Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

30.

Harry

Félálomban lehetett, amikor aprócska ujjak matatását érezte a mellkasán. Hangosan morogva fordult oldalra, amikor lekerült róla az a kis súly, amely kissé gátolta őt a mozgásban, a légzésben, mégis annyira jólesett, hogy ott volt. Mintha az a valami hozzátartozna, csak az övé senki másé.
-Fel ne ébresszük apucit kicsikém!-hallotta szerelme édes hangját, melyet ezrek közül is megtudna különbözteti. Szerelme csodálatos hanggal rendelkezett, csodálatos kinézettel, mint egy csodálatos angyal. Mert Louis az is volt.
Legszívesebben kinyitotta volna szemeit, hogy aztán magához húzhassa kékszemű csodáját, és kedvére ölelje őt. Csak bámulta volna, miközben igyekezne betelni a látvánnyal, amit Louis Tomlinson vékony, mégis tökéletes teste nyújtana. Megérintette, csókolta volna míg lehet, végül pedig ismét nyugodt álomba zuhanhatnának. De szemei ólom nehézségűek voltak. Szemhéját hiába szerette volna felnyítni, az nem engedelmeskedett. Teste merő fáradtság volt, érezte, ahogy egész lényét beszippantja a matrac puha felülete, amelyen feküdt.
-Lou...-torkát csupán halk mormogások sora hagyta el, amikor egy kezet érzett a mellkasán.
-Itt vagyok-hallotta szerelme hangját, mire Harry álmosan elmosolyodott és bár nem látta, mégis tudta, hogy Louis szégyenlősen elpirul. Louis mindig elpirult.
-Angyal..egy igazi..angyal...-a sötétben szorosan magához húzta a kis testet, orrát az idősebb nyakába fúrta, Louis eközben fél kezével ügyetlenül, de ismét betakarta magukat.
-Aludj, Harry. Késő van..
-Ne menj el..többet nem...nem akarom..
Harry még érezte a puha, nedves ajkakat a homlokán, mielőtt még beszippantotta volna a mély álomvilág.

