, csak nem akarja látni szerelmét, ahogyan aggódalmas könnyeket hullat.
Annyi mindent szeretett volna mondani neki. Annyi mindent szeretett volna tenni, csak azért, hogy minden olyan legyen, mint egy évvel ezelőtt. Egy évvel ezelőtt, amikor még nem volt annyi szarság, amikor Harry nem követett el annyi szarságot míg végül el nem lökte magától Louis-t és tagadta meg szerelmüket.
Kimondatlan dolgok, elfojtott gondolatok lebegtek a fejük fölött, kínos csendben fürdöztek és ez volt a világon a legrosszabb. Nem tudta, mit tegyen és azt sem, hogyan viselkedjen. Úgy érezte magát, mint eg kalitkájába zárt madár, aki nem tud szabadulni. És Harry sem tudott szabadulni. Nem tudta hogyan viszonyuljon a kékszeműhöz, akit látszólag frusztrál Harry társasága.
A göndör hajú idegesen túrt szanaszét álló fürtjei közé, miközben lassan feltápászkodott a hallban kihelyezett bőrfotel egyikéből. Óvatosan Louis-ra pillantott, aki immáron körmét rágva nézett maga elé, ignorálva a sikítozó lányok és kamerájukat kattingató paparazzik hadát.
A tömeg a tegnapihoz képest talán még nagyobb lett, köszönhetően a személyzet egyik rendkívüli tagjának, aki közösségi oldalán megosztotta, hogy Harry még mindig náluk tartózkodik.
A göndör hajú fiú most az egyszer igazán hálás volt Niall-nek, amiért kirugattatta az árulót.
Viszont az eltökélt újságírók ellen még maga az elnök sem tehetett volna semmit. Mint az éhező, veszett kutyák a csontért, úgy kaptak ők is a kiszivárgott információra és jelentek meg kora reggel körbe állva az egész épületet, elálva még a hátsó vészkijáratokat is.
-Minden oké?
Liam ajkait szorosan egymásnak préselve állt meg a két fiú előtt, kezeit fekete melegítőnadrágja zsebeibe süllyesztve.
-Úgy nézek ki?-kérdezett vissza a magasabbik, kínból jött nevetést hallatva.-Már kurvára elegem van ebből az egészből és a vicc, hogy mégcsak most kezdődött el igazán a dolog!
-Haver..-kezdte Liam halkan, kezével óvatosan megpróbálva megérinteni Harry karját, de amaz fejét rázva húzodott el. A barnaszemű fiú sóhajtva fordult a göndör után.-Nem oldasz meg semmit azzal, ha idegeskedsz! Nyugodj már meg egy pillanatra oké? Egész reggel pörögsz.
-Szerinted mit kéne tennem, Liam?!-kiáltott fel Harry idegesen, szikrákat szóró szemeket meresztve a fiú irányába.
Louis összerezzent, könnyes arccal, fejét ijedten fordította a magas göndör hajú felé.
Harry-nek elege volt, borzalmasan elege volt mindenből. A feszültség csak gyülemlett és gyülemlett benne. Úgy érezte, hogy hamarosan ki fog törni, mint egy száz éve szunnyadó vulkán és hatalmas pusztítást hoz magával.
-Szerinted mi a rohadt életet csináljak, amikor úgy ezernyi rohadt fotós akaszkodott rám és egy pillanatra sem akarnak békén hagyni?! Mit kéne tennem, amikor rászálltak Louis-ra? Pont rá, akit kurvára kiakartam hagyni ebből a szarságból, és most nézd meg! Őt akarják! A magánéletébe fognak vájkálni, nem fogják békén hagyni, sőt! Fogadni mernék rá, hogy holnap már ki sem tudja tenni az utcára a lábát anélkül, hogy valaki le ne rohanná őt. Mondd meg mégis mit tegyek, amikor én is és ő is veszélyben vagyunk? Üljek tovább és várjak, amíg az a seggfej Richard elintéz valamit?! Hallgassak, mint egy birka?! Türjem, hogy tönkre teszik Louis-t, akinek megjegyzem, semmi köze sincsen ehhez a szarsághoz, de mégis belekevertem, mert egy igazi seggfej voltam?! Mit csináljak Liam?! Gyerünk, mond és én úgy fogok cselekedni!