Fintorogva dörzsölte meg arcát, miközben szemeit lassan nyitotta ki, majd idegesen fordította fájó nyakát a terasz ajtó irányába, amelyen keresztül a Nap élesen sütött a szemébe. Az idő valamelyest felmelegedni látszott. Fehér pólója izzadtan, gyűrődten tapadt felsőtestére, és úgy érezte magát, mint akit rendesen fejbe vertek, pedig csak átaludt egy egész éjszakát egy rettenetesen kényelmetlen kanapén, melynek felületétől háta sajgott. Szemöldökeit összehúzva ült fel, miközben, zöld szemeit végig járatta szerelme lakásának belterében. Csupán egy piros, vékony, összegyűrődött takaró hevert mellette a kanapén, Louis pedig sehol. A férfi sóhajtva túrt bele szanaszét álló, göndör hajába, miközben lassan, fájdalmasan ropogó ízületekkel felállt, majd lassan elhagyta a nappalit.
Otthonosan mozgott a lakásban, ahol egy évvel ezelőtt többet tartózkodott, mint saját házában, amelyet szülei fizettek neki, míg nem volt saját keresete. De szerencsére Harry-nek többé már nem kellett szüleire támaszkodnia, nem kellett kölcsönkérnie , és többé már nem függött tőlük. A saját talpára állt, végre azt csinálhatta, amint mindig is akart, a bankkártyáján lévő pénze pedig minden másodpercben csak növekedett köszönhetően a hatalmas sikernek, amit lemeze aratott.
Louis lakása nem sokat változott. Hiába laktak még rajta kívül ketten, mégis Louis stílusa volt, ami leginkább dominált. A bútorok egymáshoz passzoltak, a falak halvány színűre festve, nem túl feltűnő, de mégsem unalmas. Minden a legnagyobb rendben, egy porszem sem szállt a levegőben. Louis imádta a tisztaságot maga körül. Nem szerette ha valami piszkos, poros, vagy nem a helyén van.
Harry lába alatt nyikorgott a parketta, amikor befordult a szobákhoz tartozó rövid folyosón. Homlokát ráncolva fordult a résnyire nyitva hagyott ajtó irányába, közvetlenül Louis ajtaja előtt, miközben óvatosan lépdelt a fal mellé, és kukkantott be a résen.
Louis halkan dúdolva tartotta az apró kislányt a karjai között, miközben a falnak tolt virágos heverőn ült, fejét a pinkre festett falnak támasztva. Szemeit behunyta, hosszú szempillái tökéletes árnyékot vetettek beesett arcára, ami most sokkal sápadtabb és szürkébb volt. Harry szíve fájdalmasan szorult össze, ahogy vékony szerelmét figyelte. Annyira betegesnek tűnt, olyan sebzettnek és..és ő már nem volt Harry régi angyalkája. Az ő angyalkája mindig életvidám, mosolygós volt. Nehezen fáradt el, kedve sosem lankadt, és nem kellett könyörögni neki, hogy egyen. De ez a Louis más volt, erről pedig Harry tehetett. Tönkretette az ő drága szerelmét..
-Lou?-szólalt meg halkan, jobb kezével lenyomva a kilincset, így szélesebbre tárva az ajtót.
A kékszemű férfi azonnal felkapta fejét, miközben feljebb ült a heverőn, a kezében lévő Darcy-t szorosabban ölelve magához.
Harry halványan elmosolyodott, amint meglátta az apró kislányt. A göndör hajú kisbaba, hatalmas kékes-zöld szemeit a fiatalabb férfire emelte, pufók arcán megjelentek édes gödröcskéi, ahogyan elvigyorodott.
Aprócska kezeivel Harry irányába nyújtozkodott, mire a férfi szélesen mosolyogni kezdett.
Szerette a kisbabákat. Mindig is szeretett velük foglalkozni, a karjába venni, vagy csak nézegetni őket. De, ahogyan Darcy-ra nézett, egyszerűen minden megszűnt körülötte.
Volt a kislánynak egyfajta aurája, amely vonzotta Harry-t. Legszívesebben órákig gyönyörködött volna a kislányban, akinek kinézete teljesen elvarázsolta őt. Volt a szemében valami, ami emlékezette őt valakire. Nem tudta kire, nem is értette, de azt igen, hogy ezeket a szemeket már látta valahol.
-Megfoghatom?-pillantott Louis-ra, aki  szemeit lehunyva bólintott.
Harry lehajolt, majd óvatosan felemelte Darcy-t és a mellkasára fektette őt. A kislány halkan gügyögött a fiatalabb fülébe, ökölbe szorított kezeivel finoman ütögette Harry pólóba bújtatott vállát.
-Elemében van-sóhajtotta a kékszemű férfi, fáradt mosolyt villantva a magasabbikra.
-Nem aludtál jól?-kérdezte Harry aggódalmasan. Kezével Darcy hátát tartotta, míg hosszú, gyűrű fedte ujjaival a kislány ritka, göndör hajszálait csavargatta.
Louis ásítva rázta fejét.
-Az a rosszaság, több, mint kétszer felébredt az éjjel, miután áthoztam a szobájába-bökött ujjával a fejét forgató Darcy irányába.
-Én nem hallottam sírást-ráncolta homlokát a göndör hajú.
-Azért, mert úgy aludtál, mint akit leütöttek-mosolyodott el a kékszemű, mire Harry szíve hatalmasat dobbant.
Darcy eközben elégedetlenül nyöszörögni kezdett karjaiban, mire az idősebb fáradtan felsóhajtott.
-Kezdődik..
-Hát mi a baj kisasszony? Talán fáradt?-bökte meg a kislány virágos rugdalózóba bújtatott pocakját
-Csak jön a foga és ilyenkor kibírhatatlan..nem tudok vele mit kezdeni, mert ő sem tudja mit akar igazán-magyarázta a kékszemű, lassan felállva.
A fiatalabb férfi, ajkait beharapva figyelte, ahogyan szerelme lassan megáll előtte. Louis arca azonnal rózsaszínes árnyalatot öltött, amint tekintetük találkozott.
-Mi lenne, ha te most lepihennél egy kicsit?-kérdezte a fiú halkan, szemeit egy pillanatra sem véve le szerelme sápadt arcáról.
-Én..nem vagyok fáradt-rázta a fejét.-nemsokára jobb lesz, csak még magamhoz kell térjek és innom egy kávét..
-Lou..-simította szabad kezét a kékszemű arcára, mire amaz remegő ajkakkal, tompán csillogó szemekkel nézett fel rá.-Nem tudsz hazudni és különben sem szereted a kávét, angyalom.
Louis szégyenlősen vállat vont.
-Lehet, hogy..hogy már igen..nem tudhatod..
Harry ajkai féloldalas mosolyba húzodtak, miközben Darcy-t megigazította az ölében, majd egy apró puszit nyomott a kislány pufók arcocskájára.
-Kétlem, hogy megszeretted azt, amint  évekig, teljes szívedből gyűlöltél..Úgyhogy gyerünk menj és pihenj le egy kicsit. Rádfér!
-De Darcy..
-Megleszünk. Ugye, tündérem?-mosolyogva simította végig a kislány hátát, válaszul Darcy hangosan felelt saját érthetetlen nyelvén, miközben lila zokniba bújtatott kicsinyke lábaival rugdosta a levegőt.
Louis fáradtan bólintott, homlokát Harry mellkasának támasztva, vékony karjával óvatosan ölelve át a fiatalabbik nyakát. A zöldszemű lehunyt szemekkel, félkézzel tartotta szerelmét, derekát szorosan fogva, miközben mélyet szippantott Louis édes illatából.
-Köszönöm, Harry-motyogta az alacsonyabb, lassan elhúzódva. Arcán halvány mosoly látszott.
Harry féllépéssel közelebb lépett. Szótlanul nézett le a szeretett arcra, amely olyan megviseltnek látszott, mégsem veszített semmit a szépségéből. Egy pillanatra megfeledkezett a kezében gügyögő babáról és csak Louis-t figyelte, Louis pedig őt.
Óvatosan simította tenyerét a kékszemű arcára, minek következtében angyalkája lehunyt szemhéjakkal tűrte a finom érintéseket. Harry hüvelykujjával cirógatta végig az ismerős arcot, egy minimétert sem hagyva ki. Olyan rég érintette őt..és most itt volt.
-Gyönyörű vagy-suttogta, zöld szemei végig cikáztak az arcán, ajkai féloldalas mosoly húzódott.
Louis ajkába harapva figyelte a magasabbikat, kezei jól láthatóan remegtek, és mintha félt volna.
-Miért mondod ezt?-sütötte le szemeit az alacsonyabb, összekulcsolt kezeit bámulva.
Harry nem válaszolt, helyette inkább előre lépett, hogy megszüntesse azt a pár centiméternek nem nevezhető távolságot. Legszívesebben megcsókolta volna, és legszívesebben azonnal az ágyra döntötte volna, hogy megmutathassa neki, mennyire szereti Louis összes porcikáját és mennyire gyönyörűnek találja. De nem.
Helyette forró csókot nyomott összetört angyalkája homlokára, szabad kezével átölelve vékony derekát.
-Mert te vagy a leggyönyörűbb teremtés, angyalom. És most, menj aludni-simította végig puha arcát még utoljára, mielőtt Darcy-val a karjában kiiszkolt volna a szobából.
*
-Darcy Styles, Darcy Tomlinson..Darcy Tomlinson-Styles..hmm..szerinted melyik hangzik jobban, tündérem?
Dél múlott. Louis végre elaludt, miután betakargatta őt és megígérte, hogy vigyázni fog Darcy-ra még az élete árán is.
A kislányt megetette, kicserélte a pelenkáját, valamint át is öltöztette anélkül, hogy bárki is segített volna neki. Mielőtt még éhen halhatott volna, gyorsan készített magának rántottát, majd Louis előzetes engedélyével kölcsönkért egy nagyobbacska pólót Zayn szekrényéből. Legnagyobb örömére a pakisztáni mégsem jött haza.
A nappaliban feküdt, immáron a kényelmesnek talált fotelben, mellkasán Darcyval. A kislány csendesen mozgatta cumiját a szájában, hatalmas szemeit folyamatosan Harry arcán tartva. A göndör hajú férfi nem tudott nem mosolyogni, ahogyan az apró babát tartotta. Hatalmas tenyere szinte betakarta Darcy hátát, mégis látszott rajta, hogy élvezi.
-Te nem örülnél, ha én lennék az apukád? Mert én igen. Olyan kislányt szeretnék, mint te. Vagy inkább téged szeretnélek, mint sajátom-Darcy válaszol megszorította, Zayn fekete mintás felsőjét.
-Az én gyönyörű kis babám lennél..Louis pedig a másik apukád..Istenem, olyan boldog lennék! A világ legboldogabb embere lennék, ha a kislányomnak mondhatnálak. Az én kis hercegnőm..-suttogta, miközben óvatos puszit nyomott a kislány homlokára. Darcy, fejét Harry nyakára fektette, ökölbe szorított kezecskéit leálltak a mozgásban.
-Édesem..-a zöldszemű férfi csendben hallgatta a mellkasán fekvő kisbaba, szapora szívveréséit, amely leginkább egy madárkához hasonlított.
Fejét hátra döntve, lehunyt szemekkel pihent, miközben kezét egy pillanatra sem vette el Darcy hátáról.
Percekig ült csendben, mélyen gondolataiba merülve, amikor telefonja megrezzent melegítője zsebében.