Harry kezei veszélyesen remegtek teste mellett az indulattól, amely apránként kiszivárgott belőle. Pulzusa az egekben vándorolt, szíve pedig olyan gyorsan vert, mintha kiakarna ugrani a helyéről. Ideges volt, elege volt és nem bírta tovább.
Liam nem szólt. Némán nézte őt hosszú másodpercekig míg végül megrázta a fejét, és szó nélkül a recepciós asztal irányába indult, ahonnan Mark valamint Niall figyelték őket. A két férfi fontos megbeszélnivalókra hivatkozva vonult el, de Harry-t egy cseppet sem sem érdekelte a dolgaik. Felőle beszélgethettek bármiről, bármi olyanról, ami neki és az ő angyalkájának jó megoldás.
A göndör hajú fiú, hirtelen kapta fel fejét, amint eszébe jutott az ő egyetlen Louis-a. Egyetlen szerelme, aki könnyeitől nedves arccal, ijedségtől sápadtan, vörös szemekkel nézett rá.
Apró teste rázkódott a sírástól és ez összetörte Harry szívét. Megijesztette őt. Megijesztette őt a szavaival, de ő ezt nem akarta! Nem akarta bántani Louis-t, hiszen eleget bántotta már!
-Angyalom...-suttogta Harry és egy aprócska lépést tett meg Louis felé. Szívébe több ezernyi kés szúródott, amikor az ő kékszemű angyala hátrált előle. Ijedten húzodott el, tágra nyílt szemekkel nézve a göndört, aki nem tudta eldönteni, hogy abban a pillanatban sírjon vagy tovább üvöltözzön. Louis nem ölelte át, mint tegnap este, amikor egymás karjaiban aludtak el. Nem szorította magához késtégbeesetten, és nem suttogta Harry fülébe, hogy maradjon mellette. És Harry sem ölelte, nem érezte imádnivaló illatát, sem pedig szívének szapora, már-már ütemtelenül gyors dobbanásait. Az éjszaka emlékei köddé váltak, úgy, mint a göndör hajú ép gondolatai. Egy szobába voltak mégis távol egymástól, mintha egy egész tenger választotta volna el őket, pedig csak néhány bútor volt közöttük.
-Ne..ne haragudj rám, Lou-szólt Harry elcsukló hangon, arcán fájdalmas kifejezéssel. -Nem akartam kiabálni..kérlek, ne félj..
Louis csak nézte őt, kezei remegtek és félt. Rettenetesen félt erről pedig Harry tehetett.
A göndör hajú fiú elátkozta Prestont, amiért ezt az alkalmat választotta, hogy Paul és négy további, hatalmas biztonsági őr társaságában betörjön hotel ajtaján.
-Ti ketten, most azonnal ide jöttök!-mutatott a férfi Liam-re és Niall-re, akik hezitálás nélkül felpattantak. A két fiú idegesen meresztették szemeiket a Preston háta mögött történő káoszra.
Harry érezte, hogy amikor elhagyják a hotelt minden megfog változni.
*
A kis busz sötétített ablakain keresztül senki sem láthatott be az autó belterébe. Igaz, elég nagy feltünést kelthetett a jármű, amelyet két további fekete terepjáró követett tisztes távolságból, mégis biztonságosabb megoldás volt. Preston nem bíz semmit sem a véletlenre.
És a fiúknak sem hiányzott, hogy még vagy kismillió alkalommal legyenek lefotózva immáron egy autóban ülve.
A kis busz belsejében csend uralkodott, csupán Louis halk szipogása volt hallható a Harry-vel szemben lévő ülésről.
A kékszemű angyal, fejét az ablaknak döntve ült Paul mellett, aki szomorú, aggódalmas tekintettel pillantgatott az irányába. Liam telefonját nyomkodva foglalt helyet Harry mellett, míg Niall unott tekintettel meredt maga elé Paul szabad oldalán.
Úgy tűnt, mintha Harry-n és Louis-on kívül mindannyian megkönnyebbültek volna. Egyiken sem látszott az aggódalom, egyik barátját sem viselték meg látszólag a történtek úgy, mint Louis-t. És ez idegesítette Harry-t.
A busz, egy ismerős utcába kanyarodott, amely a göndör hajú fiú számára igazán kedves hely volt. Számtalan alkalommal jártak már itt szerelmével, hiszen Jay és Mark Tomlinson szívesen látta vendégül egyetlen fiúk barátját.
-Megjöttük-szólt hátra Preston a vezetőülésről, amikor megálltak egy szintén ismerős ház előtt.
Harry reszketeg sóhajt hallatva fordult Louis irányába, aki szipogva törölgette arcát, hogy minnél előbb megszabadulhasson könnyeitől.
-Louis, figyelj oké?-szólította meg Niall az elmúlt egy napban talán most először a kékszemű angyalt.
Louis vörös szemekkel nézett a fiúra és látszott rajt, hogy már nagyon menne, hagyná háta mögött ezt az egész káoszt.
-Nem mondom, hogy ne menj ki az utcára...de..Egyedül semmiképp se menj sehova rendben? Nem lenne biztonságos, mert már mindenki tudja, hogy ki vagy. Ha esetleg valaki kérdezgetne Harry-ről, a kapcsolatotokról, autogrammot kérne vagy csak egy aláírást, te utasítsd el és azonnal távozz a helyszínről-magyarázta az Ír férfi, Louis félénken bólogatott.-Azt javaslom, hogy egy ideig ne menj fel semmiféle közösségi oldalra. Ne regisztrálj sehova, ne posztolj és ha teheted blokkold minden profilodat. Ne tévézz, rendben? Nem akarom, hogy aggódj és félj. Oh és,-állt meg Niall, miközben a zsebéből kihúzott egy cetlit és átadta Louis-nak, aki remegő kezekkel, összeráncolt szemöldökkel vette el a kis papír lapot. -Tudom, hogy megszakítottál velünk mindenféle kapcsolatot..de azt szeretném, ha tájékoztatnál minket ha valami baj van. Ezek itt a telefonszámaink, amiken bármikor, bárhol elérhetsz minket-mondta, tekintetét egy pillanatra sem véve le Louis arcáról.
Harry alsó ajkát fogai közé véve nézte, ahogyan a kékszemű lassan zsebébe süllyeszti a kis lapot.
-Köszönöm-mondta halkan, halvány mosolyt erőltetve arcára. A kilincs felé nyúlt, és már éppen nyitotta volna ki, amikor Harry nem bírta tovább és karját megragadva fordította vissza.
Louis ijedten nézett a zöld szemekbe. Harry legszívesebben elsírta volna magát. Lazított a szorításán, óvatosan végig simított angyalkája pulóverbe bújtatott kézfején.
-Vigyázz magadra!-kérte halkan, fájdalmas mosolyt villantva irányába.
A kékszemű csak nézte őt. Nem szólt, csupán kurtán bólintott, majd Harry meglepetésére felé hajolt és egy óvatos puszit nyomott a göndör arcára.
Harry szemei elkerekedtek. Bőre égett, szíve pedig megvadult a mellkasában. Olyan hosszú idő után, Louis végre..Louis..Istenem! Annyira hiányzott már neki. A férfi puha, édes ajkai.
-Köszönöm-suttogta.
Azután elhagyta a kisbuszt és egyenesen édesanyja karjai közé futott. Ott álltak mind. Zayn, Eleanor, Mark és Jay, akik szorosan ölelték angyalkáját arcukon a megkönnyebbülés könnyeivel.
Louis biztonságban van. Azokkal van akik őszintén szeretik.
De Harry mégsem tudott örülni igazán. Túlságosan önző volt. Azt akarta, hogy Louis csak őt ölelje és mellette érezze magát teljes biztonságban, úgy, mint tegnap este a hotel szobában.
-Picsába..-hallotta Liam ijedt szitkozódását.
Barátja felé fordult, aki arcát tenyerébe temetve ült.
Harry összeráncolt szemöldökkel nézte, nem értett semmit.
Aztán tekintetét visszavezette a ház előtt álldogáló családra.
Figyelte, ahogyan szerelme könnyes szemekkel, arcán boldog mosollyal öleli magához azt az aprócska kislányt, akit addig Eleanor tartott a kezei közt.
Értetlenül nézte, ahogyan Louis, apró puszikkal halmozza el a Harry számára túlságosan ismerős kislányt. A göndör hajú, tündéri kislányt, aki Harry álmaiban a tökéletes gyermek személyét testesíti meg...

((Hibákat javítom))