Gyere haza, anyával itt vagyunk nálad te seggfej.
  -Gem

-Bassza meg!-szitkozódott halkan, és anélkül, hogy felébresztette volna az alvó babát, óvatosan feltápászkodott, miközben Darcy szobájába sietett.
-Remélem, Louis nem öl meg, ha most kiruccanunk egy kicsit. Harry most elvisz téged tündérem, mielőtt még a családom letépné a farkamat-suttogta idegesen. Darcy nyuszis táskáját levette a pelenkázóról, hogy minden fontos dolgot, amit a polcokon látott beledobjon.
Vállára akasztotta, majd sietősen a kis szekrényhez lépett, hogy kivehessen egy melegebb pulóvernek kinéző ruhadarabot. Óvatosan adta rá az alvó kislányra, majd Darcy-t a babahordozóba emelte, végül pedig betakarta egy plüss takaróval, amelyet a kiságyból szedett.
Halkan, mégis sietve vonult végig a folyosón és most sem állhatta meg..Egyszerűen nem.
Lábujjhegyen osont be Louis szobájába.
-Nemsokára jövünk angyalom-suttogta, majd hosszú puszit nyomott az idősebb homlokára, aki nyöszörögve fordult oldalra és ölelt magához egy párnát.
-Légy jó kislány Darcy és lehetőleg ha felébredsz, jól megtéped Gemma nénit, amiért csak most szólt-morogta.-És azt ne mond el Louis bácsinak, hogy lelépünk a kocsijával...

Sajnos ennyire futotta. Délután dolgozom, úgyhogy ááá. De a következő eskü nem lesz ennyire szar, és azért is bocsánat amiért ilyen ritkán vagyok, de a augusztusig én dolgozóm😒.
Szeretlek titekeeet.